⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

28. Vendégszoba

Estély már a vége felél tartott. Emberek kezdtek kiszállingózni az épületből. Én a terem végében figyeltem az eseményeket. Roset már felküldtem az emeletre aludni. Jules is lelépett.

Falnak dőlve néztem az elsétáló embereket.

Hanji hangját terem másik oldalából is hallottam. Épp veszekedett valakivel. Nem messze tőle Erwinék álltak. Hadnagy megérezhette tekintetemet, mert felém fordulva, egy pillanatra összenéztünk.

Valamit mondott a parancsnoknak, és megindult felém. Izgatottságomat leplezve figyeltem, ahogy közeledett.

- Elle. - szólított meg.
- Levi hadnagy. - biccentettem. Szemével arcomat fürkészte.
- Mit szeretnél? - kérdezte rezzenéstelen arccal.
- Semmit. - vágtam rá. Levi mellém állt, és neki dőlt a falnak.
- Semmit... - ismételte meg.

- Hát akkor... én megyek is, jó éjt Elle. - mondta, majd lazán ellökte magát a faltól.

- Várj! - kiáltottam felé. - Későre jár. Itt csomó vendégszoba van. Nyugodtan maradhatsz éjszakára. - szóltam hangosan a férfi után. Felém fordulva, felvont szemöldökkel kérdezett vissza.

- Most vendégszobára gondoltál, vagy a sajátodra? - elpirulva lesütöttem a szemem.
- Én... persze, hogy a vendégszobára. - szemét forgatva bólintott.
- Rendben. Elfogadom a meghívást.

Szobámban készülődtem lefekvéshez. Pizsamában, tükör előtt bontottam ki világos barna hajamat. Ráhuppantam az ágyamra, csillagpózban figyeltem unottan a plafont.

Ajtó nyitásra azonnal felkaptam fejemet. Ackerman volt.
- Oi, akkor ez nem vendégszoba? - nézett rám ártatlan tekintettel. Bután elmosolyodtam.

- De, Levi. Ez egy vendégszoba... - szememet forgatva felültem. Nem zavartatta magát. Bejött, levetette fekete cipőjét. Öltönyét összehajtva asztalomra rakta. Szürkés ingjében rám nézett.

Szótlanul elhúzódtam az ágy bal oldalára. Levi ráfeküdt a puha matracra, arca mindent elárult. Csodálkozva nézett a heverőre.

Nemesi család vagyunk, így alvóhelyünk is drágább és kényelmesebb, mint egy átlagos emberé.

Felkuncogtam, vicces volt látni a reakcióját. Puha matracra lehajtottam a fejemet. Oldalamra fordulva figyeltem a hadnagyot. Ingjét kigombolta, amit az ágy melletti székre helyezett. Lazán befeküdt jobb oldalra, aztán kifelé fordult.

Megköszörültem torkomat, és én is kifelé fordultam. Egy perc sem tel el, mocorogni kezdtem. Aztán újból.
Egy újabb befelé fordulásomra, Levi ingerült arccal felém fordult.

- Befejezted? - kérdezte rekedtes hangon. Elpirulva néztem a szürkéskék szemekbe.
- Igen, bocsánat. - motyogtam.
- Remélem nem szokásod a forgolódás. - suttogta Levi. Közelebb jött, gyengéden kisimított egy kósza hajtincset az arcomból.

- Nem csak ezt még nem szoktam meg.
- Majd megszokod. - motyogta fekete hajú alig hallhatóan. Szívem akkorát, dobbant, hogy lehet hadnagy is hallotta.

Reggelre már üres volt az ágy. Elgondolkodtam rajta, hogy a tegnapi nap valóban megtörtént-e. Kifésültem a hajamat, és átöltöztem. Karkötőmet megsimítva kisétáltam szobámból.

Konyhába érve, csodálkozva néztem a kisebb társaságra. Jules, Rose az asztalnál ülve szürcsölgették a forró teájukat. Előttük Levi állt egy teáskannával.

- Jó reggelt. - mondtam meglepődve. - Mind a hárman köszöntek. Zavarodtan ültem le Rose mellé.
- Kóstold meg Levi hadnagy teáját! Nagyom finom. - szólalt meg Jules.

Bólintottam, összepréselt ajkakkal figyeltem, ahogy a férfi kiönti nekem a forró italt. Belekortyoltam, persze nagyon is tudtam milyen íze van. Mikor együtt dolgoztunk, Levi számtalanszor főzött fekete teát.

Tettetett meglepődő arccal kóstoltam meg a híres italt.

- Tényleg nagyon jó. - mondtam. Hadnagy rezzenéstelen arccal figyelt.
- Levi hadnagy... - kezdett bele Jules.
- Milyen volt az éjszakája? Tudja Blackwelléknek saját kézzel készített matracuk van. Isteni rajta feküdni.

Levi Julesra nézett. Arca továbbra se árult el semmit. Viszont szemeiben láttam, hogy kérdésen kicsit meglepődött.

- Igen, nagyon kényelmes volt.... a vendégszobában. - mondta, tekintetével pedig rám pillantott, de aztán teájába bámult.

Félre nyelve a teát, köhögni kezdtem. Rose segítőkészen azonnal elkezdte veregetni a hátamat.