⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

91. Óriás fák erdeje

Szekér megállt az erdő szélénél. Felderítő egység emberei neki kezdtek a tábor felállításának.

Estére nagyjából elkészült a bázis.
Katonák közül Varis és Thana sunyi mosollyal léptek a hadnagy elé.

- Levi hadnagy! - szólaltak meg kérlelő hangon. Fekete hajú karba tett kezekkel végig mérte a társaságot.

- Mi van? Mi a fenéért vigyorogtok? - kérdezte unottan. Felderítő egység emberei hátuk mögül boros üvegeket varázsoltak elő.

- Ezt találtuk a szekereken! Küldtek az útra marleyi bort! Egységünk újoncai is keményen dolgoztak, hogy szerezzenek nekünk belőle! Hát milyen kedvesek, nem? - közölte ábrándozva Thana, rövid barna haja szemébe lógott, de nem foglalkozott vele. Vigyorogva maga elé emelte a bontatlan italt.

Levi összeszűkült szemekkel meredt a több ládányi alkoholra.

- Miért van szükség szolgálat közben borra? Nem nyaralni jöttünk, dolgozunk. Ha szomjasok vagytok csinálok teát.

- Hé... hadnagy. - állt meg Varis közvetlenül Levi előtt.
- Egyáltalán nem sértésből, de tényleg! Teád isteni, viszont a bor... mégis csak alkohol. És ez ritka marleyi bor!
Egy kis szórakozás nekünk is jár! - próbálkozott tovább a világos hajú férfi.

- De van teánk! - mondta értetlenkedve Levi.
- Hadnagy! - kiáltottak fel egyszerre a társai. Levi szemeit forgatva, de elnézően bólintott.

- Az agyamra mentek... Jó vigyétek. De csak mértékkel! Aki leissza magát az nem csak a másnaposságtól lesz szarul, hanem attól is, hogy jól seggbe rúgom.

Levi gondterhelten helyet foglalt az egyik ládán, Zeke vele szemben ült. Köztük csak a tábortűz parázsló lángja éget.

Hadnagy az ég felé tekintett, sűrű sötét lombok résein beáramlott az éles fehér fény. Telihold volt.

Levi Michellere gondolt. Utolsó beszélgetésükön törte fejét. Nagyon furcsán viselkedett, de nem értette, hogy miért.

- Hé! - szólalt meg unatkozva Zeke. Levi kizökkenve a fenevad titán hordozójára pillantott. Zeke szemüvegén visszatükröződött a tábortűz fénye.

- Min gondolkozol? - érdeklődött a szakállas. Levi kifejezéstelen arccal a férfi szemébe nézett.

Hadnagy egy pillanatig elgondolkodott, ellenségesen visszaszólhatna, de ki is használhatja az alkalmat információ szerzésre.

- Azon, hogy hogyan változtattál át mindenkit titánná.
- Oh annál a falunál?
- Ragakonak hívták azt a falut. Gyakorlatilag lemészároltad az ottani embereket. Ezt vésd az eszedbe rohadék! - Zeke fapofával ignorálta Levi durva szavait.

- Gázfegyvernek nevezik. A gáz saját gerincvelőmet tartalmazta. Ha Ymir alattvalója akár egy apró mennyiséget is belélegez, akkor az a személy egy koordinátával jelenik meg, amelyen keresztül el tudom küldeni a titán erőt. Ezt követően pedig már csak parancsot kell adnom, és át is változnak. Fenevad titán erejével köszönhetően összekapcsolódnak velem ezek a fajta titánok. Így parancsom szerint cselekednek. - Zeke apró szünetet tartott.

- Muszáj volt megtennem. Így tudtam csak elhitetni marleyiekkel, hogy velük vagyok. De az igazi célom az Eldiai nép felszabadítása.

- Szerintem nem érzel bűntudatot irántuk. Azt se tudom, hogy valóban meg akarod-e menteni az eldiaiakat. De azt állíthatom, hogy magasról teszel az emberek életére. - mondta barátságtalanul a fekete hajú. Zeke meggyötörve megrázta fejét.

- Mégis honnan tudod, hogy mit érzek?
Nem vagy népszerű a nők körében, ugye? Ne csinálj úgy, mintha tudnád, hogy mások hogyan éreznek.

- De pedig tudom. És... - tudta jól, hogy nem említheti meg Ellet. A világért sem akarta volna megosztani Zekével a lány létezést. Még a végén bajba sodorná, és célpontá válna Zeke számára.

Levi okosan megcsavarta a mondanivalóját.

- Egykor igenis népszerű voltam.
- Tényleg? - szólalt meg a férfi, aztán szemüvegét megigazítva témát váltott.

- Mikor találkozhatok Erennel?
- Ezt nem én döntöm el. Én is a parancsra várok.
- Tudasd velük, hogy tévednek, ha azt hiszik, hogy sok idejük van.
- Ebben... egyet értünk.

Mindkét férfi elhallgatott és saját gondolataikba meredtek.

Hadnagy megunva az egy helyben ülést, összeszűkült szemekkel Zekére pillantott.

- Ennyit mára, emeld fel a segged, és menj a kijelölt sátorba. - szólalt meg Levi parancsolóan. Zsebkését előkapva egyenesen háta mögé bökött, ahol a szőke férfinak az alvó helye volt.

Zeke kényelmesen felkelt, nem zavartatva magát, lassan megindult sátra felé, bejáratánál az egyik felderítős állt. 

Levi szemét addig nem vette le a szakállásról ameddig nem bizonyosodott meg arról, hogy valóban a sátorba megy.

Zeke barátian váltott pár szót az őrrel, majd eltűnt a fehér sátor anyaga mögött.

Hadnagy szemét forgatva nézte végig a jelenetet.
- Tch... seggfej.