⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

130. Sikoly

Falco titánja a tollakkal fedett szárnyaival ütemesen csapkodott. Csak a szél süvítése hallatszódott. Kolosszális titánok menetele nem hallatszódott ebben a magasságban.

Repülő titán higgadtan körözött az égbolton. Két utasa szótlanul feküdt a puha tollazaton. Gabi lehunyt szemekkel átölelte a fiú titánját. Nem tudod semmit sem tenni, csak várni.

Levi a barna tollazot bámulva merenget a gondolataiban. Tehetetlenül érezte magát. Társai a világ mentésért küzdenek, ő meg csak fekszik egy repülő titánon.

Halványan elmosolyodott az utolsó gondolatán. Hanji mit meg ne adna egy ilyen élményért.
Egy szárnyakkal rendelkező titán, és még repülni is tud.

Sóhajtva eltemette magában ezt a gondolatot. Most másra kell koncentrálnia. Meg kell ölnie Zekét. De ilyen rossz állapotban, csak feltartaná a többieket.

Fejét lassan a kislány felé fordította. Gabi könnyes szemekkel ölelte a barátja titán formáját.

- Hé kölyök! - szólalt meg rekedten Levi.
- Tudom, hogy az a szarházi a barátod volt, de jó lenne tudni, hogy hol bujkál. - mondta a hadnagy komoly hanggal.

Gabi Levi felé fordulva lesütötte a szemét.

- Ha tudnám, hogy hol van... azonnal elárulnám. De fogalmam sincs.

Kisebb szünet után Gabi dühösen kinyitotta a barna szemeit. Kezében a fegyverét megszorította.

- Viszont! Fedezni tudom a csapatot ezzel az anti-óriás puskával! - határozott kijelentésével erősen markolászta a fegyvert.

Levi az alapító óriásra pillantott, a csontokon számtalan titán volt.

- Azzal nem tudod megölni ezeket az óriásokat.

Gabi követve a hadnagy mozdulatát, idegesen lepillantott Eren titánjára.

- Képzet katonák vagytok, harcosok... Démonoknak tartottalak titeket... de tévedtem. Életeteket kockáztatjátok azokért, akik eltiporva akartak látni. Ez számomra... nagyon lenyűgöző. - magyarázta Gabi, miközben hadnagyra emelte a tekintetét.

- Mikor eltaláltam azt a lányt... kiakartak dobni a léghajóról. Viszont Michelle és Jean megakadályozták. Megvédtek úgy, hogy akár őket is eltalálhatta volna a lövekedékem. - suttogta Gabi. Levi döbbenten bámulta a kislányt.

- Mikor Niccolo úr rájött, hogy én végeztem a szerelmével, akkor pedig Mikasa és Hanji parancsnok lépett fel a védelmembe. - mesélte, miközben lefolyt az arcáról egy könnycsepp.
- Megmentettek, és most is azt próbálják. Hálás vagyok nekik... nektek. - motyogta őszintén a kislány.

- Elég! Majd elmondod nekik, ha visszatértek. - mondta Levi elszoruló torokkal.
- Visszafognak térni. - suttogta a férfi.

Falco egy újabb kört tett meg. Az alapító óriás feje felé voltak. Két utas ismét letekintett a mélységbe.

Páncélos titán a nyakszirt felé futva, ügyesen előre tört. Viszont minden egyes lépését az óriások nemzedéke próbálta megakadályozni.

Egy kicsi alak is feltűnt, Jean száguldva menekült a mögötte üldöző szörnyetegektől. Nem sok, csak négy kisebb titán követte.

Levi összeráncolt homlokkal figyelte. Hol van a többi titán? És hol van...

Levi feszülten kereste a másik alakot.
Gabi felvont szemöldökkel belebökött a levegőbe.

- Ott jobb oldalt... Azok a titánok mégis miért másznak fel a csontokon? - kérdezte csodálkozva a lány. Levi hunyorítva a csontok tetejére pillantott.

Egy apró alak álldogált az egyik oszlop csúcsán. Hosszú hajába belekapott az erős szél, mégis a karamell hajtincsek táncolva lobogtak.

- Mégis mi a fenét művelsz Elle? - kérdezte feszülten a hadnagy. Gabi követve a férfi tekintetét, tátott szájjal nézte a női alakot.

- Rengeteg titán mászik felé. - mondta Gabi, arca fehéres árnyalatot vett fel.

Csontoszlop tetején álló lány, mélybe tekintve lelépett a magaslatról. Levi és Gabi szeme előtt azonnal eltűnt Michelle.

Tucatnyi titán a nyakszirttel ellentétes irányba indult. Egyenesen Michelle irányába. Levi zabosan megszorította a kezében tartott acélpengét.

Megértette a tervet, amit társai eszeltek ki. Elle csalinak használja magát.

Gabi borzongva megszólalt.

- Jean a nyakszirthez halad... Michelle pedig eltereli a szörnyetegek figyelmét?! - kérdezte lesokkolódva. Levi csak feszülten bólintott.

Csontokon ugrándozó és futó titánok hirtelen megálltak. Az alapító gerincének a feléhez sem érve irányt változtattak. Ismét Reiner és Jean felé rohantak.

- Mi a... - szólalt meg értetlenül a barna hajú kislány.

Sebesült Levi a lélegzetét visszafojtva bámult a gőzölgő mélységbe. Zúgó szél egy mélyről feljövő rémült sikolyt fújt feléjük.

Levi szeme összeszűkült, meghökkenve meredt a hang irányába. Michelle sikításától tüdeje apróra zsugorodott, amitől már levegőt sem tudott venni.

- K-kölyök! - nyögte ki a hadnagy, majd erősen megrántotta a szárnyas titánnak a tollazatát.
- Repülj oda most azonnal! - parancsolta indulatosan. Kezeivel teljes erővel megszorította a gyilkos pengéit.

Gabi félve megérintette a hadnagy alkarját.

- Nem lehet. Megbeszéltük a többiekkel... - suttogta a kislány.

- Nem érdekel! Azonnal oda kell mennem! Megölöm az összes rohadékot! - felelte türelmetlenül. Nem tudta, hogy mi történt Ellelel, és ez az őrületbe kergette.

Ha Elle meghalt...

Levi dühösen megrázta a fejét.
Nem. Nem halhatott meg. Muszáj, hogy éljen.

Gabi állkapcsát összeszorítva, a hadnagy megsérült térdére pillantott.

- Ezzel a sérüléssel nem lehet harcolni. Öngyilkosság lenne. És nem tudhatjuk, hogy mi történt. A mi feladatunk, hogy várjunk. - magyarázta csendesen Gabi.

Levi az ég felé emelve a bekötözött arcát, hangosan elkáromkodta magát.