⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

105. Csillagos éjszaka

Feszülten ültem Levi szekere mellett.
Theo nevű férfi unottan pakolászta a magukkal hozott dolgaikat. Pieck hason fekve felkönyökölt, és a csillagos eget szemlélte. Hadnagy erőtlenül felült a hordágyból. Sóhajtott egyet, majd szótlanul bámult ki a fejéből.

Fűben ülve lábamat felhúztam a mellkasomig. Karommal szorosan magamhoz szorítottam a térdem, amin a fejemet pihentettem.

Szememmel a hűvös éjszakai szellőtől hullámzó rétet bámultam. Hanji nem rég hagyott itt minket, de az a kicsi idő ami eltelt, az is örökkévalóságnak érződött.

Levi mocorogni kezdett, lassú mozdulattal köpenye alá nyúlt, felderítős dzsekijéből egy viseltes, összehajtott lapot vett elő. Széthajtotta a papírt, ami gyűrött volt. Úgy nézett ki, mintha már csomószor ki-be lett volna hajtogatva.

Papírt gyengéden kisimította a sértetlen ujjaival, majd lazán felém nyújtotta.

Csodálkozva kivettem az ujjai közül a levelet. Gyűrött lapon a saját írásom volt. Ámultan fordultam a férfi felé.

- Oh hát megkaptad... - szóltam halkan, miközben halványan elmosolyodtam.
- Igen. Teafilterbe rejteni... okos. - felelte halkan. Kékes szemébe elismerést véltem felfedezni.
- Jól esett. Szóval kösz. - zárta rövidre a témát.

Halvány mosollyal visszaadtam az általam írt levelet, amit azonnal zsebre is vágott. Összefonva karjait mellkasa előtt, fáradtan Theora és Pieckre pillantott.

A pillanat pedig elhúzódott hosszú percekig. Értetlenül meredtem rá, majd a két Marleyből érkező felé fordultam.
Percek sokasodtak, Levi becsületesen őrködni kezdett.

Nem tudom mennyi idő telt el, de már megelégeltem a síri csendben való bambulást.

Levi mellettem továbbra is a két tagot szuggerálta, feje néha lejjebb dőlt, azonban összerezzenő testével felébresztette magát, hogy teljes figyelmét a két „ellenségnek" szánja. Fáradt volt, de nem hagyta, hogy elnyomja az álom.

- Levi... - fordultam felé aggódva.
- Aludj. Látom rajtad, hogy alig tudod nyitva tartani a szemedet.

- Nem. - jött tőle a tömör válasz.
- Levi pihenned kell! - utasítottam felemelkedett hanggal.
- Ha elaludnék, egyedül hagynálak ezzel a kettővel. - sziszegte, miközben továbbra sem vette le szemét a két emberről.

Fejemet rázva, Levi felé hajoltam. Kezemmel kedvesen megpróbáltam lenyomni a szekérre.

- Ellenségem ellensége a barátom. - idéztem fel valami buta szólást. Levi nevetséges pillantást vetett rám.
Szememet forgatva folytattam:
- Ők most már a szövetségesünk... szóval nyugodtan aludj! - suttogtam, hogy ne hallják meg a párbeszédünket.

Levi megszakítva Pieck és Theo szuggerálását, felém fordult.
Suttogóra fogva megszólalt.

- Nem hagyom, hogy bármi bajod essen, főleg azok után ami történt.
- Nem vagyok már gyerek. Tudom kezelni az esetleges problémákat. - suttogtam kicsit megsértődötten.

Levi nem válaszolt, fürkészve végig mért, majd a cipőm száránál megakadt a tekintette. Összeráncolt szemöldökkel én is a csizmámra néztem, hogy mi olyan érdekes rajta.

- Mi az? - emeltem vissza a fejemet a férfi felé.
- Nálad van még a tőr, amit még évekkel ezelőtt adtam neked? - kérdezte halkan.

Aprót bólintottam, kezemmel a csizma hosszú szárához nyúltam, aminek volt egy rejtett zsebe.

- Persze, benne van. - feleltem. Már nyúltam is a titkos rekeszbe, amikor Levi gyorsan megakadályozta a mozdulatomat.

- Ne. Jobb ha az a kettő nem tud róla. - suttogva Pieckékre pillantott.
- Rendben. - bólintva hagytam, hogy Levi kezemet irányítsa. Hüvelykujjával gyöngén végigsimított a kézfejemen.

- Az nem akármilyen tőr. Különleges acélból készült. Pont olyanból, amivel sebet lehet ejteni egy óriáson. Még Erwintől kaptam. - magyarázta, majd egy pillantásra Pieckre nézett.
- Szóval, ember és titán ellen is tudod használni. - suttogta.

- Erwintől? - kérdeztem döbbenten.
- Akkor nem is engem illet a kés...
- Nem hiszem, hogy Erwin zokon venné, hogy neked adtam. A védelmedre adtam.
- Köszönöm mégegyszer. - motyogtam, miközben zavartan a füvet bámultam.

Levi alig észrevehetően bólintott, ezt követően ismét a marleyi tábornokra és a hordár titán női hordozójára bámult.

- Nem lesz semmi baj. - óvatosan az állát megfogva, magamhoz fordítottam a bekötözött arcát.
- Tch... - Levi feszülten végig mért, majd sóhajtva hagyta, hogy lenyomjam a hordágyra.

Theo pár méterrel távolabb volt tőlünk, egy vastag törzsű fának dőlve csendesen bámulta az elé táruló tisztást.

Hason fekvő Pieck átváltott törökülésbe. Felém fordulva, érdeklődő szemekkel végig mért. Hosszú fekete haját füle mögé tűrve megszólalt...