⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

126. Döntés súlya

- Figyeljetek! - kiabálta a hadnagy Jeannek és nekem. Kérdőn felhúztam a szemöldökömet.
- Mire?! - kérdeztük kiáltva, majd Jeannel szinkronban hátra pillantottunk. Mindkettőnk szeme riadtan összeszűkült.

Egy másik marcangoló óriás pont minket szemelt ki. A titán könnyed mozdulattal elrugaszkodott a csontoszlopról. Rémülten felsikítottam. Hatalmas csontos szája hangosan csattant egyet.

Pislogva tudatosult bennem, hogy a hadnagy, Jeant és engemet is felkarolva kitérített a gyilkos állkapocs közül.

- Meg kell mentenünk Armint! Nincs más kiút. Különben mind meghalunk. - szólalt meg Levi, miközben velünk repült egy hosszabb szakaszon. Jeant elengedve hagyta, hogy a fiú magától haladjon a levegőben.

Viszont engem egyenesen tovább vitt. Levi a derekamnál fogva erősen magához láncolt.

- Siessetek! - ordította a többieknek. Feszülten pillantottam a csapat többi tagja felé.
- Levi, engedj el, így egyikünk sem tud harcolni! - szólaltam meg idegesen.

Hadnagy rám pillantott, pár másodperc volt, de egy örökké valóságnak éreztem.
Dühösen, de elengedett.

- Magasan szállj, és maradj végig látótávolságban! Meg ne merd elkapatni magad! - parancsolta. Kékes szemeiben félelem látszódott.

- Igenis! - biccentve kilőttem magam a magasba. Levi felett elreppenve követni kezdtem, ahogyan utasította.

Többiek viszonylag lent szálltak
Ellenben velem, aki a csontok teteje felé vette az irányt.

Fentről jobban szemügyre tudtam venni az ősi titánok alakját. Alattam pont egy krokodil fejű óriás négykézláb kúszott. Elnyúlt szája volt, gerincéből éles tüskék meredtek a hosszúkás hátán.

Az egyik oszlopon egy pöröly titánhoz hasonló lény lógott. Arca szinte teljesen fedett volt, csak néhány csík látszott ki, ami által apró részletet lehetett látni az arcából. Kezében egy hatalmas kaszát tartott.

Haladva előre egy másik páncélos titánt szúrtam ki a szörnyetegek között. Kevesebb páncél fedte a testét, de így is alig lehetett találni fedetlen izom felület a testén.

Felfordult gyomorral pillantottam az előtte lévő borzadalomra. Bőrtelen női titán, az egész testét vérvörös izom fedte. Szemei helyén sötét fekete foltok foglaltak helyet. Hosszú kócos haja hanyagul az arcába lógott. Mintha csak egy rémálomból lépett volna ki.

Meghökkenve emeltem fel a fejemet, nem messze tőlem megjelent egy titán. Egy kolosszális titán alak volt.

Féltesttel rendelkezett csak, mellkasából hosszú inak és izom darabok lógtak ki, amivel a csontoszlopokhoz biztosította magát. Rám sem nézett, lefelé figyelt, valamire vagy valakire várt.

Elképedve bámultam a gigantikus testet. Ez a kolosszális test Bertholdt titánja volt. Követve a tekintettét elakadt a lélegzetem. Bertholdt óriása a páncélos titánra várt, Reinerre.

Megszegve a hadnagy parancsát lejjebb szálltam, hogy figyelmeztessem Reinert.

Késő volt, pont ebben a pillanatban futott végig a göcsörtös csontrúdon. Kolosszális óriás kihasználva az alkalmat, felkapta a testet, és leharapta a páncélos fejét.

Szerencsére Reiner kivált a titánja testéből, azonban zuhanni kezdett a mélybe.

Lenti helyzet katasztrófa volt. Renget titán körbe kerítette a csapatot.

Pánikolva pillantottam Connie felé. A fiú eszméletlenül lógott a mélybe, csak a csontba szúrt fémhuzala tartotta a levegőben.

Nem messze tőle Levi hadnagy vért köpve repült a lények között.

Mikasa idegesen haladt Connie felé, de túlságosan távol volt.

A zuhanó Reinert Jean elkapta, de ők is egy csontoszlophoz rögzítve, tehetetlenül lógtak a több száz méter mélybe.

- Michelle! - ordított felém Jean.
- A felszerelésem elromlott vagy beakadt, nem tudom pontosan. Reinerének meg annyi! - üvöltötte kétségbeesetten.

Idegesen feléjük fordultam. Ha nem megyek értük, akkor lefognak zuhanni. Viszont Connie elájult, és a hosszú nyakú, kígyó arcú titán épp felé közelít.

Megláttam a hadnagyot, ahogy egy éles kanyarral Connie felé siett. Biccentve visszafordultam Jeanékhez.
Kilőve magamat, pont elkaptam az éppen lezuhanó két bajtársamat.

Belekaroltam Jeanbe, majd Reiner kezéért nyúltam. Reiner gőzölgő testét Jeannel egyszerre tartottuk. Felforrósodott bőre szinte égette a tenyeremet. Állkapcsomat összeszorítva csöndben tűrtem a kellemetlen érzést.

A lényeg, hogy mindkettőjüket el tudtam kapni. Így mindhárman a kibiztosított huzalom biztonságában lógtunk.

- Nem bírsz el mindkettőnket Michelle! - kiabálta feszülten Reiner.
- Csönd Reiner! Hadd gondolkozzak. - motyogtam, miközben egyre idegesebben kapkodtam a fejem valamiféle megoldást keresve.

Szőke férfi nyugtalanul ránk meredt.
- Jean... muszáj, hogy elengedjetek. - suttogta félően. Viszolyogva a kilőtt huzalomra pillantott, ami eddig megbízhatóan a csontba volt fúródva.

- Engedjetek el, át tudok változni! - szólalt meg akaratosan.

- Ha átváltozol attól még leesel a kolosszális titánok közé, akik azon nyomban összetaposnak! - magyaráztam feszülten.

Továbbra is hárman lógtunk a kolosszális titánok felé. Az óriások a mélyben haladtak, de még innen is éreztük a lépteik morajlását.

Nem tudok semmit sem tenni. Csak annyit, hogy kitartok addig, amíg nem jön valaki segíteni.

Egy hangos csattanásra mindhárman odakaptuk a fejünket.

Levi Conniet elrepítette a tátott szájú titántól, de a szörnyeteg pont elkapta a hadnagy térdét. Lábát megharapva a vér kifröccsent. Levi a fájdalomtól elveszítette az irányítást, amitől zuhanni kezdett a gőzölgő mélységbe. Connie felébredve elkapta a megsérült hadnagyot.

- Baszki. - motyogtam riadtan.

Idegesen meredtem Conniék felé, de aztán visszafordultam a két fiúhoz. Jean derekát fogva idegesen meredtem a fiúra, aztán meg a szőkére.

Igaza volt Reinernek... a huzalom nem bír ki ekkora súlyt. Többszörös ember tömegtől megfeszült a csípőmön lévő öv. Bőrszíj fájóan belevágott a bőrömbe.

Titánok kiszemelve minket, lejjebb másztak. Már készült három óriás felénk ugrani, amikor valaki hangosan felém kiáltott.

- Michelle old ki a fémhuzalod! - ordította parancsolóan egy fiatal női hang.

Gondolkodni sem volt időm. Határozott hang hatására megnyomtam kezemben lévő irányítókart, így már semmi nem tartott minket a levegőbe.

Mindhárman zuhanni kezdtünk a mélybe.