A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Monológ - Olvasd hogyha unod magad..

Tehát igen. Pofon egyszerű a mi kettőnk helyzete, pont annyira mint tűt keresni egy szénakazalban.
Megvan ez a hasonlat, ugye? Na akkor már magyaráznom sem kell. Ragyogó!
Őszerinte sokat jártatom a bagólesőmet, énszerintem pedig kellene már egy valódi párt keressek a nagyranőtt csecsemőm felügyeletéhez és feneveléséhez. Mert hát igen baszki, Blitz maga a megtestesült két lábon járkáló, rongybatekert csecsemő akit bizony éjt nappallá téve kell szolgálni ha csak nem szeretne fetételek nélkül az ember az életéből rémálmokat kifaragni. A ruhák szanaszét, a fecnik a kuka mellé eldobva, felgyűlve halomba.. A részegen történő budi mellé hugyozást pedig már nem is részletezem - nem kell így nézni, bárkivel megeshet. Csak legalább ismerte volna be..
Na mindegy, legközelebb majd a kádba fogom őt beleültetni aztán meg is lesz oldva.:)
És igen jól gondolod, mindezek mellett nekem kussban kellene maradjak mert ha nem akkor én vagyok a hisztis állat, vagy tudom is én még mi pontosan - a részeges elméket általában nehezen szoktam csak tudni teljes egészükben lekövetni. De nem. Azér.. Vannak határaim nekem is. Amiket a fiatalúr szeret olykor-olykor nagyléptekkel túl is szárnyalni.
Imádja ha esz az ideg, olyankor lát engem csak igazán Hotnak.
Utólag már furcsa is volt tőle ez a fajta jóhiszeműség egyébként. Hogy jó lenne számomra a teljes tudatvesztés mert hogy akkor nem terhelne a lakásomban tömörülő számláknak a kényes gondolata.. Háth..
Maradjunk csak annyiban hogy árnyéka volt önmagának. Vagy még csak az sem. Teljesen átvette teste felett a tökéletességre való törekvés az irányítást, ez szokott lenni az az állapot amikor még a pasik is képesek lehetnek finom úri módon viselkedni, megy az önfényezés ezerrel, és milyen érdekes hogy randikon még egyetlen pasit sem hallottunk sohasem büfögni vagy más, az emésztés folyamatához szorosan hozzá kapcsolható tevékenységet végezni.. Olyankor bezzeg szó sem eshet ilyenekről! Majd már csak otthon egyedül.. Na de akkor aztán szokott is hadd el hadd lenni a lakásban..;) Sok órányi melléktermék távozása néhány perc alatt - ne viccelj.. Örüljön ha megússza egy ennyivel.
Blitz esetében ez a rész azonban mint tudjuk egy az egyben kimaradt ugyanis ő már rögtön a szexeskedést tűzte ki legelső "teljesítendő célnak", mintha az annyit vetne a latba a leendő kapcsolatunkat illetőleg.
Szopóág, na dehát ő választotta ezt..:) Saját magával baszik ki adott esetben.. Bár ha csak a káromkodását és a beszédének stílusát vesszük alapul simán megeshetett volna hogy ebből sem csinált volna sokkalta nagyobb problémát. Ott az erkély, aztán hadd szóljon..
A szomszédok nagy örömére :D
(Most mondanám hogy megtörtént eset de azért csak nem fogok már itt minden egyes apró kis szennyest kiteregetni. Azért bennem is van némi tartás még ha látszani nem is mindig látszik ez..)

- Tarts ki baby nemsokára jön majd egy elágazás ha minden igaz..
Higyjétek el, ekkor legalább 20 perc volt már hogy nekikezdtünk önkéntes gyalogtúránknak, és bevallom kezdtem kicsit nyűgössé válni. Sarkamat púposra törte a cipőm sarka - azon a terepen mondjuk bazdmeg nem is csodálom -, úgy égett mintha legalábbis izzó parázson kellett volna caplatnom, fájtak a combjaim, a derekam és persze ne felejtsük ki a sorból édes drága egyetlen Blitzünket se, akit való igaz hogy szerettem és imádtam, na de amikor már 20 ha nem 30 perce a saját maga által kiszínezett történeteket hallgattam melyekben úgy képzelte el magát mint fő hőstevőt kezdtem már kicsikét besokallni.
