⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

135. Egyetlen lélegzet

Szárnyas titánnal egy magas erődítmény felé szálltunk. Eldiai és marleyi menekültek tátott szájjal figyelték, ahogy közelítünk feléjük. Falco testét lejjebb billentve, egyre közelebb kerültünk a hegytetőn lévő erődítményhez.

Falco nagy szárnycsapással földet ért. Egy csapatnyi idősebb ember közelített felénk. Azt hiszem Pieck, Gabi és Falco családtagjai lehettek.

Falco apró feje megjelent a titánja nyakszirtjén. Egy férfi és a felesége könnyes szemekkel futottak a kisfiú titán testéhez.

- Nézzétek a csontok eltűnnek! A remegésnek vége... - hangoztatta Connie megkönnyebbülve.
- Eren halott?! - kérdezte magától Jean.  Szemeiből nem tudtam kiolvasni, hogy pontosan mit érezhet most. Fájdalmat? Megkönnyebbülést?

A titán tollairól lecsúszva elegánsan a talajra ugrottam. Levi utánam mászott le az óriásról. Kezemet kedvesen felé nyújtottam, és óvatosan lesegítettem. Térde még mindig nagyon rossz állapotban volt.

- Rá tudsz állni? - kérdeztem aggódva. Levi sziszegett, meg sem tudott szólalni. Connie jobb oldalról azonnal felkarolta.

- Most már biztos megállítottuk a remegést... - nézett Connie mindenkire, ő sem volt képes felfogni, hogy vége. Nyertünk.

Gabi sírva futott a szüleihez. Apró kezeivel szorosan átölelte édesanyját és édesapját.

- Reiner még mindig harcol! - fordult Gabi könnyes szemekkel Reiner anyukájához. Az édesanya büszke mosollyal csak annyit felelt:
- Igen láttam...

Mindannyian lenéztünk a távolba. Armin átváltozása után egy óriás kráter éktelenkedett. Páncélos titánt sehol sem láttuk.

- Elpusztult az a ragyogó százlábú?... - suttogta Gabi.
- Hol van Reiner? - kérdeztem döbbenten.

- Nézzétek! Ott! - kiáltotta Connie, kezével közvetlenül az erőd alatti területre mutatott. 
- Reiner! - sikított hangosan Gabi.

Valóban ott volt. Testéből dárdák álltak ki, mellette pedig a ragyogó nyúlánkszerűség feküdt.

- Még mindig életben van a robbanás után?! Mi az ördög az az izé? - kérdezte Connie.
- Fogalmam sincs. - szólalt meg Jean tanácstalanul. - De túl veszélyes ahhoz, hogy életben hagyjuk. - mondata után hangosan nyelt egyet.

- Tudtam, hogy nem fogsz meghalni ennyitől. - suttogta maga elé Jean.
- Ja... - szólalt meg Connie.
- Mit kellene tennünk? - kérdezte kétségbeesetten Mikasa.

Mikasára pillantottam, majd a tátongó kráterre, ami vészjóslóan gőzölgött. Valami kezdett kimászni belőle.

Az összes szempár kikerekedett. Eren lépett elő az új titán formájában. Kolosszális titán nagysága volt. Sötét barna haja hosszan lelógott a mellkasa előtt.

- Ez nagyon nem jó! - ordította rémülten Gabi. Felénk fordulva kikerekedett szemekkel folytatta:
- Tartsátok távol Erent attól a ragyogó izétől!

- Ha Eren túlélte... - suttogtam.
- A remegés lehet, hogy ismét el fog kezdődni. - fejezte be a mondatomat Connie.

- Végeznünk kell a százlábúval! - kiáltotta riadtan Jean.
- Túlélte a robbanást. Mégis hogyan tudnánk megölni? - Levi bosszúsan a titán felé fordult.
- Eren után kell mennünk. Addig nincs vége ennek a rémálomnak, amíg ő életben van. - magyarázta nyugtalanul a hadnagy.

Üres tartályomat megkocogtatva körbe fordultam.

- Van valakinek esetleg egy tartalék gázpalackja?
- Aha. - válaszolta a hadnagyot átkaroló Connie.

Elengedte Levit, majd fürge mozdulattal leszerelte a plusz gázadagot, amit hálásan elvettem. Utána szaporán felapplikáltam a 3D manőver felszerelésemre.

Gabi letérdelt a talajra, miközben türelmetlenül fürkészte a lenti helyzetet. Követve a tekintettét, csodálkozva bámultuk a nyúlványszerűséget.

- Az a füst... - ráncolta fel szemöldökét Jean.
- Abból a ragyogó izéből jön! - állapította meg helyesen Gabi.
- Meghalt? - kérdezte Mikasa.
- Nem... nem olyan szagú, mint egy halott óriás. - felelte Connie.

Levi eltorzult arccal mellém bicegett. Szeme elsötétült. Mintha tudta volna a választ, de Connie megelőzte.

- Ez nem ugyan az a füst... mint Ragako faluban?
- Ragako falu? - kérdeztem döbbenten.

- Egyetlen lélegzet elég, és átváltoztat a füst tudatlan titánná. - magyarázta Levi. Aggódva a kezemért nyúlt, amit erősen megszorított.

- Mikasa! Pieck! Szálljatok fel Falcora! Elmegyünk innen. - jelentette ki a kezemet szorongató hadnagy.

- Te meg miről beszélsz? - kérdezte remegő hangon Pieck. - A többiek...
- Az Ackermanok és a hordozók kivételt képeznek. Tudnod kellene, hogy mi a teendő. - válaszolt Levi hevesen, majd elengedte a tenyeremet.
- Ne... Ki van zárva! - motyogta Pieck.
- Siessetek! - adta ki dühösen a parancsát Levi.

Mikasa erősen megfogta Pieck karját, és Falcohoz vitte.

Levi döbbenten felénk fordult. Egy másodpercre lepillantott a mélybe. A ragyogó nyúlánkból áramló füst egyre magasabbra szállt. Nem kellett sok, hogy a lábunkhoz érjen.