⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

88. Étterem

Niccolo egy étteremben dolgozott, az épület barátságosan hívogatta az éhes szájakat. 

Csapatunk, Hanji, Jean, Connie, Mikasa, Armin, és jó magam, meg persze Onyankopon, nagy hangzavarral rontottunk be a tágas épültbe.

Niccolo kitágult szemmekkel nézett felénk.

- Miért jöttetek ide? Nagyon elfoglalt vagyok most. Fontos vendégeim vannak.

- Oh, semmi gond. Visszamehetsz dolgozni, de később szeretnénk veled beszélni. - tájékoztatta Hanji a férfit.
- Velem? - lepődött meg Niccolo.
- Szeretnénk feltenni pár kérdést. - válaszolta Onyankopon.
- Rendben. - mondta, majd egy üresen álló szobába vezettet minket. - Itt várjatok.
- Köszönjük. - felelte Hanji mosolyogva.

El sem tudtam hinni, hogy tudott mosolyogni ilyen szituációban. Engem már az idegesség mardosott.

- Hanji. - morogtam miközben leültem az egyik székre.
- Haladnunk kéne! 30 felderítős és a hadnagy is veszélyben van.
- Tudom. - felelte kimérten.

Nyitottam volna a szám, amikor hallottuk, hogy Niccolo Jeannel vitázik a marleyi boron. Jean dühösen ledobta magát a mellettem lévő székre.
Felvont szemöldökkel néztem a fiúra.

- Ugye te most nem azon hisztizel, hogy nem adott a borból? - mondtam lenézően.
- Van fontosabb dolgunk is, Jean! - pillantottam rá szúrós szemekkel.

- Csak egy kortyot akartam inni Connieval, de Niccolo azt mondta, hogy csak kárba veszne, ha mi eldiaiak innánk meg!
- Milyen szörnyű! - mondtam irónikusan.

- Baj van! Gyertek ide! - kiáltott Armin a folyosóról. Mindannyian felpattantunk a székeinkből, Armint követve betoppantunk egy másik szobába.

Itt voltak Niccolo vendégei... Sasha családja volt az. Fájó szívvel néztem rájuk. Aztán megláttam, hogy pontosan miért is szólt Armin.

Niccolo kést fogott egyik kezében, másikban pedig egy fiút tartott, akinek fején vér csordogált. Lába előtt egy kislány feküdt. Dühösen az éles kést a barna hajú lány felé emelte.

Döbbenten pillantottam a két gyerekre. Gabi és Falco. Fejemből teljesen kiment az a hír, amikor értesítettek, hogy megszöktek az őrizetből.

- Ez a lány ölte meg Sashát!
- Hé! - kiáltottam a férfinak. Niccolo azonnal Falco nyakához szorította a kést.
- Maradjatok ott ahol vagytok! Én csak bosszút állok Sasháért!

- Ne Falcon álljon bosszút! - sikította Gabi földön gubbasztva.
- Fontos neked ez a fiú, mi? Megpróbált megvédeni, ezért van most ilyen állapotban. - utalt Falco fején lévő ütődésre.
- Niccolo add ide azt a kést. - szólalt meg Sashának édesapja.

Rémülten néztem feléjük, ugye nem arra készülnek, hogy meggyilkoljanak két 12 éves gyereket?

- Uram elég legyen ebből. Tegye le a kést. - szólalt meg Hanji idegesen. Férfi az éles fegyvert kezében tartva, nagyot sóhajtott. Aztán elmesélte Sasha vadásszá válását. Szemeimben könnyek gyűltek.

- Kérem Sasha nem ezt akarná. Ha megölik ezt a két gyereket attól még nem hozzák vissza a lányukat! - mondtam könnyekkel küszködve.

- Igen tudom. - azzal felesége tenyerébe helyezte az éles tárgyat. Idősebb hölgy, könnyekkel szemében óvatosan az asztalra helyezte a konyhakést.

- Niccolo tedd le a fiút. - szólalt meg Sasha édesanyja. Niccolo döbbenten tekintett a szeretett lány szüleire, de teljesítette a kérésüket.

Egy szőke kislány megragadta az asztalon lévő fegyvert, amivel egyenesen Gabihez rontott. Mikasa szemrebbenés nélkül elhárította a kést.

Sasha befogadott testvére volt, Kaya. Őrjöngve hadonászott a fegyverével, de Mikasa erősen tartotta, majd Blouse szülők sírva lefogták és átölelték lányukat, aki sikoltozva zokogott.

Mikasa és Armin Gabihez lépett, akit átvittek egy másik szobába, hogy Kaya lenyugodjon a nővére gyilkosa láttán.

Mi Hanjival a földön fekvő Falcohoz hajoltunk.

- Michelle, öblítsétek ki a száját. Belement egy kicsi bor. Bár... már mindegy. - figyelmeztetett Niccolo.

- Mi? - kérdeztem félve.
- Van valami a borban? - kérdezte Hanji ledermedve.
- Ha jól tudom, akkor igen.
- Micsoda? - kérdeztük egyszerre a parancsnokkal.
- Zeke gerincvelője. - szólalt meg Niccolo.

- Várj akkor azért, nem engedted, hogy igyunk belőle... - csodálkozott el Jean.
-Gerinvelő... Hogy érted ezt? - fordult Hanji Niccolo felé.

- Amikor séfként kezdtem dolgozni itt, azt mondták a bort legmagasabb rangú katonáknak szolgáljam fel.
- Mégis ki mondta ezt? - kérdezte dühösen Hanji.
- Yelena. - mondta halkan a férfi.

Lesokkolódva meredtem Niccolora. Ezek szerint, aki ivott a borból, annak szervezetébe Zeke gerincvelője került. Rémülten néztem a többiekre. Jules mesélte, hogy már egy hónapja mindig egy pohár marleyi bort isznak az osztagával...

Szóval akik ittak a borból lehet, hogy titánná fognak változni. Szívem erősen összeszorult, mikor Julesra gondoltam.

- Mindenki vegye le a kabátját és mossa meg a kezét! Semmiképpen ne érjetek az arcotokhoz és a szátokhoz! Onyankopon ezt add át Mikasaéknak is. - adta ki az utasítást Hanji.

Kabátunkat levéve, sürgősen mindenki mosakodni kezdett a konyhában.

Vizes konyharuhát fogva, elájult Falco sebeit gyengéden próbáltam törölgetni.

- Azt mondta Niccolo, hogy szájába került egy kicsi marleyi bor. Ezek szerint titáná fog változni ez a kisfiú?
- Nem tudom. - sóhajtott fel Hanji.
- Szerintem magától nem változik át, valószínűleg kell valami elindító folyamat, aminek biztosan Zekéhez van köze. - gondolkodott hangosan Hanji.

Felderítős kabátjainkat hátra hagyva kisétáltunk a folyosóra.
Szívem is megállt egy pillanatra.

Flochék álltak velünk szemben. Pisztolyukat egyszerre rántották felénk.