Úgy húzattam magam mint a nyelvét kidobó kutya saját magát a pórázának legvégén.
Mert ugye Pistike úgy tudja hogy csak téli álmot alszik a kicsike.. A nyár kellős közepén.. A testet belepő legyek pedig egyéttelműen csak dísznek vannak ott, nem igaz..?
- Kidöglök.. - nyöszörögtem ténylegesen úgy mint egy nyafka 4-5 éves - Könyörgöm, én eddig odahaza döglöttem akárhányszor csak tehettem az ágyamban fekve..
- A bomba alakot meg csak úgy összeszedted nem? Na ne röhögess édesem, fixen szoktál edzeni vagy valami.
- Úgy nézek én ki ?
- Most mondom hogy tökre..! - lassított le hogy beérhessen. Kezét azt egyenlőre elengedtem mert azon kívül hogy összetapasztottuk őket a párás idő okozta testhő leadás miatt más haszna aligha lehetett volna. Ő persze csak nagy vonakodások árán ment ebbe bele, a sármomnak ellenállni azonban teljességgel képtelennek látszott.
The best lover in my life..
Jól van akkor itt van, nesze.. - "dobta nekem" a saját kezemet miközben felhúzva az orrát szánt szándékkal elébem ment.
Azért tud ő aranyos is lenni hogyha akar. Ha sikerül pl. valakinek idegi állapotba helyezni őt, vagy mondjuk egy ehhez hasonló szituban magára vesz éppen valamit akkor azon el szoktam tudni szórakozni.
Nem tetszett neki, 5 perc múlva ellenben már másról sem szólt az élet csak újból a kis fantáziálásairól. Úgyhogy ennyi. Blitz egyszerre komplikált és egyszerű. Komplikált a múltja miatt, de egyszerű is a megmaradt gyermekiességének hála.
- Ha te egy ilyen fitty lady-t képzelsz el magad mellé akkor csak szólok, tévúton jársz. Én kétpofára tömöm, vagyis tömném magamba a jégkrémet ha lenne otthon, és ha tehetném ki sem másznék egésznap a szobámból. (Egy kicsit azért elfogott a bűntudat. Fizz és a tőle származó pénzösszeg jártak a fejemben. Ott volt a tömérdeknyi kaja, a tartalék lóvé és mindez csakis Fizz jóhiszeműségéből eredően. És én mégis hazudtam. Hazudtam mert nem tehettem mást. Mert szerettem volna a Fizzel meglévő zavaros viszonyomból Blitzet teljes mértékig kihagyni. Persze akkor még nem tudhattam hogy az éjszakát végül majd az én lakásombam fogjuk mind a ketten eltölteni..)
Semleges válaszra számítottam, ehelyett azonban nem láttam mást csak hirtelenjében felcsillanó szemeket.
- Ó hát veszek én majd neked ha kell vödörszámra cicám.. Nekem csak te kellesz és senki más, nem járok én tévúton sohasem.
Khm. Hát jó, ha ő mondja..
- Feltételes módban beszéltem..
- Én pedig határozottan mondom.
Szemeztünk néhány másodpercig amíg ki nem sikerült találnia mivel is folytassa. Az autók közben 110-120-as sebességek mellett száguldoztak el mellettünk odafent a pályán, ki erre ki arra. Települést kijelző táblákat még nem láttam sehol sem, ebből is gondoltam hogy hiába az idő, nem járhatunk még eleget ahhoz hogy bármelyik másik településnek akár csak a határát is de megközelíthessük. Ami miatt belém is költözött persze a harci ideg, kétszeresére feldagadt bokával ugyanis aligha lett volna kedvem még további 40-50 perceket a félhomályban lebaktatni. Egyetlen örömforrásom - az agyam teljes leszívása ellenére is - Blitz volt, aki habár próbálta ezt ahogy csak lehetett előttem eltusolni, egy idő után érezhetően elkezdett ő maga is fáradni. Nem beszélt már olyan nagy hévvel mint előtte, gyakrabban tartott szövegrészek között lélegzetvételnyi szüneteket hogy az alatt szépen kifújhassa magát és még egyéb apróbb kis nyalánkságok. Lelkesedése ennek ellenére a továbbiakban sem kezdett el lankadni, ami jó hírül szolgált hisz legalább biztosra vehettem hogy motiválom a jelenlétemmel. És hát azért ő is engem, kár lenne tagadni.
