A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

A legrosszabbkor..

Az ütő is megálhatott hirtelen bennem azt hiszem.. Bár mint az imént említettem volt egy ilyesfajta balsejtelmem a dolgokkal kapcsolatban, Blitz szájából hallani mindezt viszont..
Meglehetősen felkavart és lesokkolt, ha szabad így fogalmazzak.
Nem, őszintén, fogalmam sem volt hogy hogyan reagálhatnám le ezt anélkül hogy leleplezném a már meglévő ismerettségemet Fizzel, és mindenek mellett humánus keretek között is maradjak.
- Ó hát.. - kétségbeesve próbáltam valami elfogadható válasz után kutatni a fejemben, ám mint kiderült, ez egy abszolút felesleges művelet volt. Blitz ugyanis saját maga vetette el a témát, méghozzá egy meglehetősen rövid és tömör megoldással.
- Lényegtelen, lapozzunk..
Fellélegezve dőltem ismét neki az ülésem háttámlájának, rögzítettem azt magamban hogy ezt úgy ahogy, de sikerült megúsznom.
- Ne haragudj szívem de nem szeretek azokra az időkre túl gyakran visszagondolni..- enyhült meg a hangja - nem egy.. nem egy pozitív emlék na.
A 'gyakran' szócskán elgondolkozva elidőztem kicsit a gondolaton hogy vajon normál
körülmények között milyen időközönként is juthatnak eszébe a kiskori emlékei, a közös emlékeik.. Visszagondolva Fizz reakcióira a témával kapcsolatban.. Hát nem is tudom. Szerintem mondhatom azt hogy elbizonytalanodtam. Mi lehetett az a fordulópontot jelentő esemény ami ilyen durván szét tudott szakítani egy gyermekkorban kialakult barátságot ? Egyszerűen szükségem volt az infókra. Muszáj voltam valahogyan kideríteni hogy pontosan mi is történt. Már csak a megfelelő időt kellett kivárjam. Blitzet nem szerettem volna ezzel tovább szekírozni, eldöntöttem hát hogy Fizzet fogom alávetni a kérdéseimnek. Egy dolog volt már csak homályos a "tervemmel" kapcsolatban, az pedig a tény volt hogy Fizz tudhatóan nem fogja magát egykönnyen megadni. Fogalmam sem volt még róla mivel és hogyan is fogom rávenni arra hogy beszéljen, de azt mindenesetre lefixáltam a fejemben, hogy ezt nem fogom ennyiben hagyni.
- Meg tudlak érteni..
- Ne haragudj..
- Nem szükséges ezt tovább taglalni ha te nem szeretnéd. Én ezt teljes mértékben tiszteletben fogom tartani most is és a jövőben is. Inkább én sajnálom hogy így beletapostam a dolgokba..
- Amy ugyan már ne hülyéskedj, honnan a francból tudhattad volna?
Csendben maradtam.
- Egyébként oda is fogunk érni néhány pillanaton belül!- váltott vissza egy szempillantás alatt az izgatott és egyben boldog énjéhez - már csak egy helyet kéne találni valahol ennek a szarnak..
Feszült figyelemmel kezdtem el fürkészni a kis szervízút két oldalán elhelyezkedő parkolóhelyeket. Egy nagyobbacska téren voltunk egyébként, valamiféle városközpont szerű hely lehetett én úgy gondolom, járdák, padok mindenfele, ezeket pedig parkolók tömkelege szőtte körül mindenfajta irányból. Boltok és üzletek színes választéka, nem messze tőlünk pedig a helyi piac kezdődött ahol aztán tényleg mindenfélét be lehet szerezni, még a feketén árult cuccokból is lehet időnként találni egyet-egyet..
Azonban még mielőtt úgy okával is belemerülhettem volna a dologba, a telefonom újboli rezdülése zavart meg a koncentrációban. Az eszköz az ölemben volt, odapillantva pedig hirtelen még a levegő is megfagyott körülöttem. Én legalábbis úgy éreztem.
Fizz telefonszáma jelent meg a kijelzőn (még az a szerencse hogy név szerint akkor még nem volt elmenvte a szám a telefonkönyvemben), alatta pedig a hívás fogadását jelző zöld illetve az elutasítását jelentő piros gomb.
- Látom téged se hagynak nyugodni a fasszopók.. - mosolyodott el szórakozottan Blitz lepillantva a kijelzőre - vedd csak fel nyugodtan, mi ahogy elnézem körözünk még itt egy ideig..
- Dehogyis.. Nem fogom hagyni hogy.. - a piros gombra bökve megszakítottam a hívást - ..ilyenkor zargasson engem bárki!
