⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

2. Kiképző osztag

Ebédlő asztalánál ült az egész család. Apa épp Roset faggatta a suliról. Ügyes kislány volt. Szüleim nem is kívánhattak volna jobb gyermeket. Tökéletesen megfelelt az elvárásaiknak.

Nem azt mondom, hogy engem nem szerettek. Ellenkezőleg, szeretetük átment ragaszkodásba. Már kiskoromban eldöntötték, hogy mi lesz belőlem.
Mikor megtudják, hogy elmegyek, összefognak törni. Annyi év tervezésüket romba döntöm.

Villámon lévő falatot inkább leraktam tányéromba. Elment az étvágyam. Szememmel kerülve a szemkontaktust, mélyen a tálamba bámultam.

Anya mosolyogva felém fordult.
- Michelle, te haladsz a dolgaiddal, ugye? Nézted az egyetemeket? Szerintünk a... - kopogás zaja megszakította.  Egyik inasunk lépett be a méretes ebédlőnkbe.
Cipője kopogott a fényesre csiszolt padlón.

- Bocsánat a zavarásért, de fontos levél érkezett - mutatta fel kezében a borítékot.
- Rendben, kérem adja ide - szólalt meg az apám.
- Nem önnek címezték - felelte az inas.

Döbbenten nyeltem egyet.
Ne most. Csak ne itt. Inas egyenesen mellém lépett. Borítékot gyorsan a kezembe nyomta. Gyorsan összenéztem a húgommal, arcán egyszerre érdeklődés és félelem ült ki.

Levelet a kezemben szorongatva tartottam.
- Mire vársz? Bontsd ki! - szólalt meg apa.
Borítékot megfogva lassan felnyitottam. Kissé remegő kézzel tartottam ujjaim között. Átfutottam a sorokat...
Felvettek az osztagba.
Papíron minden információ rajta volt.

- Miféle levél ez? - kérdezte az édesanyám. Lesütöttem a szememet. Most jött el a pillanat.

- Öhm kiképző osztagtól kaptam - felnéztem a lapról, és egyenesen szüleim szemébe bámultam. Arcukra kiült a döbbenet. Rose csillogó szemekkel bámult.

- Te jelentkeztél...? - kérdezte ideges arckifejezéssel apa, hangja viszont csodálkozó volt.
- Igen. Meg akarok tanulni harcolni. És persze megvédeni titeket és a várost -
Arcuk teljesen ledermedt.

- Felvettek, úgyhogy holnap már megyek is, viszont azt remélem, hogy elfogadjátok a döntésemet - motyogtam magam elé halkan. Anya felkelt a székéből, és erősen megölelt. Szipogva megszólalt.
- Ahogy látom nem tudunk téged visszatartani - nevetett fel kínosan. Kicsit eltolt magától, majd mélyen a szemembe nézett.
- Ne halj meg. - suttogta, közben kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Jól van - szólalt meg apa. - Legalább képzet leszel, és szerzel tapasztalatokat.
- Köszönöm - néztem rájuk hálásan, így legalább nem haragban válunk el.
______________________________

1 éve telt el, hogy a kiképző osztagban vagyok. Sok minden történt azóta.

Új emberek, új barátok. Minden
átlagosan megy, amennyire ezt átlagosnak lehet mondani.

Edzések, elméleti órák, baráti találkozók, műtitán bábuk kaszabolása...
Megy az élet.

Ma nem egészen csináltunk érdemleges dolgot. Kaptunk pár feladatot, edzettünk egy kicsit, és körülbelül ennyi.

Gyors léptekkel sétáltam osztagom asztalához. Osztagom? Hát nem igazán. Inkább nemesi kölkök társasága.

Mikor idejöttem volt egy elképzelésem. Katonává válok, egy igazivá. De belekerültem ebbe a társaságba. Akiket sajnos vagy nem sajnos, de megszerettem.

Hosszúkás asztalnál mind az öten ott lakmároztak. Szélén Dana Grace ült, sötétbarna haja vála fölé ért. Néha azt se tudja mit keres itt, szülei küldték ide. Nem igazán szavak embere. Barna szemeivel jobban tud kommunikálni, mint saját hangjával.

Mellette Stacey Wilson üldögélt. Hosszú hullámos szőke haja, és lágy arca csábítóan vonza a tekinteteket az asztal köré. Apja álltal került ide. Stacey összes foglalkozást rühelli. Csak azért van itt, hogy kiképzés után Katonai Rendőrségbe kerüljön.

Szemben ülő Carlos Olsonnak is hasolnó elképzelése volt. Barna göndör fürtjeibe beletúrt, amit sok lány esedezve végig nézett.

Mellette Jules Sanford foglalt helyett. Ő neki volt valami fogalma, hogy mit szeretne. Magától jött ide. Viszont visszafogott személyisége miatt, valószínűleg majd követi a többieket.

Legvégül pedig Jim Covett. Napbarnított bőr, világosszőke haj, Csábító mosolya levakarhatatlan arcáról.

Kezével bátran maga melé mutatott. Lehuppantam melé, és neki kezdtem vacsorámnak. Elmerülve a rágásban, a jövőn gondolkodtam. Következő célomat még magam sem tudtam pontosan.

Persze osztagom erősen támogatta azt, hogy menjünk a Katonai Rendőrségbe. Straceyt idézve: „Nagyon jól fizetnek, és nem sok mindent kell csinálni ott."

Összegezve, bármennyire is arrogánsak, megszerettem a hülye fejüket.