⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

118. Kabin

Léptek dobogása visszhangozva dübörgött a folyosón. Egyre közelebbről hallottam, majd hirtelen elvágták a zörejt. Az illető megállhatott.

- Ez nagyon felelőtlen, többet kéne pihenned. - hallottam meg Armin hangját.

- Többet pihenni? Tch. - válaszolta a számomra jól ismert hang.
- Ha még tovább dekkolok a kispadon, azt is elfogjátok felejteni, hogy egyáltalán létezem. Na engedj el! - mondta durván Levi hadnagy.
- Öö... rendben. - felelte félően Armin.
- Inkább azt mond meg, hol van Elle!

- Oh, Jean azt mondta nekem, hogy ezen a folyosón. Segítsek oda kísérni?
- Vedd le rólam a kezed! Nem, nem vagyok béna, tudok járni a lábamon.
- Rendben. - szólt Armin, aztán léptei eltávolodtak a folyosón.

Egy kopogás hallatszódott a kabin fémajtaján, majd kinyílt az ajtó. Hadnagy belépett a kicsi szobába.

Felém nézett csodálkozva. Nem hétköznapi látvány fogadta. Gatya nélkül feküdtem az ágyon, bekötözött lábakkal. A földön véres rongyok voltak ledobva.

- Elle! - sietett hozzám. - Mégis mi a szart műveltél magaddal!? - kérdezte idegesen, és leült mellém az ágyra.
- Oh... pár szilánk darab megkarcolt, de nem vészes. Látod! - mutattam a lábaimra, amiket felemelve mozgatni kezdtem. Kicsit fájt, amit egy mosollyal próbáltam elrejteni.

- Ne nézz idiótának! - felelte dühösen Levi.

- Mégis miért nem ébresztettetek fel? Arra keltem, hogy a két szaros kölyök, Yelena, Onyankopon és a hordár titán van velem. Azt sem tudtam hol vagy!
- Hé! - nyúltam felé gyengéden, majd megsimítottam a kézfejét.
- Most már fölösleges ezen vitatkozni. Jól vagyok. Pihenek egy kicsit, és már nem is fog fájni...

Levi kezébe temette az arcát. Feszülten felsóhajtott, aztán idegesen beletúrt a fekete hajzuhatagába.

- Én kevertelek ebbe a szarba, mekkora egy barom vagyok. - morogta egyre dühösebben.
- Mi? - bámultam rá zavarodottan.
- Dehogy, Levi. Saját döntéseim miatt vagyok most itt, és ilyen helyzetbe... Nehogy magadat hibáztasd!

Levi rám pillantva zabosan elkapta a fejét.
- Ne magadat hibáztasd. - ismételtem meg suttogva. Kezemmel a bekötözött arcához nyúltam, és magam felé fordítottam.

Levi lesütötte a kékes szemét. Aztán zavartan a bekötözött combjaimra pillantott. Az ágyon heverő fekete gatyáért nyúlt, majd a kezembe nyomta.

- Tch. Öltözz fel. - motyogta.

Nevetve kivettem a kezéből a fekete anyagot, és felhúztam a lábaimra a nadrágszárat.

Ágyon ülve csöndben bámultuk egymást. Sóhajtva megpróbáltam a lábamra állni. Először csak a talpamat raktam le a földre. Csizmám a falnak volt döntve, így mezítláb felszisszenve érzékeltem a jéghideg fémpadlót. Egy nagyobb lélegzetet véve ráálltam mindkét lábamra.

Levi minden egyes mozdulatomra figyelt. Készenlétben állt, hogy ha összeesnék azonnal el tudjon kapni.

- Alig érzem a vágásokat. - mondtam leginkább magamat nyugtatva.
- Még mindig nem tudsz hazudni. - morogta Levi, és visszarántott az ágyra.
Lehuppanva a matracra, zavartan Levi arcát szemléltem.

Megfogtam az elsősegély dobozt, amiből kihalásztam a megmaradt kötszert. Hadnagy felé nyúlva kibogoztam a kötéseit.

- Mit művelsz? - kérdezte unottan.
- Ideje a kötéseket lecserélni. - kibontottam az egész arcára tekert anyagot.

Letisztítva a sebeit, tiszta kötést raktam a homlokára, aztán a jobb szemére és a jobb kezére. Levi álla és szája viszont fedetlen maradt.

Hadnagy felvont szemöldökkel, mélyen a szemembe nézett.

- Szándékosan hagytad ki a szám? - kérdezte csillogó szemmel.
- Így jobban halljuk, hogy ha beszélsz. - magyaráztam kuncogva.
- Aha... - forgatta meg a szemét flegmán.
- Szerintem meg ezért. - suttogta, majd gyengéden az államnál fogva magához húzott. Kiszáradt ajkait rátapasztotta a számra.

Gyengéd, féltő csókja után, elhúzódva komoly hangnemben folytatta.

- Megijesztettél. Tehetetlenül figyeltem, amikor Pieck és Falco közé vetetted magad. Meg is ehetett volna! Többször ne csinálj ilyet.
- Levi... én is mondhatnám ugyan ezt neked. - simítottam meg gyengéden a bekötözött arcát.
- Hm? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Ha tudnád, hogy akkor a folyónál, mennyire megijedtem. - suttogtam. Levi lehunyta fáradtan a szemét.

-  Csak vigyázz magadra, rendben? - kérte Levi halkan.
- Vigyázzunk egymásra! - feleltem határozottan.
- Ez egész jó egyezségnek hangzik. - mondta. Bólogatva kezeimet nyaka köré kulcsoltam.

Talán pár órát nyugodtan tudunk tölteni, mielőtt jönne a következő megmérettetés.