⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

30. Takarítás

Izgatottan szálltam le lovamról, Végre megérkeztünk.

Azonnal elindult az élet. Kiosztották feladatokat, mindenki ment saját dolgára. Hanji már letámadta Erent azzal, hogy kezdhetik a kísérletezést.

Kicsit félve néztem a fiúra. Eren Jaeger, aki titánná tud változni, még mindig nehéz volt felfogni, és most lehet személyesen is fogom látni az átváltozását. Hideg végig futott hátamon. Azonnal eszembe jutott, hogy mi történt a húgommal. Fejemet megrázva, győzködtem magam, Eren nem az ellenség.

Újoncok megrohamozták az épületet, szoba foglalás volt, ment is érte a harc.

Én csöndben sétáltam folyosókon, benézve az ajtókon, keresve szabad ágyat. Nem maradt. Szuper. Jól indítom az első napomat.

Elindultam megkeresni Erwint, hátha tud keresni megoldást a problémámra. Hátizsákommal megindultam az emeletre.

- Oi, hát te? - nézett ki az egyik irodai ajtón Levi.
- Hadnagy! - ijedtem meg az éles kiáltása miatt.
- Miért van még rajtad a táskád? Már is le akarsz lépni?
- Dehogy. - nevettem fel kínomban.
- Nincs szabad szoba, ezért feljöttem, hogy beszéljek a parancsnokkal.
- Az nem az ő dolga.
- Akkor kié? -  Levi megvonta vállát.
- Nincs pontosan olyen ember, aki ezzel foglalkozna. De ne aggódj, majd kitalálok valamit. - mondta irónikusan, mintha olyan fontos ügy lenne. Elindult a folyosón, majd végén befordult balra, és kinyitott egy ajtót.

- Ez megfelel? - kérdezte hanyagul. Beléptem a szobába, nem volt legnagyobb, de kényelmesen el lehetett férni. Leraktam a táskámat és a köpenyemet.

- Köszönöm. - fordultam felé hálásan.
- Nem igérem, hogy olyan puha matrac lesz, mint nálatok. - beszólásán hangosan felnevettem.

- Na gyere, ne lógd el első napi munkádat.
- Persze. - kihúzva magam vártam Levi utasítását. Férfi kezével jelzett, hogy kövessem. Irodája felé mentünk, fekete hajú takarító szereket vett elő.
- Na lássuk mennyire tudsz jól takarítani. - nyomta kezembe az eszközöket. Felvont szemöldökkel néztem rá. Ő elégedetten ült le az asztalához.

- Kezdj hozzá. - mondta úgy, hogy fel sem nézett.
- Hol? - kérdeztem.
- Itt, az irodámat. - válaszolta, hangjában hallottam, hogy szinte röhög.
- Többiek is ezt csinálják?
- Elle, nézz körbe, látsz valakit az irodámban takarítani? - emelte fel szemöldökét flegmán. - Többieket máshova osztottam be. Tiéd az irodám. És ez parancs. Parancsnokod vagyok, úgyhogy jobb ha elkezded.

Összeszűkült szemekkel végig mértem a férfit. Habár nem mutatta, tudtam, hogy most nagyon is élvezi a helyzetet.

Elővett egy könyvet, fölé hajolva olvasni kezdte. Sóhajtva neki kezdtem takarításnak.

Többször éreztem hadnagy nézését, de nem adtam meg neki az esélyt, hogy szemembe nézhessen.
Takarítás végeztével, egyenesen Levi asztalához léptem.

- Ha most megbocsájt hadnagy, akkor kimennék egy kis friss levegőt szívni. - nem vártam választ, már ki is mentem.

Kint enyhén fújt a szél, táj gyönyörű volt, egy nagyobb mező feküdt közelben. Épület körül rengeteg magas fa volt, tökéletes a 3D manőverezéshez.

Egy kezet éreztem meg az alkaromon, hadnagy érintése volt. Magához húzva megcsókolt.

Levegő hiány miatt, lassan szétváltunk.
- Tch. Nem hagytad, hogy véleményezzem munkádat.
- Aham. - forgattam meg szemeimet.
- Egész jól megcsináltad, de azért van mit tanulni. - kacsintott felém.