A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Késői séta

Kilépve az utcára azon nyomban megcsapott a sörnek az a klasszikus semmivel sem összeegyeztethető erőteljes szaga, az összetört üvegek bizonyára tartalmazhattak még egy keveset az erőteljesen agytompító hatású nedűből, ami immáron már a betonon lehetett szétfojva a sok ezernyi apró kis szilánk között. Mivel a pokolbeli utcák nem éppen arról híresek hogy olyan nagyon fasza lenne rajtuk a közvilágítás így csak találgathattam hogy hová is pattanhatott z üvegekből és hova nem. Kénytelen voltam hát ismét a telefonomhoz nyúlni, a vakut felkapcsolva oldalogtam el a háztömb bejáratától egészen a járda egy azon pontjáig ahol már viszonylag biztonságban tudtam magamat, na és persze a talpamat érezni..
Mivel tudtam hogy másnap reggelre, de nagyon maximum délelőttre már úgy is el lesznek rugdalva az útból úgy különösképpen nem aggódtam a 3 balek bénázásának eredménye miatt. Bármi nemű idegeskedés nélkül indultam hát el bele az éjszakába anélkül hogy akár csak egyszer is átgondoltam volna, miféle veszélyekkel is járhat egy magamfajta magányos lányzónak egy efféle kiruccanás idelent a pokolban..
Bedugtam a fülesemet, majd elindítottam az egyik általam legkedveltebb lejátszási listámat amivel szinte a hét bármelyik napján el tudtam ütni az időmet, bármelyik napnak bármelyik szakában. Feltételezem ez sokatoknak ismerős lehet, a zene ugyanis az egyik legjobb módja annak hogy az ember kiszűrhesse az őt körülvevő idiótáknak a semmitérő nyavalygásait, és tökéletes eszköz lehet arra hogy egy kicsit magadba tudjál szállni anélkül hogy bármi másra is oda kelljen figyelned a környezetedben.. Csak te és a zene..
És pontosan ezt tettem akkor én magam is. Ha nagyon őszinte akarok maradni, nagyon azt sem figyeltem hogy merre is haladok.. Tudom, egy olyan helyen mint a Pokol ez egy mérhetetlenül felelőtlen és nagy naivitásra valló cselekedet, akkor ellenben még jómagam sem tudtam volna megmondani, mi a fene is ütött pontosan belém. Egyszerűen csak menni akartam, járni a várost..
Megjegyzem, Pentagram City rohadt nagy és bizony baromi könnyű is benne eltévedni, kivéve persze ha valaki már évek, ne adja az ég évtizedek óta halott és itt éli mindennapjait mind a mai napig, az ilyen régi lakosoknak persze nem tudnál olyan helyet mutatni ahonnan ne találna el legalább az otthonáig. Az idelent születetteket pedig ne is nézzük, nekik meg aztán valóban ez a természetes ami idelent van..
Lényeg a lényeg, már legalább egy, ha nem másfél órája róhattam az utakat amikor is felocsúdva össze vissza vágtázó gondolataimból egy pillanatra felpillantottam. A városnak egy külsőbbik részén járhattam ekkor, tudjátok az a tipikus külvárosi negyed ahol aztán tényleg rengeteg a kosz és a retek
a rengeteg sok kiépített gyárnak és nagyüzemnek köszönhetően. Az ilyen helyekről pedig általában minden is elmondható, csak az nem hogy kitűnő hely arra hogy valaki csak úgy egymagában eljöjjön ide sétálgatni..
(Lényegtelen, azon kívül hogy jól megnéztek maguknak nagyon sokmindent nem csináltak a velem időnként szembejövő démonok ami mondjuk nagy szó..)
Egy hatalmas, látszólag elhagyatott ház szerűség előtt álltam éppen, meglehet egykor még lakhattak is benne.. Az oldaláról a festék már szinte teljes egészében le volt peregve, nehéz lett volna megmondani, milyen színű is lehetett újkorában.. Az érdekes ellenben nem is maga a ház volt, hanem a rajta elhelyezett hatalmas hírdető plakát nem másról mint az I.M.P-ről.
Meglepődve vontam fel a szemöldökömet miközben szemeimet a lehető leggyorsabban végigfuttattam a hírdetés sorain.
 

Lekerültél ide mert valamelyik rohadék odafent kibaszott veled? Bosszúra szomjazol? Ki akarod nyírni a tetvedéket? Hívd az I.M.P-t! Mi egy kevéske összeg fejében teljesítjük a kérést és pikk-pakk végzünk a célponttal!
Ne felejts el értékelni az újonnan nyílt weboldalunkon! (Bár igazából rohadtul semmi értelme nincsen ugyanis hiába spammeled a negatív értékelést, mindenki telibe szarja hogy mit gondolsz..)
Ja és kéretik a plakátot normálisan feltenni! El ne merjétek baszni! Fizetni majd csak később fogok tudni mert szarakszik a bankszámlám!
-Blitzø-

Az egésznek a hitelességét már csak a plakátra felfirkantott graffiti tudta jobban igazolni..
„Szar fos kamu az egész! Fel ne hívjátok mert lehúznak!!!"
Teljes mértékben meggyőztek.. A gond csak az volt hogy kevesebb mint egy nappal a megbeszélt időpont előtt már furcsán vette volna ki magát ha csak úgy fogom magam és kihátrálok a helyzetből..
A zene persze továbbra is szakadatlanul bömbölt a fülembe, aminek aztán sikerült is velem feledtetni az alapból egyre inkább erősödő kételyeimet. Anélkül hogy bármiféle reakciót is dobtam volna csak semleges arccal továbbindultam.
Hogy hogy nem, addig s addig lófráltam fel-alá a mocskosabbnál mocskosabb utcákon míg nem végül sikerült elkapjak egy éppen akkor arrafele közlekedő magányos taxit. Először haza akartam vitetni magam, ám az utolsó pillanatban hirtelen meggondoltam magam.
- Haldokló körút - mondtam oda a sofőrnek miután helyet foglaltam a jármű hátsó üléseinek egyikén. Erre ő lassan bólintva pillantott rám.
- Máris, hölgyem..
Nem volt a viselkedésében semmi szokatlan. Idelent a kanosság az általános ideál.. Már megszoktam hogy akárhányszor csak kiteszem a lábamat az utcára, minimum 4-5 hapsi kezdi el egyszerre meresztgetni rám a szemeit, szóval ez még így viszonylag rendben is volt.. Járnak úgy lányok időnként, hallottam már nem is egy olyan beszámolót hogy egy hasonló helyzetben a taxis egyszerűen csak lezárta a taxijának az ajtajait, majd nemes egyszerűséggel megerőszakolta ott magának a csajt.. Majd miután lement a menet útjára engedte a szerencsétlenül járt áldozatát. Ez ilyen. Idelent az ilyesmi mindennapos történésnek számít.
Esetemben a szemmel való szeretkezésen kívül azonban semmi sem történt, úgyhogy az út végén meglehetősen hálás voltam a sorsnak amiért ily kegyesen bánt velem azon az éjjelen. Az elején legalábbis..