Végre sikerült magamra erőltetnem egy kissé szerencsétlennek tűnő mosolyt, ami bevallom nem volt egy egyszerű művelet. A szívem szinte a torkomban dobogott, bele sem szerettem volna gondolni hogy mi sülhetne ki abból hogyha Blitz tudomást szerezne róla, ki is volt az aki telefonon keresett engem.. A minimum az lett volna hogy kiakad de kurvára. Azt követően pedig ki tudja.. Mindegy, a lényeg hogy sikerült hárítanom a dolgot. Durván egy olyan fél perc erejéig..
Parkolóhely hiányában továbbra sem tudtuk még otthagyni a kocsit, és Blitz bár kezdett is kissé feszültté válni emiatt, előttem ezt így nyíltan igyekezett nem kimutatni. Próbáltam visszatérni a helykereséshez, fejben azonban teljes máshova keveredtem. Fizz. Baszus, vajon csak simán érdeklődni szeretett volna vagy valami történt ?
Értetlenül merengtem, amikoris a telefonom ismét megrezdült, ezúttal azonban csak egy üzenetem érkezett. Kezembe véve az eszközt ránéztem az értesítési sávra. Fizz számáról érkezett egy újboli üzenet, ezúttal azonban szöveges formában.
- Amy, minden oké veled ?
Nem mondom hogy nem akartam felszívódni akkor így mondhatni a föld színéről is, a tény hogy két ellenséggé vált személy között tengődök valahol félúton, ráadásul az egyik ott ül éppen mellettem míg a másik éppen telefonon próbálna engem elérni..
Maradjunk annyiban hogy a pulzusom az egészen magasan lehetett valahol..
- Ne aggódj, minden rendben.
- Miért nem veszed fel a telefont? - érkezett is rögtön a válasz, mire én kínomban hirtelen még azt se tudtam eldönteni, mit is akarok erre válaszolni..
De most komolyan, mi a fasz. Kezdtem magamat úgy érezni mintha egy megbízhatatlan fruska lennék akit minden percében szemmel kell tartani mert véletlenül még megtalálja csalni a másikat.. Csak hogy mi nem voltunk együtt.
- Bocs de most nem tehetem.
Néhány másodpercig semmi, majd:
- Miért nem ?
Talán csak Blitz közelségének köszönhetően de kezdtem talán kicsit túlzottan is türelmetlenné és idegessé válni.
- Fizz, mi van veled most? Csak fogadd el és kész. Nem értem mit akarsz pontosan rajtam most számon kérni..
- Nem akarlak téged számon kérni, tudod jól.
- Nem, nem tudom.
- Amy.. Muszáj megint ezt csinálnod?
- Miért mit csinálok ? Komolyan, fogalmam sincs róla mi változott meg tegnapról mára de így teljesen felesleges tartanunk a kapcsolatot. Nem tartozok neked magyarázattal. Ezt fogadd el.
- Nézd, én csak aggódok érted. Értsd meg hogy fontossá váltál a számomra!
- Ezt jó tudni.. - kezdtem magamat meglehetősen kínosan érezni, amit bizonyára Blitz is megérezhetett. Már legalábbis azt hogy valami van.

- Hé baby, minden rendben?
- Persze, miért kérded ?- kaptam fel a fejemet szinte azonnal, mire ő kérdő tekintettel nézett vissza rám.
- Melyik kis geciláda zaklat itt téged? Add csak ide, lerendezem én vele..- nyújtotta a kezét egyértelműen a telefonomra gondolva mire én azonnal hárítani kezdtem (ismét).
- Ja, nem kell hagyjad csak.. A volt melóhelyemről az egyik.. munkatársam.
- Na akkor meg főleg.. Beszélek én a fejével..
- Blitz, nagyon aranyos vagy, tényleg de megoldom én - simítottam végig a karján, majd közelebb hajolva hozzá szemtelenül elmosolyodtam - nagylány vagyok már, hisz tudod..
- Az az egyetlen nagy szerencséd hogy kibaszottul imádlak.. - húzott magához még annál is közelebb a vállamnál fogva - különben nagyon rosszul járnál..
- Ez egy ajánlat akart lenni..? - vigyorodtam el kijátszva az abszolút adu-ászt, a kártyát amiről biztosan tudtam hogy működni fog. Tudtam hogy ha sikerül őt beindítanom akkor könnyedén el fogom tudni terelni a figyelmét az ismeretlen eredetű sms-emről.
