⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

149. Gyermeki parancs

Zoe álmosan nyitogatta a tündérszép kékes szemeit a délutáni alvásból. Anyai gyöngédséggel elsimítottam a kissé leizzadt haját.

- Zoe... - keltettem fel kedvesen.
- Ma jön Rose nagynéni! - emlékeztettem a megbeszélt találkozójukra.

Világoskék szemei azonnal kipattantak. Örömében ujjongva kimászott az ágyából. Parkettán ugrándozva kérdezte, hogy mikor jön pontosan.

- Nemsokára. - jelentettem ki, majd kezéhez nyúlva magamhoz húztam, hogy átöltöztessem elmenős ruhába.

Gyors elkészülés után lerohant az emeletről, majd toporogva várt a bejárati ajtónál.

- Apától nem is akarsz elköszönni? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- De még ő dolgozik, nem? - kérdezte Zoe.

Az ablakon kikukucskálva kinéztem. Innen rá lehetett látni a teaüzletre, mert az utcasarkon végén volt az épület.

- Amíg nem jön Rose, látogassuk meg Apát, rendben? - kérdeztem lehajolva Zoehoz.

Bólogatva megragadta az apró ujjaival a kezemet, és sürgető mozdulattal vezetett a teaboltunkhoz.

Zoe kislány létére, eléggé határozott mozdulattal nyitotta ki a teázó ajtaját. A fenti fellógatott szélcsengő dallamosan felcsendült az érkezésünkre.

Gabi és Falco kedvesen fordultak felénk. Mosolyogva köszöntünk Zoeval, majd hátra mentünk, ahol dolgozott a mester.

Levi szorgosan készítette a finomabbnál finomabb teákat. Kizökkentve a munkából meglepődve felénk fordult.

- Mit adhatok? - kérdezte felvéve a teaárus szerepét.
- Egy fekete teát! - felelte Zoe magabiztosan. Levi leguggolva megbökte a sötétbarna hajú kislány mellkasát.
- Túl kicsi vagy még hozzá. - végig mérte Zoét, majd kérdőn a szemébe pillantott.
- Hova-hova?
- Rose nagynéni elvisz kirándulni!

Levi szeme megcsillant, tekintettével azonnal rám pillantott. Sunyi mosollyal megajándékozott, aztán visszafordult a kislányunkhoz.

- Rendben, ügyesen viselkedj. - felelte kedvesen.

Visszasétálva a családi házba, pár percen belül csöngettek is. Kinyitva az ajtót meglepetten meredtem Mikasára.

- Mikasa? - kérdezte boldogan Zoe. Tapsikolva a lány lábához rohant, amit erősen átölelt.

- Szia. - köszöntöttem kedvesen.
- Sziasztok. - köszönt vissza mosolyogva.
- Mi járatban? - kérdeztem érdeklődve.
- Gondoltam beugrok egy kicsit az apró Ackerman lányhoz. - felelte, lehajolva rámosolygott Zoéra. Kezével egy gyors mozdulattal felkapta a 4 éves kislányt.

- Ha nem gond elviszem egy kicsit világot látni. - jelentette ki, és közben beleborzolt Zoe vállig érő hajába. 

Hirtelen megjelent mögötte egy hullámos sötétbarna hajú, fiatal hölgy.

- Szép délutánt! - köszöntött mindenkit Rose. Zoe mosolyogva integetett neki Mikasa karjaiból.

- Oh... - köszörültem meg a torkomat.
- Történt egy kis kavarodás... lányok az megoldható, hogy együtt viszitek el Zoét? Talán úgy lenne legmegfelelőbb.

- Felőlem. - vonta meg lazán a vállát Mikasa.
- Persze, rendben. - egyezett bele Rose is.
- Gondoltam elmegyünk a fiúkhoz is. Jeanhez és Conniehoz. Imádják ezt a kiskölköt. - tette hozzá a fekete hajú.
- Nyugodtan. - feleltem mosolyogva.
- Viszont ne hagyjátok, hogy Connie tele tömje édességgel! - figyelmeztettem őket hangosan nevetve.

Zoe izgatottan kapkodta a fejét köztünk. Kuncogva csak bólogatott. Alig várta már, hogy a többiekkel is találkozhasson.

- Csak óvatosan Zoe! - emeltem fel szigorúan a mutatóujjamat.
- Értettem Anyu!

Szememmel egy ideig figyeltem, ahogy Mikasa és Rose között ugrándozva halad Zoe. Aztán jókedvűen becsuktam a bejárati ajtót.

Felindultam az emeletre, amikor is hangosan kivágódott az ajtó. Levi ingben és kötényben bámult rám. Villámgyorsan lekapta magáról a fehér kötényét. Ezt követően lerúgta magáról a cipőjét, és határozott léptekkel elém termett.

- Átadtam a mai munkát Gabiéknek. - jelentette ki hadarva.
Bólintva elnyeltem a vigyoromat.
- Miért is? - kérdeztem játszva az ártatlan tudatlant.

Levi szemét forgatva felkapott, majd egyenesen a szobánkba cipelt. Felsikítva, aztán nevetve ütögettem a vállát.

Lerakva az ajtóba, azonnal megragadta a karjaimat, majd felemelve a falhaz szorított.

- Tudod mit szeretne a kislányunk? - kérdezte faggatózva. Nyakamhoz hajolva, megéreztem a ziháló leheletét.
- Mit? - kérdeztem, de tudtam a választ, hisz nekem is számtalanszor említette.
- Egy kistestvért. Szóval a parancs az parancs. - suttogta, majd végig simított a nyakamon.

- Meg akarlak csókolni. - motyogta, leheletével megcirógatta a fülemet.
- Akkor csókolj meg. - suttogtam, miközben végig az ajkait figyeltem.

- Mrs. Ackerman. - lehelte ki a nevemet, majd ajkaimhoz hajolva lassan megcsókolt.
- Nekem csak Elle. - duruzsolta önzően.

- Mi az hadnagy? - szólítottam meg a maga mögött hagyott pozíciója nevén.
- Haha... most provokálni próbálsz? - kérdezte kihívóan.
- Meglehet. - válaszoltam pimaszul.

Acélkék szempár után ismét az ajkaira tévedt a tekintetem. Vágyakozva magamhoz rántottam egy vad csókra.

Levegőért kapkodva annyira eltoltam magamtól, hogy egy erőszakos mozdulattal lehúzhassam róla a felsőjét.
Félmeztelen testét vizslatva, újra a szemébe bámultam. Játékosan beleharaptam az alsó ajkamba.

Levi megnyalva a száját, lassan felém hajolva megállt. Bőrömön, azonnal megéreztem a forró leheletét.
Alig hallhatóan belesuttogott a fülembe.

Arcomat azonnal elöntötte a pír és a forróság. Ujjaival hanyagul felemelte az államat. Elégedetten végig mért, elérte, hogy annyi év után is ismét zavarba ejtsen.

Szenvedélyesen ajkaimra tapadt, amibe mindketten egyszerre belesóhajtottunk. Elszakadva a számtól tovább haladt a csókjaival.

Belehabarodva a gyönyörbe, fel sem tűnt, hogy már a puha paplanba feküdtünk. Fölém tornyosulva hangosan felsóhajtott, és összekulcsolta az ujjainkat.