⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

143. Óceán partján

Szövetség követei mai napon érkeztek vissza a szigetre.

Hozzájuk futva erősen átöleltem őket.

- Már ideje volt. - néztem rájuk büszkén.
- Mikasa nem jött? - kérdezte megköszörülve a torkát Jean. Pieck szemét forgatva kibontakozott Gabi öleléséből.

- Ezt nem bírtad feltűnőbben megkérdezni?

Nevetve Jeanre pillantottam.

- Nem, ő nem jött, viszont holnap úgy tudom vár mindenkit ebédre.
- Szuper! - csapta össze a kezét Connie.

Mosolyogva végig néztem rajtuk. Reiner pont Gabi és Falco között volt, a két fiatal vidáman átölelte a magas szőkét. Melletük Armin és Annie állt. Nem láthatóan, de kezük összeért. Armin elpirulva integetett felénk.

Kikötőben sétálva megálltunk egy partszakaszon. Tenger hulláma egy-egy természeti kincset kisodort a partra.
Armin lehajolva felvett egy egészen nagy kagylót. Megsimítva körbe nézett a társaságon.

- Vonatot szerintem pont most késtük le. A következő pedig úgyis csak két óra múlva jön. Szóval itt maradhatnánk addig a parton. És meg is nézhetnénk a naplementét!

- Valaki nagyon szentimentális. - mondta Annie. Armin csodálkozva a szőke lány felé fordult. - Na nem úgy értettem. Nem rossz indulatból. - magyarázta zavartan Annie.

Hangosan fenevetett a társaság, majd egy kevésbé forgalmas helyen letelepedtünk.

Jean nagyban mesélt egy sztorit, ami szerinte nagyon vicces volt.
- Az nem is úgy volt! - vágott közbe Reiner.
- Dehogynem! - felelte Jean. Hangosan egymással kezdtek civakodni.

Pieck elnyújtózkodva a földön, összeráncolt szemöldökkel figyelte őket.

- Fiúk! Komolyan? A békéről papolunk, miközben ti minden egyes percben egymás vérét szívjátok! - oktatta ki mérgesen mindkettőt.

Connie felénk fordulva kissé zavartan pillantott a mellettem heverő Levira.

- Khm... Levi hadnagy.
- Már csak Levi. - javította ki Conniet.
- Mi az? - pillantott kérdőn a fiúra.
- Őő... csak azt szerettem volna kérdezni, hogy a lába, vagyis a lábaddal mi a helyzet? - kérdezte félően Connie.

Felelőséget érzett az állapotáért, mert miatta sérült meg Levi térde.

- Már jobb. Kapok kezelést rá, szóval egyre könnyebb vele járni.
- Akkor a tolószék?
- Nagyobb terepre vagy hosszabb útra van, hogy ne terheljem túl a lábamat.
- Oh, érthető. - mondta bólogatva a fiú.

- Hé! - kiáltotta Armin.

Mindenki a szőke hajú felé fordult. Armin kitárt kezekkel fordult Annie felé. Kérdőn néztem feléjük, majd egy hangos csobbanó hangot hallottunk.

- Annie! Ezt most miért kellett? - nézett fájóan a hullámok felé.
- Mi az? - kérdezte a szőke lány.
- Azt a kagylót direkt szedtem fel, haza akartam vinni.
- Oh... bocsánat. Azt hittem... nem is tudom mit hittem. Izé... most menjek érte? - kérdezte.
- Nem, nem kell. - felelte duzzogva Armin.

Kuncogva néztem a jelenetet, majd mosolyogva Pieck felé fordultam.

- Meddig maradtok itt?
- Oh, van egy jó hírünk. - ült fel a homokban, majd leporolta a homokszemcséket a ruhájáról. Mosolyogva végig nézett a csapaton, majd Gabin megállapodott a tekintette.

- A tárgyalások elfogytak egy időre. Szóval most itt maradunk több hónapig! - jelentette be a nagy hírt. Gabi örömében Pieck nyakába ugrott.
- Remek. - felelte mosolyogva Falco.

A nap kezdett lemenni. Már teljesen kibeszéltük magunkat. A homokban ülve bámultuk az óceán csillogó hullámait.
Többiek megéhezve falatozták a Niccolo által küldött uzsonnát, amit Onyankopon hozott. Szövetség követeiként, fárasztó heteik lehettek.

Connie csámcsogva mesélte, hogy Yelenával is találkoztak. Közben Reiner feltűnésmentesen próbált Historia királynőről kérdezgetni. Jean unottan vállon lökte Reinert.

- Hányszor... de tényleg hányszor kell szólnom, hogy fejezd be a sóvárgásodat! Historia édesanya és házas nő!

Reiner összehúzott szemöldökkel Jean felén pillantott.

- Jean a széltől szétjött a frizurád. - szólt be Reiner a fiúnak. Jean idegesen elkezdte állítgatni a haját.

Mosolyogva figyeltem őket, velük sosem lehet unatkozni.

Nyújtózkodva hátra fordultam, hogy Levi szemébe nézhessek. Azonban nem volt mögöttem. Zavarodottan felültem, és kapkodva körbe néztem.

Levi a partmentén lassan lépdelt. Kezeit zsebre vágva meg-megállt, hogy jobban szemügyre vegye a rózsaszínre váltó eget.

- Bocsánat. - motyogtam a többieknek, aztán felkeltem a homokból.

Szoknyámról folyamatosan söprögettem a rajta maradt homokszemcséket, miközben Levi felé vettem az irányt.

- Levi! - kiáltottam utána, majd kocogva beértem a férfit.

Kezét felém nyújtotta, amit zavartan elfogadtam. Egymás mellett haladva, furcsán hátra pillantottam az egyre messzebben ülő csapatra.

- Most mit csinálunk? Miért mentél el egyedül? - kérdeztem visszafordulva hozzá.
- Csak sétálni jöttem. - válaszolta röviden. - De örülök, hogy utánam jöttél.

- Már egy ideje szeretnék kérdezni tőled valamit. - közölte halkan, miközben a lemenő nap miatt, a narancssárgásan megvilágított tenger hullámain legeltette a szemét.