⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

84. II. Rémálom

Nézd csak! - Zeke végighúzta kézfejét a ruhámon.
- Mit csinálsz? - kérdeztem pánikolva.

Szőke férfi államat megragadta, véres ujját belenyomva a számba. Prüszkölve löktem el magamtól a kezét. Rémültem néztem rá.

- Talán nem ízlet? - döntötte el félelmetesen fejét.

Minden erőmet beleadva hátat fordítottam, és rohanni kezdtem az embertömegben.
Magassarkúban botladozva lökdöstem arrább a vendégeket.

Kinyitottam az egyik tölgyfából készült ajtót, de zsákutca volt. Egy erkély tárult elém. Idegesen lenéztem a mélybe.

Még van remény. Mélységben a tenger vize csillant meg.

Felhúztam magamat a magas kőpárkányra, ruhám vastag rétegeitől alig tudtam normálisan mozogni.

Felálltam a széles korlátra. Meleg nyári szél belekapott a szoknyámba, majd hajam fonata is kibontakozott, amitől kócos tincseket arcomba fújta a szél.

- Mégis mit művelsz? - kérdezte felnevetve a szőke szakállas férfi, aki eközben utolért.
Idegesen felé pillantottam.

- Leugorsz? Minek? Annyira félsz tőlem, hogy inkább véget vetsz az életednek? Mondjuk ebben nem állítalak meg. - röhögte, majd karba tett kezekkel várta a következő lépésemet.

- Én... nem félek tőled! - húztam ki magam, mutatva magabiztosságomat. Zeke lenézően bámult.

- Nem is végzek magammal. Csak... csak elegánsan távozok erről a bálról. -

Azzal fejemhez emelve bal kezemet intettem a férfinak. Kitártam a kezeimet, hátradőlve lezuhantam a tenger hullámai közé.

Nagy villanó csobbanás.

Szememet lassan kinyitottam. Száraz maradtam, hullámok eltűntek körülöttem. Egy hideg romos szobába kerültem.

Ez meg mi a fene volt?

- Jaj Michelle, vagy hívjalak Ellenek? Tőlem nem olyan könnyű elmenekülni. Na de most, inkább figyeljük az előadást.

Zeke mellém sétált és leült. Ekkor vettem észre, hogy levagyok láncolva egy székhez.

Bomladozó terem átváltozott egy szép rendezett szobává.
Levi és Rose ültek egy asztalnál. Veszekedtek. Rose kiabálva felpattant.

- Itt hagytad őt! Inkább a munka, mindig csak a munka. Nevetséges vagy! Arra a titánra vigyázol, ahelyett, hogy vele lennél. Nem is gondoltál bele abba, hogy igazából, miért nem csatlakozott?! - ordibálta a húgom.

- Parancsot kaptam, amit teljesítenem kell! - mondta Levi ingerülten.

Rose Levihoz lépett és lekevert neki egy óriási pofont. Levi megragadta a lány kezét, és erősen hátra csavarta. Mire Rose hangosan felüvöltött a fájdalomtól.

- Elég! - kiabáltam a székemből, kezeimet rángattam, de hiába, levoltam kötözve.

Zeke tapsolt egyet, amitől Levi és Rose megdermedtek.

- Tudod, amit itt a drága húgod művelt, az simán lehetnél te is. - mondta Zeke unottan. Dühösen felé néztem.

- Nem, ilyen soha nem történne. Ez... ez nem a valóság!
- Jó, jó. - emelte fel maga elé kezét védekezve a férfi.

- Talán ez túlzás volt. De az nem, hogy Levi megszállottan "vigyáz rám". - mondta Zeke.
- Gondolom te is tudod, hogy a bosszúvágya fogja a vesztét hozni. Na mindegy. Szórakozzunk egy kicsit. - újból tapsolt egyet.

Levi kikötözve velem szemben ült. Szájába ruhaanyag volt tömve. Fején több ütésfolt is volt. Homlokáról és orrából élénk vörös vér csordogált. Szemeit nehezen kinyitotta. Csak hümmögni tudott.

Rose egy törrel jelent meg a semmiből. Levihoz közelített az éles késsel.

- Rose! - kiáltottam felé. - Mégis mit akarsz csinálni? - kérdeztem kétségbesetten. Rose mosolyogva felém nézett.

- Shh... Michelle. - simította meg gyengéden az arcomat.

- Mégis mi ez a beteg játék Zeke? - fordultam körbe a helyiségben, de a szőke férfi nem volt sehol.

Húgom megborzolta a fejtetőmet. Késsel kezében, mosolyogva megszólalt.

- Nem lesz semmi baj. - suttogta.

Rose Levihoz lépett, magasba lendítve a tört, amit egyenesen a vértől tocsogó férfi szívébe szúrt.

- Levi! - ordítottam elszoruló torokkal.