⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

40. Vihar

Feszülten vágtattam előre, az ismeretlenbe. Egy kisebb titán haladt el mellettem. Elvágtattam mellette. De aztán mérgesen vissza fordultam, hogy megöljem. Nehogy valakinek ezen múljon az élete. 2-3 méteres volt. Pengémet kivéve egy gyors mozdulattal elintéztem.

Lovammal visszafordultam a helyes irányba. Hallottam a lovak dobogását, azonban nem láttam semmit a sűrű ködtől. Lemaradtam a csapattól. Lovamnak gyorsabb tempót követelve próbáltam beérni a többieket.

Egy nagy titán hulla jelent meg az úton. Én nyugodtan fogadtam, hisz nem élő, viszont lovam, ijedten magasba ágaskodott. Hirtelen mozdulattól majdnem lecsúsztam a nyeregből. Csitítva megpaskoltam fejét. Nem sokat értett belőle. Összevissza forgolódott, aztán elindult egy irányba. Sok forgóládástól teljesen bekavarodtam, nem tudtam a helyes útirányt.

Hirtelen elcsöndesedet minden. Egyedül voltam, csak félelemtől rohanó lovam dobogását hallottam. Fejemet forgattam, hátha észreveszek valakit.

Bőrömön hirtelen nedvességet éreztem, elkezdett szitálni az eső. Megrántottam a lovam kantárját. Minél hamarabb fel kell zárkóznom a többiekhez.

Szitálás hamar átcsapott erős intenzív esőbe. Kitört a vihar. Szinte öntötték a vizet fellegekből, alig láttam el az orromig.

Nem eshetek kétségbe, egyenes haladtam egy irányba. Újabb titán hulla bukkant fel, ami mellett viszont ott feküdt egy holtest. Elborzadva pillantottam az elesett katonára.

Feszülten elkaptam a fejem, tiszta fejjel kell koncentrálnom. Pár méterrel kerültünk előrébb, amikor is, lovam elé kapott egy titán. Vagyin nem érte, hanem értem. Barna állat megijedve magasba ágaskodott, megfogtam a kantárt, de nem bírtam megtartani magam, amitől lecsúsztam nyeregből. Egyenesen a koszos sárba csapódtam.

Lovam kétségbeesetten nyerített. Szitkozódva keltem fel a sárból. Fülem zúgott az eső zajától. Hangos záporból nehezen, de meghallottam valaki ordítását. Nevemet kiabálta egy férfi hang. Utána akartam fordulni, de még el kellett intéztem az előttem álló óriást.

Felém kapott újból a szörnyeteg. Hatalmas ujjai elől elhátráltam. Kilőttem magamat a magasba. Szakadó esőbe, és ködbe nehezen becéloztam a nyakszirtjét. Sikeres művelet után földre leszálltam.

Sikolyok törtek ki a viharból. De aztán elhaltak. Nyeltem egyet. Mai küldetés elbukott. Időjárás teljesen lehetetlenné tette a biztonságos haladást.

Szemem sarkából valaki kilőtte magát. Csak az elsuhanó alakját láttam. Felém repült, és felkapott a földről. Levi komor arccal nézett maga elé. Kezeivel erősen megtartott.
- Fütyülj a lovadnak. - teljesítettem az utasítást. Megmaradt csapathoz repültünk Levival. Pacim nehezen, de oda talált hozzánk. Egyik katona elkapta kantárját, így nem vágtatott el az állat.

Hadnaggyal leszálltunk a saras talajra. Derekamat elengedve, összenéztünk. De aztán ő elkapta fejét, és kiosztotta a parancsokat.

Visszavágtattunk hadiszállásra.
Mindenkiről csurgott a hideg eső víz. Ruhám nem csak teljesen elázott, de kosz és sár foltokkal volt tele.

Didereregve mentünk be az épületbe. Meleg teával vártak minket. Jóízűen kortyoltam forró italt.

Csöndben bámultam a csuromvizes hadnagyot. Nedves hajtincsei szemébe lógtak. Megérezve tekintemet, lesújtóan felém fordult. Arckifejezésével elárulta, hogy mennyire mérges. Legalább nem szóban kapom a lecseszést.
Megpróbáltam a jó oldalát nézni. Mindketten túléltük.