- Nem kellene még ennél is jobban elhízlalnod.. Hogy néznék már ki melletted?
- Tudtam! Tudtam hogy bejövök neked! Ugye hogy megmondtam? Nem mondhatod hogy nem!
- Lassítsál már azt se tudom miről beszélsz most hirtelen..!
- Megmondtam! - ragadott meg a nagy izgalom hevében egy pillanatra a karjaimnál - Méghogy a külső meg a belső nem egy és ugyanaz..
Ekkor esett csak le.
- Ó bazdmeg..
- Semmi baj szívem, ha ezerszer követsz el ilyet is meg fogok neked bocsátani. Én mindig.
Meg akart puszilni de elhajoltam előle.
- Na, most mi az ?
- Azt a mondatomat én általánosításnak szántam! Nem közvetlenül terád értve..
- Nem mindegy? A lényeg hogy igazam lett.
- De a.. Jó oké tudod mit? Csak hogy örüljél, legyen. Igazat adok.
Elégedetten csókolt homlokon.
- Kösz szívem de ez tudod egyértelmű volt..
Nem. Nem vettem már fel, jobbnak láttam elengedni és ráhagyni. Hisz gyerek még..
- Jah..
- Tudom hogy akárhányszor csak rám nézel már másra sem tudsz gondolni..
- Csak rád..?
- Ki másra?
- Mondjuk egy kevésbé egocentrikus bárkire.
- Nem kell neked más. Neked csak rám van szükséged tudod jól.
- Na majd erről meginterjúvolom azért a barátaimat is. Ne igyál te erre olyan nagyon hideg vizet mert a végén még megütheted a bokádat.. - húztam számat egy fél mosolyra. Elképzeltem a jelenetet ahogyan Fizz elé odaállva nekiszegezem a kérdést hogy vajon illik-e személyemhez Blitznek a személye. Asszem' a válasz egyértelműen nemleges lett volna. Annál is inkább, tudtommal ő ugyanis magának akart, sem mint bárki egyébnek.
Így ha ettől tettem volna függővé kapcsolatunkat már igencsak messze eveznénk mi egymástól Blitzel..
- Ugyan.. Ehhez nekik semmi közük.
- A tieid mit szólnának hozzám ?
- Azt hogy egy ilyen gyönyörű hölgyet magára hagyni eredendő bűn lenne.
Így utólag annak tudatában hogy mindezt csak akkor találhatta ki magának más barátok híján, ez a jelenet a fejemben igencsak szomorú emlékké formálódott.
Tudom ugyanis hogy én jelentettem neki a mindent. A szeretőt, a barátot. A szülőt..
- Ez kedves.
- Az hát. Enné őket egytől egyig az irigység. És talán fogja is majd.
Hjaj életem.. Csak ámítottad magadat..
- Mondjad akkor nekik hogy leszbikus vagyok és téged is csak úgy tudtalak megszeretni hogy a kedvemért női kosztümökben járkáltál fel-alá a városban..
- Kösz - nézett rám hitetlenkedve - Miért pont én legyek megint a fasznak beállítva?
- Mert én vagyok a gyengébb és meg kell tudnod engem védeni a sok százezer másik hímtől. Találd fel magad!
Tekinteteiben elkötelezettség villant fel tisztán kivehető formában. Ott volt mert ott kellett lennie.
