⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

16. Falvédőknél

Az idő gyorsan telik, ha dolgozik az ember.24. évemet töltöttem be. Sok mindent csináltam 4 év alatt.

Dolgoztam irodai munkát, amikor hivatalos ügyeket intéztem, de volt olyan időszak is, amikor újoncokat képeztem ki.

Most a Rózsa fal felügyelelésére osztottak be. Konkrétan a falhoz. Sokszor ültem a kőmagaslat tetején, és csak néztem a messzire nyúló tájat. Nehéz volt betelni látvánnyal.

Holnap meglátogat a húgom. Mosolyogva bámultam narancssárgán megvilágított felhőket.

- Min mosolyogsz Blackwell? - kérdezte tábornokom.
- Holnap szabad napom lesz, kishúgommal fogok találkozni, uram. - fordultam parancsnokhoz.
Ami azt illeti, már nem is volt kicsi, 15 éves volt.

Lovas kocsival érkezett. Mikor kiszállt rohanva nyakamba ugrott. Szorosan magamhoz öleltem.

- Michelle, úgy hiányoztál.
- Te is nekem, Rose. - Eltoltam magamtól, hogy jobban szemügyre vehessem. Sötét barna haja hullámokban omlott vállára. Gesztenyebarna szemei megcsillantak a napfényben.

- Sokat nőttél! - jegyeztem meg.
- Te egyáltalán nem. - nevetett fel hangosan Rose. Szememet forgatva megböktem a vállát.

- Na mit szeretnél csinálni nővérkéddel?
- Menjük el a külvárosba, mezőre! Még nem voltam ott. Olyan sokat kell tanulnom, sosincs időm kiruccani. - sóhajtotta. Bólintottam, és az istállóhoz kísértem.

- Válasz egy lovat! - mondtam Rosenak. Lány izgatottan nézett pacikra. Egy sötét szürkére mutatott. Kedvesen megsimította a kanca fejét, aztán felült rá. Én saját lovamhoz sétáltam, Szárnyashoz. Sötétbarna szőre megcsillant napsütésben.

Kiügettünk lovainkal külvárosba. Lovaglás közben sztorikat osztottunk meg egymásnak. Csodásan telt a napunk.

Délután értünk vissza a bázisra. Épp hangosan nevetgéltünk, amikor lovas kocsis, aki hozta Roset, elénk rohant.

- Miss Blackwell, azonnal haza kell vinnem. - mondta a férfi idegesen. Rose felvont szemöldökkel nézett rá.

- Mégis miért? - kérdezte ártatlanul.
- Hát nem hallották? - kérdezte csodálkozva kocsis férfi.
- Trost körzet külső kapuját, Mária falat betörték.
- Micsoda? - kerekedett ki a szemem.

Ilyen esett csak 5 évvel ezelőtt történt, 845-ben, és most 850-ben újból bekövetkezett.

Ránéztem a húgomra, aki kétségbeesett arcot vágot. Azonnal kocsishoz fordultam:
- Azonnal vigye el innen. - megöleltem Roset, és otthagytam.

Falvédők emberei egyenruhát viseltek, és mindenki felcsatolta 3D manőver felszerelést. Én egy kék elegánsabb ruhában voltam.

Rohantam is átöltözni. Mikor kész lettem, beálltam pár ember mellé. De nem voltunk sokan. Az egyik katona felé fordultam.

- Hol vannak a többiek?
- Már elmentek, mi vagyunk a váltók.
- Mikor jött a hír?
- Délben. Hírek szerint a kolosszális titán betörte Trost körzetet. Lyukon pedig beszivárogtak az óriások. 104-es kiképző testület elesett, viszont már küldtek oda külön osztagokat. - magyarázta idegesen a katona. Komor arccal bólintottam.

Ideje újból szembe szállni a titánokkal.
Viszont nem a csatatérre, hanem a Rózsa fal kapujához küldtek. Társaimmal feladatunk az volt, hogy a feltorlódott tömeget beengedjük Rózsa fal belső területére.

Nem tudtam, hogy hogy zajlik a harc titánok ellen, csak az óriási tömeget tereltem befelé.