⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

109. I. Tábortűz

Másnapra a titánoktól keletkező remegés elhalkult, majd megszűnt. Ezek szerint már elhagyták a sziget partjait.

Levi felülve mereven bámulta a folyót ami mellett megálltunk. Pieckre vártunk. Idegesen sétálgattam körbe a hadnagy hordágyát. Bebugyolált fekete hajú kötései résén, szemével követte a fel-alá járkálásomat.

- Meddig szándékozod ezt csinálni? - kérdezte közömbösen. Megtorpanva megálltam előtte, és kérdőn felvontam szemöldökömet.

- Mégis mit? - Levi a takaróból kissé kiemelte kezét. Elgondolkodott, de aztán rám hagyva legyintett, és visszafeküdt a hordágyába.

Kezemet tördelve figyeltem a folyó sodrását. Ki tudja mit csinált Floch a többiekkel? Mondjuk, ha van eszük Arminéknak, biztosan elhitetik, hogy mellé álltak. Utána meg könnyedén leléphetnek.

Hordár titán futott felénk. Azonban nem volt rajta senki. Ijedten meredtem az óriásra. Nem sikerült Piecknek a terv?

Óriás előttünk megállva a sekély vízbe kiöklendezett valamit. Valakiket.

Köhögve térdelt fel három ember.
Onyankopon, Yelena és Jean.

- Soha többé nem etetem meg magam egy óriással. - köhögte a fiú.
- Jean! - kiáltottam. A fiú kikászolódott a sekély vízből, én pedig hozzá futva megöleltem.
- Hála az égnek, hogy jól vagy. - mondtam megkönnyebbülve.
- Többiek? Ők is jól vannak? - kérdeztem aggódva. Jean bólintott, aztán a szemem alatti ütődésre nézett.

- Floch volt. - hadartam gyorsan. Jean körbe nézve nagyot sóhajtott.

- Nekünk Floch azt mondta, hogy Zeke végzet veletek. Úgyhogy inkább örülök, hogy látom ezt a foltot mint, hogy nem élnétek.

- Pieck! - visított fel Hanji. - Igaz, hogy hónapokon át óriás alakban tudsz maradni?! Nem szoktál olyankor fogat mosni? - kérdezte izgatottan Hanji. Pieck furcsa titán hangján megszólalt.
- Ilyet elég illetlen dolog kérdezni egy nőtől. - válaszolta a titán. Nevetve hallgattam a párbeszédüket.

Nap végére sikeresen megérkeztek a többiek is. Barátok, szövetségesek, volt ellenségek. Feszült volt a hangulat.

Felállított tábortűz körül helyezkedtünk el. Hanji tűz fölött, egy nagy méretű fazékban főzte a mai vacsorát.

- Senki nem fog segíteni? Kérlek fejezzétek be, hogy csak egymást bámuljátok. - mondta nyűgösen a parancsnokunk.

Lassan végig mértem a társaságot. Eléggé nagy volt a keveredés. Hanji, Levi, Armin, Mikasa, Jean, Connie, én. A mi kis csapatunk. Aztán Reiner, Annie, Gabi, Falco, Yelena, Onyankopon, Theo és végül Pieck, aki a titán alakjában feküdt a földön.

Tábortűz körül ülve, csöndben hallgattam a társaim közötti beszélgetést. Ég felé emeltem a fejem, ahol ezernyi csillag világította be a fekete égboltot.

- Annyira borzasztó együtt enni olyan emberekkel, akiket meg akartunk ölni, és akik meg akartak minket ölni... - mondta Theo.
- Mégis miért nem hagyjátok, hogy Eren teljesítse a tervét? Ha hagynátok valóra válna az álmotok. Egy paradicsom sziget az ördögök számára. - folytatta az idősebb férfi.

- Ahogy már mondtam tábornok úr... - köszörülte meg a torkát Hanji.
- Nem kívánunk tömeggyilkosságot. Ha azt akartunk volna, nem menekültünk volna az erdőbe, és most nem készítenék ragut.

- Más szavakkal azt mondod, szert tettél némi igazságérzetre? - kérdezte flegmán a marleyi férfi. Jean kikelve magából dühösen felszólalt.

- Azt mondod igazságérzet? Te beszélsz erről, komolyan?! Úgy éltünk, hogy azoktól az óriásoktól rettegtünk, akiket ti küldtetek ránk! De mi lennénk a rosszfiúk? Egész életünkben azért harcoltunk, hogy ne faljanak fel minket a titánok!

- Igen. Pont úgy néztek ki, mint az ördögök! - morogta Theo.

- Na álljon meg a menet! Ha nem törték volna át a falat, és az anyját se falták volna fel a szeme láttára, akkor Eren sosem tette volna mindezt! - akadt ki Jean.

- Kölyök felfogtad, hogy Eldia ítélte először szenvedésre, és tiporta el Marleyt?! Azt gondolod, hogy ez a értelmetlen kis ostobaság többet ér, mint 2000 évnyi igaz történelem? - oktatta ki dühösen Theo. Jean állkapcsa megfeszült, már készült felkelni.

- Jean! - szóltam oda élesen. Szemeimmel jeleztem, hogy maradjon ülve. Nem akarunk itt bunyót. Jean morogva vissza huppant.

- Fejezzétek be! Ez a 2000 éves vita, amit egyikünk se látott, már kezd unalmassá válni. - kiabálta hangosan Hanji.

Parancsnok szigorú arca egy pillanat alatt megenyhült, és fatálakat kezdett osztogatni az emberek között.