⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

13. I. Homályos emlékek

Felkeltem a padról, szédülten indultam kijárat felé. Kint megcsapott hűvös, friss levegő.

Hideg szél összekócolta a hajamat.
Nem volt elég, úgy éreztem még mindig nem kapok normálisan levegőt. Zajtól minél messzebb akartam menni. Végig sétáltam macskaköves utakon. Egyre jobban elhalkult a hangzavar. Folyó partjánál kötöttem ki. Hold megvilágította a vizet. Szél kis hullámokat generált, így a hold tükörképe sosem volt teljes.

Szédülésem kezdett csillapodni. Hideg szellő kitisztította fejemet. Megmasszíroztam a homlokom, majd lassan mély lélegzetet vettem.

Járda széléhez léptem, hogy jobban láthassam a sodródó vizet. Gyönyörű látvány volt. Csillagok bevilágították az égboltot. Felhők egyáltalán nem voltak.
Békésen folyó fölött ácsorogtam.

- Oi oi oi, bele ne ess! - szólalt meg mögülem egy határozott hang.
Hátra fordultam. Hold fénye teljesen megvilágította az arcát, Levi volt az.

- Levi? - kérdeztem, inkább magamtól, mint tőle. Férfi csak felvont szemöldökkel magára mutatott.

- Igen, úgy hívnak. De látom nem vagy teljesen magadnál.
- Mi? -kérdeztem, nehezen fogtam fel szavait az alkoholtól.
- Mondom én. Most mit terveztél folyónál? Beleugrani? Ilyenkor jéghideg a víz, ha most beleesnél, súlyosan megfáznál, amiből nehéz kigyógyulni. - magyarázta fekete hajú.

- Nem, én csak nézem a vizet. Szépek a hullámok.
- Szépek hullámok? - kérdezett vissza szemöldökét összeráncolva.
- Igen. - fordultam vissza a férfihoz.
- Mit érdekel téged, hogy mit csinálok?
- Engem nem érdekel. - vágott vissza, és karba tett kézzel továbbra is engem bámult.

- Aham. - mondtam. Hátra léptem egyet, amitől elveszítettem az egyensúlyom, de visszalendítettem magamat.
Felnevettem. Levi szemrebbenés nélkül nézte a produkciómat.

- Azt hittem, hogy segítenél, ha beleesnék. - mondtam neki szemrehányóan.
- Nem estél volna bele, hisz szándékosan léptél hátra, így fel voltál rá készülve. - mondta Levi unott hangon.

Szememet forgatva visszafordultam folyó felé, de most ténylegesen elveszítettem az egyensúlyomat. Lábaim alól kicsúszott a talaj. Szinte lassítva láttam az egészet. 

Viszont egy erős kéz nyúlt utánam. Levi nagy lendülettel visszahúzott. Iszonyú gyorsan csinálta, óriási erővel. Lendület miatt mellkasának ütköztem.

Szédülve néztem a férfira. Alig bírtam megszólalni.

- Igazam volt, nem?  - meg se várta válaszom, karon ragadott.

- Hova megyünk?
- Olyan helyre ahol nem tudsz magadban kárt okozni. - mondta szemrehányóan.

Csodálkozva néztem a férfira.
- Levi... - mondtam suttogva.
- Levi Hadnagy. - mondta. - Most már hadnagy.
- Öhm... akkor gratulálok.? - mondtam és egyszerre kérdeztem lassan, mert az alkoholtól nehezen tudtam kinyögni a szavaimat.
- Kösz, Elle. - nézett rám Levi.

Tekintetünk egy pillanatra összekapcsolódott, de ő elkapta a fejét.