⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

66. Óceán másik oldalán

Két hetet töltöttünk az újoncok táboránál. Hanji levelét megkapva értesültünk arról, hogy a kormány elfogadta az újabb felderítő utunkat. Így elindulhattunk a tengeren túlra, Marley országába.

Felszálltunk a hajóra. Furcsa volt, utaztunk már hajón, csak itt az volt a különbség, hogy nem egy folyón megyünk, hanem tengeren, aminek nem is látod a végét.

Végtelenségbe bámultam. Hajamat a szél felborzolta, de hagytam, hogy a karamell színű tincsek összekócolódjanak.

Messziségből megjelent egy part. Marley partja volt. Ámultan figyeltem a területet. Észre sem vettem, ahogy Levi mellém lépett. Megigazítva a hajamat, fejemre egy sötétkék színű kalapot nyomott.

Felé fordultam, majd szememmel végig mértem a hadnagyot. Öltönyt és kalapot viselt, ahogy a többiek is.

- Elle... - mondta halkan.
- Igen? - kérdeztem, Levi arcát fürkésztem, hátha le tudok olvasni valamit az arckifejezéséből.
- Bármi történjen, te maradj mellettem, érthető? - mondta Levi. Elmosolyodva közelebb léptem hozzá.

- Ja és ez nem kérés volt, hanem parancs. - tette hozzá. Bólintottam egyet.
- Igenis hadnagy. - kuncogtam, és villám gyorsan arcon pusziltam.

- Viszont, itt talán nem kellene handnagynak szólítani, nem gondolod? - kérdeztem pimaszul. Levi hosszasan végig nézett.
- Igen, itt nem kellene. Talán... - ujjainkat gyengéden összekulcsolta.
- Egy pár nem lesz feltűnő az embereknek. - mondta felém hajolva. Elvörösödve a cipőmet kezdtem el szuggerálni.

Ujjainkat összekulcsolva sétáltunk a fedélzeten ücsörgő csapatunkhoz. Hanji azonnal kiszúrta, hogy egymás kezét fogjuk. Elvigyorodva ránk kacsintott. Levi szemét forgatva hallgatta a többiek beszédét.

- Mi vagyunk az elsők a falakon belüliek közül, akik falakon túli területre léphetnek. - magyarázta ámultan Sasha.

- Kezdődhet a felderítésünk! - mondta izgatottan Hanji.

Onyankopon lépett elénk.
- Üdvözöllek benneteket Marley földjén. Elvezetlek titeket a rezidenciára. - a férfi mosolyogva elindult előttünk.

Ámultan néztem körbe, próbáltam  magamba szívni minden információt, ami szemem elé tárult.

Jó is volt, hogy Levi végig fogta kezemet, ha nem lett volna, biztosan elkeveredek. Fekete hajú unott arccal rám tekintett.

- Ha mindent megvizsgálsz, az út végére fel fog robban a fejed.
- Igen, tudom. Szerinted akkor jegyzeteljek? Hoztam papírt, várj csak elő is veszem... - kezemmel a sötétkék ruhám zsebeiben kezdtem kutakodni. Levi felnevetve magához húzott.

- Inkább erre koncentrálj. - suttogta, és ajkaimra lehelt egy csókot. Meghitt pillanat hamar elillant, Levi összeráncolt szemöldökkel nézett a többiek felé.

- Az egy ló? - kérdezte döbbenten Connie.
-Egy tehén? Az nem egy tehén? - kiáltotta Sasha.
- Egy autó! - ámult el Hanji. - Hallottunk róla, mielőtt ide jöttünk. Onyankopon mesélte. Hé autó! - köszönt a jármű felé.

- Ez nem jó, hogy azt bámulják. - mondta Armin idegesen.
- Ja most már biztos azt gondolják, hogy elment nekik otthonról. Csináljunk úgy mintha nem ismernénk őket. - mondta Jean, miközben kalapját arcához húzta.

- Ha nem állítod le őket, a végén még megetetik azt a darab vasat egy répával. - mondta unott hangnemben Levi, Onyankoponnak címezve.
- Haha, kizárt. - nevetett fel a sötétbőrű férfi.
- Nézd! - mutattam feléjük. Az öltönyös azonnal elcsodálkozott.
- Répát vesznek éppen. - nevettem fel.

Kuncogva körbe néztem, feltérképeztem a többiek pozícióját. Eren, Mikasa és Armin lemaradt tőlünk. Levit megbökve, feléjük mutattam.

- Hé, ne sétáljatok külön, különösen ti! - kiáltott feléjük.

Jeanék egy fagyis bódéhoz kavarodtak, tátott szájjal figyelték az édességeket.

- Kérem adja azt nekem! - mondta
farkaséhes tekintettel Sasha.
- Mégis mit csinálsz megint? - kérdezte mérgesen Jean a lánytól.
- Uh! Ez hideg! - kiabálta a barna hajú.
- Most esztek először fagyit? -kérdezte döbbenten az árus.

Sashaék nem győzték kezükben tartani a sok édességet.
Jean Armin fejéhez tartotta a fagylaltot.
- Kóstold meg te is! - nevetve néztem őket.

- Felhívják magukra a figyelmet így... - mondta Levi.
- Senki sem fogja azt gondolni, hogy ördögök a szigetről. Hagy egyék meg azt, igazából én is megszeretném kóstolni a fagyit. - mondtam, és az árus felé fordultam.

Összerezzentem, mikor valaki hirtelen megszólalt mögöttünk.

- Hé gyerekek! Mit szólnátok egy hihetetlenül édes nyalókához. Hahó! Hozzátok beszélek! - mondta mögöttünk valaki...