A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Faszfejség - hát vagy nem -

- Na jó, mindegy. Nem olyan fontos..
- Mi az, nincsen ott?
- Hát, ha erre a rekeszre gondolsz itt középen..
- Igen, arra.
- A millió sok aprón kívül nem látok én itt semmi egyebet.. - szívtam visszább ismét egy kicsivel a cuccost, mire már Blitz is érdeklődve kapta fel a fejét.
- Apró? Hol? És mennyi ?
- Pontosan ott ahol a kezedet még csak véletlenül sem szeretném meglátni.. - néztem fel rá nem titkoltan azzal a szándékkal hogy majd a messze földön híres 'még egy szó és kurvára véged lesz' nézésemmel szépen, ahogy kell mindenfajta erőszaktól mentesen lebeszéljem őt a kiteljesedni látszódó, az önmegtartóztatást egy az egyben földbetipró tervének megvalósításáról - Fogd csak be inkább újra a szádat, és még csak eszedbe se jusson hogy..
- Mit kérsz azért hogy ideadd őket kölcsönbe? - torkolt le aztán egy az egyben az erőszakos állatja, kérdését egyenesen Matnek célozva - Kajára kellene..
- Oh na ne mondd.. Komolyan mondom, csodálom hogy egyes személyek a világban hogy lehetnek képesek egyáltalán már csak átvészelni is a felnőtt élet által elébük gördített akadályokat..
- Ó hát.. Fogalmam sincs, gondolom megoldják ők is valahogy.
- Te! Terád gondolok te nagyon agyas! Mit hiszel baszki, hogy majd csak úgy hagyom hogy azok után amiket csináltál elvigyed még a teljes műszakom alatt megkeresett lóvémat is? Térj már észhez ember..!
- Hogy kaphatsz te egyáltalán bármilyen bónuszt erre a melóra?
- Agh komolyan ez most neked a legfontosabb kérdés?
- Hát ami azt illeti, mint cégvezető igenis érdekelhet az hogy más miként is simliskedik a saját maga szektorában.. Csak mint őszinte érdeklődés.. Nem akarnálak én téged az istenért sem felnyomni  nehogy azt hidd, csak tudod.. - úgy fordult oldalvást hogy egyszerre láthasson még rá Matre is, de hogy azért az utat is szemmel tarthassa a kamionunk lámpáinak hatósugarába eső terüketeken belül - A barátok azok már csak ilyenek.. Kicsit szerények, kicsit maguknak valók.. Néha melletted állnak, néha viszont pont hogy a te válladba szúrják bele tövig a saját késüket..
Hogy ezt miként is hozhatta pontosan ide az idézőjeles "munkabeli csaláshoz" azt tőle kellene inkább megkérdezni, nekem nem kötötte az orromra, egy fogadásom ellenben lett volna rá hogy kire is gondolhatott mélyen tudatának belsőbb vágányain abban a néhány másodpercben míg a kérdés fejbeli megfogalmazódásától el nem juttott mondatának szóbeli kimondásáig. Hm.
Matre nézve azonnal levágtam hogy ő valahol  már az elején kurvára de elveszíthette a fonalat. Az arcáról tisztán lerítt hogy valójában próbálná ő keresni az elhangzottakban a kapcsolódási pontokat, a feladat elvégzésében azonban Blitz maga sem könnyítette meg nagyon a helyzetét. Egyszerűen képtelen volt azt megállni hogy ne kezdjen el újból kötözködni, az üresen korgó hasa pedig egy tökéletes kezdőlöketet biztosított számára afelé hogy Matet szekálva ismételten feljebb helyezhesse magát mindenki más fölé. Üres a pocak, pénz kell tehát ahhoz hogy megtömhesse azt biztonságos forrásokból származó elemózsiával. Matnek pedig láthatóan volt egy kevés, még éppen fel nem élt érméje amire tehát - az ő gondolkodását lekövetve - simán rá is tehette a mancsát ha kijátsza az 'éhes vagyok adjatok kajáta valót' kártyát. Ezzel a csóró kölyköt ismételten jól felültetve, hogy az ő szavaival éhessek.
- Szóval? Mit mondasz? Ne gondolj rosszra, énrám aztán lehet számítani bármiben amit csak kigondolsz.. Én nem foglak téged hátbaszúrni.. Soha.
Emlékeim szerint ugyan nem reagáltam erre semmilyen feltűnő mozdulattal vagy hanghatással sem, szemeimmel ennek ellenére lebasztam azért egy jókorát a pofátlan kis hazudozónak. Csodáltam Matet amiért képes volt még ekkortájt is megőrizni a hideg vérét, az azt megelőző pofozkodásnál bizonyára juthattak az eszébe a szimpla pofonoktól kegyetlenebb ötletek is amiket szíve szerint mindenféle bűntudat nélkül hajtott volna végre a kis Blitzon, amik talán csak az eset körül felgyülemlett tömeg miatt nem kerülhettek végtére is bemutatásra. Ezúttal már csak a kesztyűt sem volt hajlandó fölvenni, a pénzt azt nyilván védte, de egyébiránt meg szerintem tökre teljesen leszarta azt amit Blitz próbált volna ott neki tökre cukin, tökre ártatlanon bemagyarázni.
