A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Totális ösztönlény

- Én is kezdeném már mostmár hogyha az energiaszintem azt akaratától túlfűtve engedélyezné, esküszöm, hogyha nem indultok meg itt rövidesen előttem kurva isten hogy itt hagylak mostmár ténylegesen is benneteket..! Vigyetek el bármit bazdmeg, nem én leszek az aki az utatokat fogja állni bármi hasonló jellegű cselekedetnek a megtételében..
- Jól van már tesó, nem látod hogy jelenleg éppen a vígasztalói szerepemben tetszelgek? Tudod időnként ilyesmire is szükség lehet hogyha nőt kíván egy férfi megtartani maga mellett..
A szemem geci majd kiugrott e nem kisrészt talán még lealacsonyítónak is mondható érzelem kifejtésen, véleményemnek hangot adni azonban már nem igazán érkezhettem rögtön abban a minutumban a férfias büszkeségnek mint létező jelenségnek a jellegét megadó nagy horderejű pasis hormonoknak az egymásba történő akaszkodásának végett.
- Ó mert te ezt is olyan nagyon jól tudod, nemigaz? Honnan a jó francból szalajtottak téged hogy ennyire elhiszed azt magadról hogy te még esetleg lehetsz is valaki a nagyvilágban ezzel a nagy bécsi kapu féle pofáddal? Egyetlen kibaszott este alatt már vagy ezredjére állsz belém az ilyen iszli-faszli kis szarságaidnak az oltárán! Álljál le mostmár!
- Hát mert baszod siettetsz itt minket, holott láthatod magad is hogy éppen mik történnek! Női vészhelyzet állt elő, muszáj volt ezt nekünk most rendbe szedjük..
- Női vészhelyzet mi?
- Az..! Vagy legalábbis valahogy így szokták ezt asszem' nevezni..
Titkon persze várta volna tőlem a helyeslő bólintást hogy jól csinálta - e vagy éppen balfasz módon olyat mondott amivel csak méginkább sikerülhetett neki megkavarnia a szart, én ellenben már közel sem gondoltam volna azt annyira jó ötletnek hogy mindenfajta nehezményezés nélkül csak úgy prontra kisegítsem őt ebből az ismételten jó fostosra sikeredő szituációjából amibe - köszönhetően az ehhez való páratlan érzékének - ismételten sikerült neki magát a  messzeföldön híres profizmusával belekevernie. Láttam ahogy lopva rámsandít, szemeimnek állásán azonban semmi pénzért sem lettem volna hajlandó változtatni. Hogy egy már korábban elhangzott állításomat igazolhassam, hagynom kellett hogy annak rendje és módja szerint saját magát önállósítsa. Nem támaszkodhatott volna egyébként sem mindörökké énrám, előnyösebbnek éreztem tehát ha mindezt az ilyen helyzeteken keresztül mutatom meg neki, és próbálom meg a következetességnek minden létező lépését szentírásként betartva én egymagam rávezetni.
- Na jól van ez engem egyáltalán nem érdekel már megbocsáss. Ezt igazán megtehetitek majd odabent az autóban is anélkül hogy ezzel bárkinek is rabolni kezdenétek azt a minimális kis szabadidejét is ami pedig nem mellesleg igencsak ritkán képes kijárni ha az ember egy ilyesfajta munkakörbe veti bele magát mint amibe nagy okosságomban annak idején én is tettem..
Eltudtam volna én nézegetni akár a végítélet napjáig is a kettejüket szinte már majdhogynem ölre vivő, a férfiak részéről már egészen megszokott jelenségnek számító pöcsméregetést hogyha nem lettem volna már addigra olyan kibaszottul ótvar módon kicsinálva testiekben. Ám mivelhogy az idő járhatott ekkorra már talán hajnali negyed 1 körül is kezdtem már nem enyhén idejét érezni annak hogy végre valahára én magam is felemelhessem egy kicsikét a hangomat anélkül hogy erre a végén bármelyikük is igazságtalanságként hivatkozhatna.
