⚜️Szerelem szárnyai⚜️ ~AOT

113. Sziklák közt

Másnap reggel korán felkelt a csapat. Nyújtózkodva figyeltem, ahogy Jean, (aki időközben visszatért), karjaival a szőke férfit, az ingjénél fogva felemeli. Már készültem közbe lépni, de végül nem tettem.

Egész normálisan viselkedtek ahhoz képest, ami tegnap történt.

- Meddig alszol még Reiner? Az összes sebed begyógyult már! - ordibálta Jean Reiner arcába.

Szomorú mosollyal Levi felé fordultam.
- Bárcsak mi is ilyen könnyen gyógyulnánk. - mondtam halkan. Levi felemelte a jobb karját, majd a megsérült kezére pillantott, amiről hiányzott a mutató és középső ujja.
- Hmm... van benne valami. - motyogta.

Felszálltunk a szekerekre, amikkel még előző nap érkeztek Arminék.

Szekeren utazva Theo megtörte a viszonylag békés csendet.

- Tényleg bízhatunk Kiyomiban?
- Nincs más választásunk. - válaszolta Hanji.

Connie elől ülve, hirtelen megállította a lovakat.
- Valami történt, jön a hordár titán. - szólt a fiú hangosan.

A titán felé fordultam, aki négykézláb közeledett felénk. Pieck megfigyelőként előre ment, hogy felmérje a helyzetet.

4 méteres óriás nyakszirtje füstölögni kezdett, ahonnan a hosszú fekete hajú Pieck bújt elő.

- A kikötő... jaegeristák elfoglalták. Valószínűleg vasút segítségével sikerült előttünk odaérniük. Nagy számban vannak.... hogy is hívják?...  öhm... ja igen, 3D manőver felszerelésben és teljes fegyverzetben vannak, készen állva bármilyen harcra... Úgy tűnik, rájöttek, hogy megpróbáljuk megállítani a kolosszális titánok pusztítását. - kiabálta Pieck a titánja nyakából.

Kikötő előtt, a sziklás domboknál megálltunk. Hanji és Theo távcsővel felmérték a kikötő pontos erő viszonyait.

Hanji fürgén lemászott a magaslatról, és kezeit összecsapva felénk nézet.

- Flochék egész nagy csapattal jöttek ide. Nem pusztították el a léghajókat, valószínűleg nincs teljes bizonyítékuk rá, hogy itt vagyunk, így nem tapossák el azt a csodálatos technológiát. Szerintem elsődleges tervük, hogy Kiyomit, és az Azumabitó családot feltartsák, akiknek mérnökeik és hajóik vannak.

- Végzek az összessel egyszerre. Nincs más módja, hogy megvédjük a léghajókat. - jelentette be a tervét Annie. Flegmán elnézett a kikötő felé, majd visszafordult felénk.
- Hogy ezt kivitelezni tudjam, kölcsön kell adnotok a fegyvereteket. Nem probléma, ugye?

- Várj... - köszörülte meg a torkát Connie. - Álljunk csak meg egy percre!
- Miért is? - kérdezte türelmetlenül Annie.
- Ha válogatás nélkül megtámadjuk a kikötőt, akkor Azumabitókat is érinteni fogja. - vágott közbe Mikasa.
- A felmenőid Mikasa, mellesleg ellenségek, akik szintén megtámadták egykor a szülőföldeteket.

- Nem! - ellenkezett a hátunk mögött álló Pieck. - Ha az Azumabitók meghallnak, az számunkra is problémát jelent, Annie! - figyelmeztette a szőke lányt.
- Igazam van, nem? - kérdezte Pieck, várva valamiféle megerősítést.

- Nem hallhatnak meg. - helyeselte Onyankopon. - Megpróbálhatom egyedül vezetni a léghajót, de Kiyomi emberei nélkül a léghajó csak hajó, szárnyak nélkül. A hangárban vannak a repülők, amit csak a karbantartási ellenőrzés után használhatóak. - magyarázta a sötét bőrű férfi.

- Szóval akkor csak időt kell nyernünk, amíg felkészítik a léghajókat, ugye? - fordultam a férfihoz.
- Pontosan. - biccentett felém az öltönyös férfi.

- És ez mégis mennyi időbe telik? - lépett mellém Reiner kérdően. Tekintetével Onyankoponra pillantott.
- Nem tudom. Az Azumibózoktól függ. - felelte, és gondolkodva megvakarta az állát.

- Mi lesz a jaegeristákkal? - emelte fel a hangját dühösen Annie.
- Nem akarjuk bántani őket. - szólalt meg halkan Mikasa.
- A kiképzésünk alatt mindannyian együtt voltunk... - magyarázta Jean.
- Na és? Ők attól még támadni fognak, mit fogtok csinálni?! - kérdezte Annie akaratosan.

- Eláruljatok nekem? Hogy fogtok nekünk időt nyerni a felkészülésünkre, ha elkerülitek, hogy bántsátok az ellenséget? Ráadásul a léghajókat és az Azumabitókat is meg kell védenetek? - kérdezte faggatózva, miközben szigorú tekintettel végig mért minket.

- Mi a terved? - fordult Armin felé kérdőn. - Áruld el nekem Armin.

Feszülten közelebb léptem Anniehez. Magamra hívva a figyelmét, farkasszemet néztünk.

- Nincs tervünk. - vallottam be.
- Akkor mégis hogyan akarjátok megmenteni a világot? - kérdezte fenyegetően. Állva a tekintetét, vissza akartam szólni, de a mögöttem álló Pieck megszólalt.

- Annie! - vágott közbe a fekete hajú. - Figyeljetek... - sóhajtott fel. - Most mindenkorra lerendezzük ezt, vagy elcsesszük és lőttek a léghajóinknak.

Connie kiakadva Pieck felé fordult.
- De... azért vagyunk itt, hogy embereket mentsünk! Miért az az első dolog, hogy lemészárolunk mindenkit a szigeten!? - kiabálta kétségbeesetten  Connie.

- Igen... igazad van. - felelte halkan Annie. - Ti nem vagytok kötelesek végig csinálni ezt, de mégis ilyen döntés elé állítunk. - mondta lesütött szemmel a szőke hajú lány.

Annie lehajtva a fejét elgondolkodott, majd halkan folytatta.

- Ha ti lettetek volna a helyünkben... azon a napon... nem döntöttetek volna úgy, hogy elpusztítjátok a falat. Nem úgy mint mi... - nézett fel egy pillanatra Reinerre.

- Hé! - szólalt meg Reiner mellettem állva. - Rendben van, ha nem harcoltok. Gabivel és Falcoval egy biztonságos helyről nézhetitek. Ha a jaegeristák rátok találnak, úgyis arra kényszerültök, hogy harcoltok. Ha tetszik, ha nem. - magyarázta a magas szőke férfi.

- Ezt most komolyan gondoltad? - kérdeztem döbbenten. - Tétlenül nézzük, hogy egymást gyilkoljátok!?

- Figyeljetek! - állította le Hanji a vitát köztünk.

- Az emberiségnek nem maradt több ideje. Fent a sziklákról láttam a nagy füst felhőt. Az óriások gyorsan haladnak, léptük nyomán hatalmas gőzt hagynak maguk után. Ezek a titánok már rég elérték Marley északi partját. Számtalan várost kiirthattak már.
Sürgősen ki kell találnunk egy tervet...