⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

19. Fehér szárny

Pár nap telt el azóta, egy irodában végeztük a munkánkat, szünetben is sokszor egy légtérben voltunk. Nyers, lekezelő stílusa egyre jobban lágyult.
Teát is csinált nekem. Már értem miért szereti annyira, tényleg nagyon finomat tud készíteni.

Ma egy nyugisabb napunk volt. Délelőtt végeztünk a munkával. Levi felkelt székéből és az ajtóhoz sétált, egész sokat javult a járása. Felpattantam és utána indultam.

Már régóta megfogalmazódott bennem egy kérdés, de nem mertem feltenni. A hadnagy felém pillantott.

- Mi az Michelle? - kérdezte, hangja tényleg érdeklődő volt. Elmosolyodtam.

- Nyugodtan hívhatsz Ellenek is. - kissé meglepődött, de bólintott.

- Akkor... - tartott egy kis szünetet - Elle, mi a probléma? Látom, hogy valamit szeretnél kérdezni.
- Mi? Dehogy...
- Az arcodra van írva. - mondta kedvtelenül. Sóhajtottam egyet, csuklómhoz értem, megforgattam a karkötömet.

- Még mindig hordod? - kérdezte csodálkozva. Bólintottam válaszként.
- Igazából, a kettőnk közötti... öhm ismeretségről akartam beszélni. Én, az elmúlt években... hát... gondoltam rád. - mondtam zavarodottan.
- Az a kérdésed hozzám, hogy én gondoltam-e rád? - egyik szemöldökét felhúzva, fejét kissé eldöntve felém fordult.

Cipőm orrát kezdtem el bámulni. Lehet nem állok készen válaszára. Hadnagy elém lépett, kezével megfogta az államat, és felemelte. Farkasszemet néztünk egymással.

- A válaszom... talán. - szólalt meg titokzatosan.
- Talán? - kérdeztem meglepődötten.
- Igen vagy nem? - néztem rá erőszakosan. Elengedte az állam és tovább sétált.

Utána futottam, kezemet mellkasára raktam, ezzel a mozdulattal próbáltam megállítani. Levi unott arccal figyelte mozdulatomat.

- Igen vagy nem? - kérdeztem dühösen.
- Miért fontos neked ez?
- Mert... ha neked nem fontos, akkor igazán elmondhatnád. - vágtam vissza.

- Oi, valaki ideges. - mondta, szemei szinte nevettek rajtam.
- Levi! Ne játszadoz velem!
- Még mindig hadnagy. - nézett rám pimaszul.
- Felettesed vagyok, azt csinálhatok amit csak akarok. És... élvezem, amikor ilyen egyszerű, felesleges dolgokon felhúzod az agyadat. Nagyon szórakoztató. - mondta, aztán végig mért.

- Igen, nyugodtabbak voltak a napjaim, nem kellett vitatkoznom ilyen baromságokon. Mert veled nem telik el egy nap, hogy valami hülyeségen felkapd a vizet. - magyarázta. Elképedve bámultam a férfira.

- Tudod mit? - néztem rá összeszűkült szemmekkel - Feldughatod magadnak a hadnagyi tisztségedet! - mondtam hangosan, hátat fordítottam, és elindultam a másik irányba.

- Elle! Látod? Erről beszélek. - kiáltott utánam fekete hajú. Utánam sietett, épp elkapta az ingem ujját. Teljesen az épület falának szorított.

- Ne legyél már idióta! - mondta szemrehányóan. Elengedett, és közben feltűrte az ingje ujját.

- Szerinted ezt miért hordom? - csuklóján megcsillant a fehér medál. Meglepve néztem a csuklójára.

- Mert a felderítőknél dolgozol?
- Jaj, Elle. Tudod te jól, csak nem mered kimondani. - hadnagy egész közel állt hozzám, meleg lehelete lágyan simogatta arcomat.
- Nem akartam, de gondoltam rád, talán sokszor is. - fejét elfordítva belső kertet kémlelte.

- Tudod, nem akartam kapcsolatokat építeni magam köré, hisz úgyis meghallnak azok, akik mellettem vannak. - ellépett mellőlem.
- El akarsz taszítani magadtól. - suttogtam.
- Elég jól haladsz, mert igazi seggfej vagy. - mondtam neki.

Talán hevesen reagáltam, de elegem volt az undokságából. Hadnagy vissza nézett rám. Szemei felvillantak.

- Te magatartásod sem különb. - felém lépett, megfogva az államat pár centi távolságra húzta a sajátjától. Szánk már majdnem összeért.

Akaratlanul elvörösödtem, zakatoló szívvel belenéztem ragyogó kékes árnyalatú szempárba.

- Hadnagy... - suttogtam, de ekkor egy óriási robbanás hallatszódott a távolból.