⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

116. Bajtársak ellen

Elkezdtük a csapatunkkal kiiktatni az ellenséget...

Fegyveremmel a mélybe löktem az előttem termő jaegerista katonát. Elakadt lélegzettel, holtan belecsapódott a földbe.

Hirtelen egy dobbanó hangot hallottam a hátam mögül. Valaki más is leszállt az épületsor tetejére. Megfordulva, szemem előtt egy fiatal lány állt. Rövid szőke hajába belekapott a szél. Louise volt.

Benne is tudatosulhatott, hogy kivel is áll szemben. Nem ellenséggel, egy bajtárssal. Karjait maga elé emelte. Kitágult szemekkel végig mért, a kezében tartott pisztoly kissé megremegett.

- Louise... - szólítottam meg döbbenten a fiatal lányt.
- Adjátok fel Michelle! Akkor nem lőlek le! - ordította kétségbeesetten.
- Louise nem kell ezt csinálnod, tedd le a fegyvert. - próbálkoztam diplomatikus módon.

A lány remegő karral megrázta a fejét. Ajkaiba beleharapva, hangosan felém kiabált.

- Nem lehet. A remegés nem állhat le! Eren teljesíteni fogja a tervét! - szemét lehunyva kibiztosította a fegyverét.
- Lousie! - kiáltottam elképedve.

Kattanó hanggal meghúzta a ravaszt.

Manőveremet használva kitértem a golyótól, ami miatt egy másik manőverező jaegeristába fúródott Lousie lövedéke.

Rövid hajú lány mögé érkezve, erős mozdulattal leütöttem, amitől ájultan összeesett. Kezeimben elkapva, bosszúsan az ájult lány arcát vizsgáltam.

- Floch beszélt rá, ugye? - kérdeztem suttogva, majd gyengéden a lefektettem a tetőre.

Újabb épület tetejére szálltam, ahol Arminék küzdöttek a régi társaikkal. 

Lihegve körbe fordultam a tetőn. Akik itt voltak, azokkal mind végeztünk. Távolban viszont voltak még.

- Menjünk. Mielőtt többen visszajönnek. - kiabálta Jean.

Hordár titán ekkor futott be, hátán a kis csapat utazott: Levi, Yelena, Onyankopon, Gabi és Falco.

Mind leszálltak Pieck titánjáról, és a hajó felé rohantak. Yelena bekötözött karját tartva legelől haladt. Mögöttük Onyankopon felkarolta Levit, segítve a futásban. Utánuk Gabi szaladt kikerekedett szemekkel. Végül a sort Falco zárta.

Kisfiú azonban másik irányba futott.

Összezavarodottan fürkésztem a fiút, kezében megcsillant egy éles szúró eszköz, Falco készült valamire...

Tábortűznél mondták is, de én Levi sebeivel voltam elfoglava, szóval nem foglalkoztam azzal az információval.

Amikor Falco megsérült Niccolo által, szervezetébe került pár cseppnyi bor, ami Zeke gerincvelőjét tartalmazta. Majd mikor Zeke megszökött Levi elől, Shiganshinaba ment, ahol használta az erejét. Tehát akik, aznap a marleyi borból ittak, azok mind titánná változtak, így a kisfiú is.
Falco bajtársa, Porco nevű férfi pedig feláldozta az életét a fiúért. Így Falco megörökölte a marcangoló titán erejét.

Kezét megvágva, villám csapódott a földbe. Hatalmas robbanás hulláma felborzolta a hajamat.

Kisfiú eltűnt, helyébe a marcangoló titánja lépett. Másképp nézett ki, mint elődje. Száján kemény csőrszerűség volt.

Ez volt az első átváltozása. Teljesen megkergült, és a hordár titán felé vetette magát. Vérszemet kapva, leszorította Pieck titánját.

Kikerekedett szemekkel figyeltem őket. Kezem automatikusan a felszerelésem irányítókarjához tévedt. Tudatlanul vagy tudatosan, magam sem tudom, de kilőttem magamat a két titán felé.

Falco nincs magánál, ha nem
állítja le valaki, akkor véletlenül megeszi a társainkat vagy kitépi Piecket a hordár titánjából.

Marcangoló a furcsa csontos száját a hordár nyakához nyomta.

Nagy levegőt vettem, majd egyenesen kilőttem a huzalomat Falco nyakához. Pillanatok alatt a titán nyakánál találtam magam. Kardomat megfogva, óvatosan beleszúrtam a nyakszirtbe az acélpengét. Lassú mozdulattal felszántottam a kemény felületet.

Testből kiemelkedett a sértetlen kisfiú. Szerencsére nem vágtam meg a pengémmel.

Lehajolva kiemeltem az apró testet, és magamhoz szorítottam a gőzölgő fiút. Elrugaszkodtam a merev, mozdulatlan marcangoló tetemről, majd a hajó felé kilőttem magamat.

- Gyorsan mindenki szálljon fel! - ordibálta idegesen Onyankopon a hajó fedélzetéről.

Theo viszont megállt a hajóhoz vezető lépcső előtt.
- Menjetek. Én majd gondoskodom az itt lévő helyzetről. - magyarázta búcsúzkodva.

Fáradtan leszálltam Falco testével a fedélzetre. Onyankopan mellém lépve átvette tőlem a kisfiút, aztán sietős léptekkel elindult a kabinok felé.

Kissé szédülve figyeltem, ahogy lesétál a férfi a hajó belsejéhez vezető lépcsőn.

Lábaim összecsuklottak, aztán nem sokkal rá, csípős fájdalom nyílalt az izmaimba.

Sziszegve lepillantottam a nadrágomra, ami szét volt szaggatva. Döbbenten bámultam a ruhámat. Fehér anyag vérrel volt átitatva. Nem csak az ellenség vérével, a sajátommal is.

- Basszus... - sziszegtem idegesen.