⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

17. Trost-i csata után

Trost-i csata után az újságokban megjelent számos hír. Eren Jaeger a titán, aki titánokat öl.

Egy hónappal később, újabb hírek érkeztek.

Felderítő Egység 57. expedíciója, Karanes körzetből. Valami új titánról is írtak, nőstény titán. Kirázott a hideg, mikor az újságban elolvastam.

Irodába voltam újból papírmunkát kaptam főnökünktől. Jules jobban járt, őt kiküldték kiképző egységhez újoncokat képezni.

Irodában görnyedtem lapok fölött. Fel se eszméltem amikor beléptek az ajtón.

- Jó napot. - köszönt egy ismerős hang. Automatikusan köszöntem, mikor befejeztem a mondat leírását felnéztem.

Erwin Smith állt az ajtóban. Kikerekedt szemmel, felpattantam ezzel tisztelegve a katonának. Egy köszönöm féle bólintással elrendezte a dolgot.

Vissza akartam ülni, de ekkor Erwin mögött megjelent egy újabb személy.

Levi hadnagy volt. Arca komoly volt, és sápadt. Olvastam a jelentéseket, úgyhogy nagyon jól tudtam mi történt az 57-es expedíción.

Nagyot nyeltem. Arcán nem látszott semmiféle fájdalom, profin álcázta magát. Mert tudtam, hogy az álarca mögött búslakodik. Hisz kibírná ki azt, hogy lemészárolják az egész osztagát. Fekete hajúval pedig pontosan ez történt. Levi osztaga elesett a női titán által.

De hát ilyen világban élünk, kegyetlenben.

Közelebb jött a szőke az asztalomhoz. Erwin papírokat nyomott a kezembe. Levi az ajtóból nézte végig a jelenetet.

- Ezeket mihamarabb intézd el. - adta ki az utasítást.
- Viszlát. - mondta Erwin, és már ki is sietett a folyosóra. Levival egy pillanat erejéig összenéztünk, de ő is elhagyta helyiséget. Csodálkozva néztem, ahogy kisétál. Sántított.

Egész nap az irodában dolgoztam. Minél hamarabb végezni akartam felderítő egység vezetőjétől kapott munkával.

Vacsorára végeztem, az étkezőbe már nagyon kevesen voltak.

Leültem egy asztalhoz, és gyorsan megvacsoráztam. Szemem sarkából láttam, ahogy valaki helyet foglal az asztalnál. Fekete hajú volt.
- Hadnagy. - emeltem fel a teámat köszönés képpen.
- Mich...elle. - húzta el a nevemben az „elle" részt. Saját csészéjét felemelte, és beleivott.

Magamban mosolyogva néztem, ahogy a teáscsészét tartotta. Ha ezt anyám látná, valószínűleg kirohanna világból.

Levi mikor megitta italát, összekulcsolt kezekkel bámulta, ahogy kortyolom a sajátomat. Megköszörültem a torkom, és felé fordultam.

- Mi történt a lábaddal? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Levi kérdőn felemelte szemöldökét.

- Megsérült, majd meggyógyul. - válaszolta szárazon.
- Ott sérültél meg? - kérdeztem. Csak bólintott.
- Hogyan? - szaladt ki a számon a kérdés.
- Bocsánat nem akarok tolakodó lenni.
- Nem vagy az, csak kíváncsi. - felsóhajtott. Szemeiben mintha fájdalom jelent volna meg.
- Nem muszáj elmondani...
- Az egyik katona, név szerint Mikasa, nem teljesítette parancsaimat. Nőstény titán erejét nem vette figyelembe, és dühe majdnem vesztébe sodorta. De elrángattam onnan... Rosszul léptem. Ennyi. - döbbenten hallgattam a történetet.

Számtalan kérdés merült fel bennem. De nem akartam, hogy arra napra gondoljon vissza. Így valahogy terelni kezdtem a témát.

- Meddig maradtok itt?
- Nem egészen tudom, Erwin biztos utazgatni fog. De én itt maradok amíg fel nem épülök. Itt Stohess körzetben amúgy sem voltam sokat. - nézett a kék szemeivel rám.

- Szép hely, ez a szülővárosom.
- Igen, többi körzethez képest ez a hely nem annyira mocskos, mint a többi. - mondta, közben körbe nézett az étkezőbe.
- Mondjuk erre helyre igazán ráférne a takarítás.

Halkan felnevettem. Szám elé emeltem a csészém, és kiittam az utolsó kortyot is.