- Hogy lehetsz te ennyire baszottul csábító..? - válaszolni sem volt már lehetőségem, megadtam neki az engedélyt, a következő pillanatban pedig már éreztem is ahogyan nyelvével megkísérel engem felizgatni a számon keresztül..
A testem az teljes mértékben ellazult, izmaim egy az egyben elernyedtek, kezeimmel pedig átölelve szerettem volna őt magamhoz még közelebb tudni..
Oh édes pokol.. Ahogyan testünk lassan a másikéhoz simult.. Nem érdekelt bennünket hogy éppen a keskeny kis útnak a közepén állunk, csak szerettük volna érezni a pillanatot.. Magunkévá tenni ezt az emléket, magunkévá tenni egymást..
A telefonom azonban ismét rezzent. Mielőtt azonban elhúzódhattam volna, Blitz kikapta azt kezemből és egyszerűen csak hátradobta a hátsó ülések egyikére.
- Most csak az enyém vagy.. - suttogta bele mélyen a fülembe, majd ezúttal a nyakamat kezdte el ostromolni - nem érsz rá..
- Elég lesz na.. - nevettem el magamat miközben igyekeztem magamat úgy ahogy, de tartani. Ám mindhiába. Blitz egyszerűen mestere annak hogy pillanatok alatt eljuttasson engem a Mennyekbe..
- Majd ha én azt mondom..
Taktikát váltva elkezdett a nyakamon apróbb harapásokat is ejteni, mire én bár akaratlanul is, de felnyögtem.
- Baszkih..
- Na mi az hercegnőm ? - állt le egy pillanatra hogy rám nézhessen - hagyjam abba?
- Ne merészeld! - rivalltam már szinte rá - folytasd! Gyerünk! Csináld!
Éheztem az érzésre. Éheztem az érzésre hogy a nyelve érintkezzen a bőrömmel.. Ó basszameg, de kibaszott jó érzés is..!
- Hah.. Ám legyen..
Ahogy haladt lassan lefele a vállaim irányába úgy váltak a harapások egyre inkább intenzívebbé és erőteljesebbé.. Én a levegőt is visszatartva tűrtem hogy ő szép lassan a bőrömbe mélyeszthesse fogait.. Újra, és újra..
- Ah baszki Blitz..
És ekkor ismét megtörtént. A telefon ismét megszólalt, csak ezúttal már a hátsó ülésen..
- Na jó, ennyi volt! Most aztán kurvára meg fogja bánni még azt is hogy..
- Nem mész te sehova.. - húztam őt vissza a gallérjánál fogva, még mielőtt megkaparinthatta volna a mobilomat - csak nem megfutamodni készülsz..?
- Na azt már nem!
Nekiszorítva engem az ajtónak átmászott szinte majdhogynem teljes testtel az én ülésemre és vad smárolásba kezdtünk. Ezúttal nem bántam még azt sem hogy a keze időnként be-betévedt a vékonyka kis pólóm alá.. Mindegy volt, csak ne vegye fel a telefont.
Éreztem ahogyan kezei lassacskán felfele kezdenek el siklani a mellkasom irányába, amit ellenben nem hagyhattam már én se szó nélkül.
- Nem gondolja úgy a.. ah baszki.. szóval a fiatalúr hogy talán túlságosan is kalandvágyó ?
- Ez a bomba test ez sokkalta többet érdemel annál mint amit a többi sarki patkány adhatna a számára..
Nyelvével ezúttal teljes hosszábban cirógatta végig a szájpadlásomat mire nekem még a lélegzetem is elakadt hirtelen.
Megérezve érintését a melleim egyikén azonnal tudtam hogy nekem befellegzett. Végérvényesen is a magáévá fog tenni, ha tetszik nekem, ha nem.
De nekem ez tetszett. Nagyon is tetszett..
Ekkor hallottuk meg a kocsink mögül érkező, meglehetősen élesen hangzó dudaszót, mire Blitz a fejét felkapva idegesen felmordult.
- Ó hogy basznád telibe azt a.. - a mondat második felét elhallgatva visszakecmergett a volánhoz, majd a gázra lépve ismételten megindult alattunk a furgon.
Én sóhajtva tűrtem el a szemeimbe hulló tincseimet, miközben azon filóztam hogy vajon meddig bírom még ki anélkül hogy akár térden állva kelljen könyörögnöm azért hogy végre megtörténhessen..
Hátrapillantva a telefonomra láttam ahogy az értesitési sáv megtelik az olvasatlan üzenetekkel. Kissé feszülten nyúltam hát hátra hogy ellenőrizhessem, mi a jó Isten is történhet éppen.