- Hát oké. Érted baby bármit - mosolyodott el végül, mire szórakozottan még hozzá költöttem:
- Mondd el azt is hogy olyan jól soha senki másnak nem fognak azok a ruhák állni mint neked. Ha kell küldöd át neked fotókat is ilyen típusú ruhákról.
- Ahogy gondolod - vont vállat - küldjed aztán még az is lehet hogy tényleg átgondolom..
- Hülye vagy te? Ne..! - kerekedtek ki a szemeim egy pillanat alatt - Ez csak egyelterelő hadművelet, vili?
Elégedetten mért végig.
- Látom tanulsz..
- Huh?
- Azt mondtad 'vili'. Ez az én szavam járása.
Bluescreen is activated.. Loading.. Fatal error.
Mi a lőcsös leveles..
- Jó, és aztán? - böktem ki végül mikor is rájöttem hogy mire is céloz - Nem jelent semmit.
- Ó dehogynem - bújt oda hozzám ismételten csak a hátam mögül míg én telefonomat elővéve a sinstára nyomtam, gondolván hogy biztosan fogok rajta találni valami a célnak megfelelőt, ha mást nem valmelyik ruhaboltnak a felugró kis reklámját.
Aha..
Bazdmeg.
Szóval az történt hogy az Istenke odafent feltételezhetően rájöhetett hogy aznap még nem verte ki falloszát elégszer a világmindenség dolgaira, így aztán elintézte azt hogy a drága drága igencsak cukorborsó algoritmus bedobja nekem legelőre Fizznek a.. dátum szerint is csak 16 perccel azelőtt feltöltött képét, melyen éppenséggel a pulton könyökölve támasztotta fejének egyik oldalát, míg a fején elhelyezkedő sapi kissé oldalasan félrecsúszva lógott hátrafelé a háta mögé. Arckifejezéséből sokat nem lehetett volna kideríteni egy akármilyen random tagnak, én magam is csak annyit tudtam leolvasni róla hogy a fotó elkészültekor aligha érezhette fentebbinek magát egy a főterek valamelyikén ottfelejtett kutya kulánál. Mögötte egy másik ismeretlen csávó támaszkodott Fizz vállain miközben lehajolt hogy a feje is jól látszódhasson a kamerában.
Fizz inkább tűnt unottnak, míg a fickó egy hatalmas mindent megélt bulibárónak. Neki az arcát már nem igazán volt lehetőségem okával megvizsgálni, alighogy a fotó betöltött ugyanis én már lapoztam is tovább. Kisebb szívrohamként éltem meg nem mellesleg a pillanatot, Blitzemmel a hátam mögött ugyanis nem éppen lett volna az előnyös ha az a fotó került volna a középpontba telibe a képernyő közepébe. Fizzet is csak azért tudtam jobban megfigyelni mert.. Nem tudom valahogy ösztönszerűen őrá ugrott a tekintetem a fotó megjelenésének másodpercében..
Áh mindegy.. Teljesen lényegtelen. Izé..
Szóval.
Éppcsak hogy sikerült rámennem a kis nagyító ikonnal jelölt 'keresés'-be, amikor is megéreztem valamit.
Blitz kezei közvetlenül a melleim alatti vonalban törtek előre a hátam mögül, elől pedig aztán ujjait összekulcsolva biztosította ki a mozdulatát.
Száját egy viszonylag halk sóhaj hagyta el ahogyan állát a jobb vállamra letámasztva lenézett a mobilom kijelzőjére.
- Az örök függő..
- Most mi ? Neked akarok segíteni, elfelejtetted..?
- Nem. De ezzel simán ráérnél később is foglalatoskodni..
Hangja panaszosnak hangzott. Panaszosnak és Kissé követelezőnek. Hiányolta a figyelmemet, kikérte azt magának hogy nem vele foglalkozok éppen azokban a (szerinte) hosszú-hosszú percekben.
Igen Blitz életem baszottul unfair picsa voltam, ne haragudj..
- Jól van már kisgyerek.. Mindjárt jön anyuci játszani, csak légy most egy kicsit még türelemmel..