⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

103. Meghátrálni vagy küzdeni?

- Hallatszódik a dübörgés. A titánok tényleg elindultak. - magyarázta komoly hanggal Hanji.
- Mégis most... mi a fenét fogunk csinálni? - kérdeztem. Hanji elnémulva gondolkodni kezdett.

- Hát... - sóhajtotta. Megvakarta a fejét, majd kínosan széttárta a karját.
- Nem hiszem, hogy azt, amit még egy félnappal ezelőtt tanácsoltam Levinak. Kicsit megtörtem, miközben a sebeit varrtam össze... - motyogta.

- Mert mi volt a terved? - kérdeztem kíváncsian. Hanji elhúzva a száját, felém pillantott.
- Öhm... nem a legbátrabb.
Amíg a jaegeristák uralják ezt a szigetet a gerincvelős folyadékkal, egész életünkben körözött személyek leszünk.
Még te is, Michelle. - sóhajtva szomorúan elmosolyodott.
- Az volt a tervem, hogy éljünk itt. A falakon kívül...

Megköszörülve a torkát elfordult a remegés irányába.

- De most már más a helyzet. Eren el akarja pusztítani a világot. Ezt nem hagyhatjuk! Nem hátrálhatunk meg, küzdenünk kell! - monologizált a parancsnok.

- Szóval... hogy akadályozzuk meg? - kérdeztem tanácstalanul.
- Ahogy mondtam neked, mi nem vagyunk elegek, Levi pedig kritikusan megsérült. Erősítés kell. Össze kell szedni a csapatot. Úgyhogy a feladatunk, hogy visszamegyünk a városba. - találta ki az új tervet. Bólintva gyorsan szedelőzködni kezdtünk.

Összehajtva a felderítős köpenyemet felraktam a guruló hordágyra. Levi továbbra is a kiterített fehér lepedőn aludt. Vékony anyagból kilógó karja libabőrössé vált.

- Hol van Levi ruhái? - kérdeztem Hanji felé fordulva.
- Oh... nézd ott van! - mutatott a mögöttem megmaradt deszkákra, amiket nem használt fel az új szerkezetéhez.

Odasétálva levettem a kiterített ruhákat.
Az ingen egy szakadás sem látszódott, teljesen tiszta volt a szürke ruhaanyag.

- Ezt meg, hogy csináltad? - ámultam el, miközben Hanji felé sétáltam a ruhákkal.
- Mit?
- Az ingen egy folt sincs!
- Oh, az új. Amikor elmentem megnézni, hogy mi maradt a táborban, találtam pár tiszta ruhát. Csizmán és a köpenyen kívül, a gatya és a felső új. Teljesen használhatatlanok voltak az előzők.
Nadrágot már feladtam rá, amikor még mindketten ki voltatok ütve. - magyarázta hosszasan.

Bólintva az alvó hadnagyhoz sétáltam, aki mélyen aludt.
Zavarodottan Hanji felé fordultam.

- Most felébresszem? Vagy próbáljam feladni rá, miközben alszik? - kérdeztem suttogva Hanjitól. Szemüveges némán nevetve kitárta a kezét, jelezve, hogy ő sem tudja.

Száját eltakarta, hogy elnyelje a röhögését, majd a másik kezével biztatás jeleként felmutatta a hüvelykujját.

Morcos tekintettel visszafordultam Levi felé. Lassú mozdulattal próbáltam felöltöztetni. Az érintésemre a férfi teste megrezzent. Lélegzetemet visszatartva megálltam, várva a következményt. Nem ébredt fel még.

Újból megkíséreltem a selymes bőréhez hozzá érni. Mostani érintésemre a megfeszült izmai elernyedtek. Fellélegezve sikerült belebújtatni az ingjébe úgy, hogy nem ébredett fel. Gombokat begombolva, már csak a köpenye hiányzott.

Az esőtől kissé lehűlt az idő, így nem akartam, hogy remegjen a hidegtől.
Én nem vettem fel a felderítős köpenyemet, mert úgy is sétálni fogunk, amitől majd bemelegszek.

Hanjival óvatos mozdulattal felhelyeztük a szekérre. Erre sem ébredt fel. Nagyon ki lehet merülve a teste, ha nem ébred fel ezektől a mozdulatoktól...

Hordágyon fekvő Levit a lóhoz kötöttük. Paci lassan lépkedve elkezdte húzni a megsebesült hadnagyot. Mi Hanjival a ló mellett gyalogolva mentünk az erdőben.

Csöndben haladtunk a város felé. Hanji egy idővel később jóval előrébb menetelt. Csődör ráérős tempóban húzta a hadnagy testét, így én ballagva is, simán tudtam tartani az iramot a szőrös állattal.

- Elle... - motyogta Levi.
- Hmm? - néztem az ébredező férfira.
- Mégis miért nem mondtad el az igazat?Fogadjunk Hanji nem is osztott be magához. - motyogta. Lesütött szemekkel elkaptam fejemet, és az előttünk álló mezőt szuggeráltam.

- Igen, én mondtam neki, hogy az ő beosztásába akarok kerülni. - magyaráztam halkan. Lehunyva a szemeimet, összeszorítottam az állkapcsomat. Nem akartam jobban kifejteni az okot, hogy miért is nem velük mentem.

Messziről piros alakok jelentek meg a horizonton. Kolosszális titánok lassan, de kivonulni szándékoztak a szigetről. Testükből kiáramló gőzfelhő magasba szállt. Ijesztő látványa volt. Majd megláttunk, egy sokkal hátborzangató dolgot.

Abszurd alakja volt. Óriási csontok álltak ki a titánból, azok valószínűleg a tartó oszlopai lehettek, mert anélkül képtelen lett volna mozogni. A szörny több száz méter magas és széles volt. Feje a gigantikus testéhez képest aprónak számított.

Rengeteg kolosszális titánnal együtt vonult az alapító titán.