A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Az ismeretlen megmentő

Mivelhogy eszméletemet vesztettem a hirtelen bekövetkező ütődésnek köszönhetően, sokminden nem igazán maradt meg a bárban történő ezt követő eseményekről. Furcsa ez, ha az ember eszméletlen, hiába tűnhet úgy hogy olyan mintha aludna, valójában szó sincs semmi ilyesmiről. Ebben már csak azért is vagyok teljes mértékben biztos, mert amikor nagy nehezen elkezdtem magamhoz térni ha lehet még fáradtabb voltam mint annak előtte a koktélok elfogyasztását követően. 

Elsőre még azt sem igazán sikerült feltétlenül felfognom hogy az utcán vagyok. Pedig de, egyértelműen az utcán voltam. Egy padon feküdtem, egy érzékelhetően kihaltabb részén a belvárosnak. (Csak hogy pontosítsak.. A kihalt jelzőt ezen esetben nem szó szerint kell érteni, sokkalta inkább arra gondolok hogy a főutcák forgatagánál jóvalta kevesebb démon tartózkodott akkor ott hirtelenjében azon téren..) 

Ahogy kezdett minden agyi funkcióm szépen lassan a helyére rázódni, úgy kezdtem el érezni a sajgó hátamat mintha derült égből csapna le nagy hirtelenjében egy jól megtermett villám a néptelen mezőre.. A korhadt fa ugyanis nem tartozik a legkényelmesebb fekvőhelyek közé, ám akkor pillanatnyilag kisebb bajom is nagyobbnak bizonyult annál hogy fáj a hátam. Ott volt példának okáért a borzasztóan hasogató fejfájásom, vagy mondjuk a folyamatosan csak erősödő hányingerem.. Rólam tudni kell ugyanis hogy annak előtte nem igazán volt rám jellemző dolog az alkoholfogyasztás, sem emberként sem már itt lent a pokolban itt ragadt lélekként. Következtetésképpen a testem sem éppen úgy reagált a dolgokra mint egy sok éve alkoholfüggőségben szenvedő drogos.. (ez csak általánosítás idelentre..)

Bár kinyitni még nem igazán voltam hajlandó a szemeimet, a hallásom már úgy ahogy de működött. Egy meglehetősen halk beszélgetésfoszlány ütötte meg a fülemet mely hallhatóan alig néhány méter távolságból jöhetett. 

- És most mi a bánatot akarunk vele kezdeni? - hallottam meg egy számomra teljes mértékben ismeretlen srácnak a hangját, amit akkor rögtön egy másik is követett.

- Jól beszél Daniel, ezt te sem gondolhatod komolyan.. Ki tudja meddig lesz még kiütve..

Hangjukat érezhetően igyekezték minél halkabbra fogni, ám a feszültség mely akkorra már bennük lehetett egy jó ideje kezdte ezt a gátat úgy ahogy de áttörni. 

- Ki a frász mondta hogy maradjatok itt? - vágott vissza kissé csípősen a jelen lévő harmadik személy, akinek hangja szintúgy nem hangzott ismerősnek. Ebből pedig már le is tudtam vonni a következtetést, miszerint nem, nem a pultos csávó sietett hirtelenjében akkor ott a segítségemre. Hanem valakik, akikről fogalmam sem volt hogy kik is lehetnek, vagy hogy mi is lehet a valódi szándékuk. 

Csapdába zárva éreztem magam. Ott feküdtem egy istenverte rohadt padon mocskos mód lerészegedve, kiszolgáltatva három olyan alaknak akiknek még az arcát sem láttam odáig egyszer sem. 

Megpróbáltam kinyitni a szemeimet, melyek őrjítően fájtak egyrészt a súlyos kialvatlanságnak, másrészt pedig az alkohol hatásának köszönhetően. Látásom egy kis ideig még homályos maradt, ám a kép viszonylag hamar tisztulni kezdett. Magam felett a jól ismert vörös égbolton kívül csak néhány háznak a tetejét véltem még meglátni melyek körülöttünk helyezkedtek el. Többségük lakóháznak tűnt, melyről azonnal rájöttem hogy bizonyára jó messzire kerülhettem a körúttól.. 

- Haver, mi a fasz? Miért nem húzhatunk csak simán el a francba ? Még csak nem is ismerjük..

- Pontosan..! Több százezer másik csajt erőszakolnak meg idelent kb percenként, miért pont ezt az egyet kellene éppen nekünk megvédenünk ?

- Mert.. Én így döntöttem.

- Hát ez kész.. 

- Jó, figyelj, mi húzunk innen.. Nem érdekel én nem fogok itt a semmire várni.. Majd felébred ha felébred, leszarom..