⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

36. Hanji teóriája

Délutánra kimerülten ültek le az újoncok a felderítő egység épületének ebédlőjébe. Mosolyogva néztem a csapatra, ügyesek.

Hanji egy teával várt, kezembe nyomta, aztán mesélni kezdett mai kísérleteiről.

Vagyis arról, hogy miket művelt Eren Jaegerrel. Kezdem sajnálni azt a gyereket.

Leültünk az egyik faasztalhoz, megittam két csésze teát, amikor felakartam kelni, Hanji hirtelen mozdulattal visszarántott székemre.

Már egy órája magyarázott Hanji, mikor talán észre vehette, hogy két órával történt eseményeket 110%- ban kivesézte.

Felém nézett, lelkes arca komollyá vált. Szemüvegét feltolta az orrára, és mint egy vallató, elém könyökölve szuggerálni kezdett.

- Most beszéljünk rólad. Vagyis rólatok.

Halál nyugodt arccal néztem a nőre. Ezt már eljátszotta egyszer. Ez lesz a második vallatása. Annyi volt a feladatom, hogy hidegen hagyjam a kérdéseit, és lehető legsemlegesen válaszoljak rá.

- Rólunk? Pontosan mit értesz te ezen? - kérdeztem sejtelmesen. Szemeivel hunyorítva végig mért.
- Oh, felvetted a pajzsodat. Helyes, helyes... Tudod ebben az a vicces, hogy pont az ő módszerét használod. - nézett rám gonosz vigyorral. Aztán arca újból komollyá vált.

- Kapcsolatok Levi hadnaggyal elég... hogy is mondjam, érdekes.
- Mi fura, Hanji? - néztem rá.
- Michelle, Michelle... ahogy Levi mondaná, négy szememmel mindent látok.
- Hanji. Térjünk a lényegre. Mit szeretnél tudni?
- Tudod te jól. Azt hogy kavartok-e a hadnaggyal.
- Nem. - mondtam nyugodt hangnemben. Harmadik csésze teámat kimért mozdulattal számhoz emeltem.

- Tudom. - mondta Hanji. - Tudom, hogy már rég túl vagytok a kavaráson. - mondta elvigyorodva. Félre nyelve az italt, kikerekedett szemekkel bámultam a nőre.
- M-mi... mi nem, mégis honnan szeded? - Hanji vigyorogva végig mért. Basszus, most árultam el magam.

- Tudtam! - boxolt bele a levegőbe hevesen. - Már rég együtt vagytok? Mi? Nekem mikor akartál szólni? Hadnagyot megértem, nem avat bele a dolgaiba, de te szólhattál volna.

- Hanji... - sziszegtem kínomban, amikor is megjelent Levi, aki nem vette észre a szemüveges nőt, mert az egyik oszlop kitakarta.

- Oh hadnagy! Mégis mit keresel itt?
- Nem kaptad meg az üzenetemet? Irodámban vártam rád, Elle. - megfogta gyengéden a tenyeremet, ujjaival végig simított a kézfejemen.
- Khmm... nem kaptam semmiféle üzenetet. - mondtam összeszorított szájjal.

- Élvezed, hogy veszem a fáradtságot, és lejövök érted? - közelebb hajolt, és játékosan felhúzta szemöldökét.
- Hanji. - motyogtam halkan. Levi kizökkenve nézett rám.
- Mi van vele? - kérdezte unottan. Én csak kezemmel az oszlop felé mutattam.

Hanji tátott szájjal, némán sikoltozott.
- Hogy mennyire igazam volt! Ti együtt vagytok! - sikította. Levi gondterhelve megdörzsölte az orrnyergét. Azt hiszem magában jó csúnyán káromkodhatott.

- Négyszemű vegyél egy nagy levegőt, aztán húzzál vissza dolgozni! Nincs időm foglalkozni az őrült teóriáiddal. Nekem dolgom van Blackwellel. Papírmunka!
Mielőtt valami rosszra gondolnál.