⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

150. Együtt a mezőn

Tarka kancán lassan ügettem a végtelenségig érő mezőn. Enyhe szélben a füves mező lágyan hullámzott.

Lovam hirtelen felindulásból vágtára váltott. Kezemben szorosan magamhoz szorítottam a megszeppent sötét, szinte fekete hajú porontyot. Biztonságot keresve ijedten markolt a kiengedett hajamba.

A pacinak gyorsan jelezve lelassítottunk.

- Hé... semmi baj Beni. - simogattam meg a 3 éves kisfiam kobakját. Világoskék szemeivel kissé megszeppenve rám pillantott.

Ben megnyugodva elengedte a hajtincsemet, majd a pici ujjaival a lónak a sörényébe markolt.

Puszit nyomva a homlokára, megrántottam a kanca kantárját. Irányt váltva a tisztáson, visszafelé indultunk.

Zöldellő dombokhoz közelítve, egyre több fa adott számunkra hűvös árnyékot. Nem kellett sokat menni, az egyik dombon hamar kiszúrtam a család többi tagját is.

Levi egy díszes kiterített lepedőn heverészett. Kezeivel az ég felé emelte a már 6 éves lányunkat.

Dombaljánál lefékezve megállítottam a tarka jószágot. Paci teljes nyugodtsággal hagyta, hogy biztonságosan leszálljunk róla.

Benit a mellkasomhoz szorítva elegánsan lemásztam, majd fűben állva óvatosan leraktam a földre a kisfiamat.

A földön egy hosszú kötél hevert, amit gyorsan felkaptam, és egy vékonyabb fához kikötöttem a lovat. Kanca felnyerítve köszöntötte a mellette legelésző fekete paripát.

Amikor jó idő volt, mindig megpróbáltuk kihasználni az alkalmat, hogy kint lehessünk a szabadban a gyerekekkel.

Lovaktól ellépve lehajoltam Beniért, aki türelmesen megvárta, hogy kikössem a szerény állatot.

Hálásan rámosolyogtam, hogy most nem rohant el, és nem szerzett semmiféle ütődést, ahogy máskor tette. Kezemben tartva felgyalogoltam a piknikezőkhöz.

Levi lerakta a magasban tartott Zoét. Mosolyogva figyeltem őket, miközben leültem a lepedőre Benivel, aki az ölemben foglalt helyet.

Zoe kedvesen a hátam mögé lopózott. Az összekócolódott hajamat az apró ujjaival megpróbálta összefonni.

Levi eközben felborzolta Beni fekete hajtincseit.

- Mi van öcskös? - kérdezte mosolyogva.
- Elmentünk Anyával a patakig. Képzeld láttunk békákat! - mesélte Beni csillogó szemekkel, majd megpróbálta szájával leutánozni a békák hangját.
- Biztosan nagy kaland volt. - helyeselte Levi.

- Kész lettél Anyu! - jelentette ki Zoe ellépve a hátam mögül. Gyenge fonathoz érve megköszöntem az elkészült frizurát.

Zoe büszkén Benhez lépett. Megfogta a kezét, majd felsegítette az ölemből.

- Gyere Beni! Apu mutatott nekem egy nagyon szép virág fajtát. Mondta, hogy szedjünk Anyának egy csokrot!
- Mutasd! - felelte izgatottan Beni.

Egymás kezét megfogva elbattyogtak egy közeli bokros területre, ahol a zöld fűből kitűnve, színesebbnél színesebb virágok virítottak.

Játékosan felvontam a szemöldökömet, és a férjem felé fordultam.

- Ezt nevezem igazi hadműveletnek. Amíg ők virágot szednek, mi kettesben lehetünk. Okos. - mondtam nevetve.

Levi a karomért nyúlva magához húzott.

- Már hiányoztál Elle. - suttogta a fülemhez hajolva. Szerelmes mosollyal gyengéden a nyaka köré fontam a karomat.
- Te is nekem. - duruzsoltam a szájától pár centire.

Levi számhoz közelített, de én elfordultam tőle. Szememmel gyorsan a gyerekek felé pillantottam, ellenőrizve, hogy rendben vannak-e. Visszafordulva ijedten felsikítottam. Levi fájóan a füléhez nyúlt. Értetlen szemmel meredt rám.

- Mi az?
- Egy bogár! - mutattam a lepedő szélén mászó lényre.

Levi felvonta a szemöldökét, majd nevetséges tekintettel ajándékozott meg.

- Most komolyan?
- Levi! Mindjárt rám mászik! - sikítottam, miközben a szememmel végig kísértem a kicsi állat útvonalát. Mellettem ülő szemét forgatva elpöckölte.

- Nem mondod komolyan, hogy megijedsz egy bogártól? Azok után, amin keresztül mentünk... félsz egy ilyentől? - kérdezte komolyan gondolva a kérdését.

Kifújva a levegőt, megpróbáltam lazán megvonni a vállam.

- Nem... én nem félek. Csak hát... izé...
- Aha... - meredt rám elfojtott mosollyal.

Lombok felé emelte az arcát, miközben rázkódó vállal próbálta magában tartani a nevetését. Nem sikerült neki, egy másodperc elteltével kitört belőle a kacagás.

Miután jóízűen kiröhögött, a gyerekek felé pillantott. Mosolygós tekintette végül rajtam állapodott meg.

Levi arca komollyá vált, ujjával védően végig simított az elpirult arcomon. Másik kezét a fejem felé emelte, és a hajam oldalába egy rózsaszínes virágot tűzött.

- Köszönök mindent. Megkaptam amire mindig is vágytam. Egy tündéri kislányt, egy tüneményes kisfiút, és egy bűbájos, szerető feleséget. Meg persze a teaüzletet, de az eltörpül ehhez képest. - suttogta elérzékenyülve.

Mosolyogva beletúrtam a puha hajzuhatagába.

- Várd meg, amíg tinédzserek lesznek, igazi kisördögökké fognak válni! - feleltem nevetve.

- Shh... elrontod a meghitt pillanatunkat. - szólt közbe mérges tekintettel.

Nyitottam a számat, hogy visszavágjak, de Levi hamarabb megelőzött.

Hátamra vezette a jobb kezét, majd a bal tenyerével arcomat megfogva közelebb húzott magához.

Arcomat fürkészve figyelte a reakciómat.

- Mondani szerettél volna valamit? - kérdezte, miközben a fejét féloldalasan eldöntve bámult.
- Tch. - válaszoltam röviden leutánozva a stílusát.

Levi unottan megforgatta a szemét, majd tekintete megakadt a számon. Nem mondott semmit, helyette az ajkait hevesen a számra nyomta.

Belemosolyogva a csókunkba, visszacsókoltam Levi Ackermant.

Vége
_____________________________

Köszönöm mindenkinek, aki végig kísérte a sztorit!

Számomra nagy kaland és élmény volt megírni a történetet. Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket!

Köszönöm a vote-okat és a kommenteket! <3

Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel. ;)

Könyv infók:
• 150 fejezet
• Szavak száma: 93466 szó
• Oldalak száma: 414 oldal