- Mondjad ezt a tökömnek is baszdmeg..
- Azt megérdemelted.
- Ja persze öreg, ha te mondod..
- Felpofoztál! Mindenki előtt! - azon kicsit sem különleges pillanatok egyike volt ez amikor Blitz konkrétan átment 3 évesbe, és úgy is beszélt majdnemhogy mint egy átlagos kisgyermek. Tudom hogy oltári gáz és nem kellett volna még nekem is pluszba adnom alá a lovat, de az a durcás pofa.. Az baszdmeg haláli volt. Egy aprócska mosolyon kívül azonban mást aligha láthatott a világ a belső párbajomból. Alaptermészetemnek része a nagy önrualomra való törekvés minden egyes kritikusabb élethelyzetben, így hát nem igazán lehet meglepő az ha egy relative viccesebb szituban is sikerül akár 100%-osan is komolynak maradnom. A részemmé vált az érzelmeim akaratlagos eltakarása a külvilág elől, habár esetemben ez inkább volt betudható az engem évekig körbevevő környezetnek mint más, lelki sérelmekre visszaeredetezhető pszichés traumára. Nálam ez már csak megszokásból maradt meg, cipelem mindenhova mint mások másutt az állandó bacijukat és náthájukat. Nem egy kényszeres berögződés. Vagy legalábbis nem olyanformán mint Blitznél.
Mat egy ideig csak nézte a szándékosan másik irányba elforduló Blitzet, majd végül undorodva szólalt meg.
- Mondd hogy most csak valami rossz vicc kérlek..
- Nézd.. Megsértetted az önérzetét, igazságtalannak érzi az ellene felvezetett bánásmódot és sérelmezi hogy nem adsz neki pénzt kajára. Ezért aztán most reflektálni kezdett az aszfalti bunyótokra. Mint fő jóvátennivalóra.
Elámulva fordította vissza fejét a kormánykerék irányába. Szerintem maga sem hitte el hogy ez az egész nem csak egy kandikamerás prank akarna lenni hanem valós, komoly és nem mellesleg megoldásra váró szituáció.
Nem tudom őt hibáztatni ezért.
- Mh..
Blitz részéről ennyi volt csak az össz reakció. Egy halk mormogás, ami azonban mindent is elmondott pillanatnyi érzéseiről.
- Ugassak ha én valaha is mégegyszer megállok egy stopposnak baszki..
- Hát te inkább ne is, apám! - ugrott neki Blitz ismételten türelmét vesztve - Egy grammnyi empátia sem szorult beléd, mit hiszel? Hogy majd ez fog kelleni a csajoknak is ??
- Hagyd már ezt.. - állítottam meg a levegőben salimpáló (jobbára csak gesztikuláló) jobb kezét, mire ő akaratosan megpróbálta azt tőlem rögtön azonnal vissza is ragadni.
- Kevésbé akarna kettéhasadni valószínűleg az én fejem is hogyha nem kellene folyton valamelyikőtöknek a hangját hallgatnom! Mi nem volt világos abban hogy..
- De szívem nem fogok bekussolni ha egyszer ez a büdös paraszt baszki még csak annyira sem képes hogy kiszedjen valakit a kibaszott csávából!
- Nem kötelessége bennünket élelmezni!
- Köszönöm! Végre! - sóhajtott fel megkönnyebbűlten és valamennyire talán hálásan is Mat - Egy normális ember! Elvégre is.. Te is ember voltál egykoron még..
- Tán igaz se volt..
- Valóban nem az, de tudtommal egy barátságba beleférhet még simán egy ennyi..! - kotyogott közbe ismételten a legjobbkor Blitz.
- Ki álltatott téged egyáltalán azzal hogy mi barátok lennénk? Nagyon gyorsan beszélgessél el vele a nevemben is..
- Jó hát ha nem akkor nem. Akkor baszódjál meg.
- Köszönöm a felettébb kedves szavakat.. Nem fogom magamat rosszul érezni amiért te basztál kaját hozni magaddal a kis éjszakai pikniketekhez..
- Baby, te mit mondasz?
Tudtam. Éreztem hogy a következőben már én fogok következni. Én voltam az első akihez ha valami éppen nem úgy jött össze mindig jött a támogatást elkérni. Nem lett volna más dolgom csak bólintani, ennek ellenére én mégsem szerettem volna hogyha az rögzül meg benne hogy bármi nemű probléma fellépése esetén rögvest "anyucipótlóhoz" nyúljon segítségért.
Hisz én az életre kívántam őt észérvekkel rávezetni, az ép eszű gondolkodásra ránevelni, nem pedig a "mamahotel" feelingjét kívántam a segge alatt erősíteni.