- Rendben akkor én amondó vagyok hogy ezt most itt, ezen a ponton kellene nektek nagyon szépen nagyon okosan berekesztenetek, idő lesz még az is mire mi még nagy kéjjel kedvel vissza tudunk egyáltalán csak keveredni is a lovardához, és
nem igen hiszem hogy kellene az most a cégünknek Blitz hogy akár csak egyetlen napot is elmulasszunk bevételszerzés szempontjából..
- Ácsi baby.. Mi az hogy a Mi cégünk, huh?
A lazán megvillanó mosolya mögött meglepetésemre azonban valami sokkalta titokzatosabbnak tűnő dolog lappangott mint amire a kijelentésem megtételekor számítani mertem hogy majd lesz. Véletlenül csúszott csak kis a számon a többes számra utaló szerkezet, ennek ellenére ő mégis igyekezett úgy csinálni minthogyha egy tök régóta lebeszélt dolog lett volna az kettőnk között hogy ő bevesz majd engem úgy mint rendes társtulajdonost. Ennek a miértjét azonban szívem szerint inkább hagytam volna meg továbbra is a tudatlanságnak mintsem saját magamnak.
- Jó akkor tehát a cégnek. Így már megfelel az úrnak? Te mint a jogilag is bejegyzett tulajdonos nem hagyhatod hogy a számláid még a jelenleginél is jobban felemésszenek bennünket!
Mivelhogy láthatóan is elakadt a szavakban megpróbálva leplezni a hirtelen feltámadó zavaromat gyorsan még hozzátettem:
- Most mi az? Te mondtad hogy enyém az állás..
- Jól van, rendben. Ha ez kell nektek hát legyen ez. Én léptem innen. További jó traccspartizást és szevasztok.. - indult volna meg ekkor türelmét véglegesen is elvesztítve Matthew, Blitz azonban engem "ledobva" a lehető leggyorsabban karon ragadta.
- Várjál már..!
- Mégis ki a fasz engedte meg azt neked hogy csak úgy..
- Most kuss egy kicsit légyszi! Kösz - tekintetével meg sem állt míg meg nem találta velük aztán ismételten az enyémeket - Tehát akkor szívem mégegyszer.  Mit is akarsz most ezzel az egésszel pontosan mondani ?
- Azt hogy húzzunk innen! Hogy menjünk! Érted? Menjünk innen elfele!
- Na látod a csajod már vágja! - rántotta ki egyszeriben a karját Mat Blitz szorításából - Igazán elkezdhetnéd felfogni már mostmár végre te magad is!
Hiába indult meg azonban Mat, hiába járt már előttünk legalább egy olyan 2-3 méternyire, Blitz minthogyha csak képtelenné vált volna hirtelen a mozgásnak bármi nemű formájának az elvégzésére. Egy ideig csak bámult némán utána, végül aztán ismételten visszatért énhozzám.
Nem voltam képes szabadulni az engem csodálgató pillantásaitól, és bár nem állítanám hogy nem esett jól a nekem szentelt figyelme, kezdtem már egy nagyon kicsit kételkedni abban hogy ő valójában bármennyire is tisztában lehet azzal hogy mikor mit és miért is csinálhat.
Az ahogyan viselkedett nem mutatott túl a természetben megtalálható legalapabb ösztönlényeknek a viselkedési formáján. Megfordult a fejemben hogy talán nem is nagyon akarhatja ő tulajdonképpen irányítani a teste által bizonyos ingerekre adott bizonyos reakciókat. Ha egyszer ő éppen akkor abban lelte boldogságát, arra kapott ingert az agya hogy másodpercek tömkelegein keresztül csakis engem fixírozzon akkor annak aligha akarhatott önszántából bármennyire is ellent állni. És bár néha kúsztak azok a mindennel és mindenkivel is egyaránt kibabrálni kívánó szemek vállmagasságnál lentebb is, a főbb szerepet mindentől függetlenül a szemeim kapták meg végsősoron.