A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Fizziepop

Először az jutott az eszembe hogy mennyivel jobban járnék akkor hogyha fognám a seggdugasz kis mobilomat, és kivetvén a járműből addig taposnék rajta kislányos sikkantások között ugrálva, míg szét nem esik ténylegesen centis darabjaira. Végül aztán maradtam egy sokkalta sablonosabb, veszélyfaktor szempontjából azonban az előbbit többszörösen túlszárnyaló döntésnél.. Azért nem jelölném meg nyugodt szívvel ezt a dolgot megoldásként, mert hogyha az élet minden létező területén ilyenfajta megoldásokat hoznának meg az emberek életük folyamán, az emberiség 70-80%-a mára már biztosan nem élne. De még hogyha nem is lenne feltétlenül ennyire drasztikus az arány, a pszichét mint olyat a minimum hogy le lehetne húzni a tisztára nyalt angolwécék csészéjéből. Két giganagy guriga budipapír és egy nagy adagnyi kulacsomó társaságában. Mert nagyjából annyit is érne a létük szempontjából. Megszűnne létezni már csak maga a fogalom is.

..
Túltoltam volna ? Talán.
De nem ezt nem lehet ilyen egyszerűen túldramatizálni. Az egyszerűen lehetetlenség volna.
Hisz önszántamból eldönteni hogy én márpedig igenis be fogok lépni abba az istenbaszta live-ba..
Hát nem vall nagy túl nagy bölcsességre ezt meg kell hogy mondjam. A saját magam nevében üzenem saját magam múltbeli verziójának: Te inkompetens barom állat. Hát te.. Végülis a vesztedbe futottál..
De hogy valójában miért is döntöttem én amelett hogy minden visszás érzésemet félretolva belenézzek Fizznek az élőjébe? Megvallva az őszintén volt a gyomromban egyfajta..
Egyfajta görcs. Egyfajta görcs amelyről pontosan jól tudtam már egészen pici koromtól kezdve hogy mit is jelent, hogy milyen életérzésre is lehet képes az én igencsak érdekes módon bekábelezett testem reagálni.
És kérem alássan hogy miért is kerített engem pontosan akkor pontosan azokban az eltelő másodpercekben a hatalmába az a mindenek felett álló, aljas módon még az ösztöneimet is sok esetben fölülíró izgalom? Nem tudom!
Vagyis.. Nem vagyok az okában teljes egészében biztos.
Azt az egyet ki bírtam azért még szedni ebből az engem hirtelen letámadó furcsa anomáliából hogy valami Fizz személyét érintő dologhoz - a tudatos részem elől elrejtett érzelemhez vagy hátráltatott belső gondolathoz - lehet ez az egész elmezavar hozzáköthető, de hogy részleteibe menően miről is lehet szó és hogy annak mi köze is lehet énhozzám.. Na meg persze őhozzá..
Arról akkor még rohadtmód nem volt még csak sejtelmem se.
Mivel az agyam az értesítés észlelését követően egy komplett avatárváltáson esett keresztül és egy teljesen másik stádiumban kezdett el tovább üzemelni esélytelenné vált hogy ép mértékekkel fel tudjam azt mérni hogy ha egyszer rányomok arra a szájbacseszett csatlakozás gombra soha visszacsinálni nem fogom már tudni, meg nem történtté nem lehet már majd változtatni az elmém nagyvonalú tévedéséből származó cselekedetet. Ezzel
párhuzamosan persze az a kulcsfontosságú pont sem került feldolgozásra a fejemben hogy egy sinsta live-ba ha az ember úgy dönt - legyen alapvetőlegesen benne akármennyi ellenszenv is - hogy be merészel lépni, azt az egyet megadályozni hogy chaten a neve a mellé szögezett 'csatlakozott' szócskával együtt fellibbenjen biztosan nem fogja tudni. És hogy mit is jelentett ez pontosan az én szerencsétlen sorsomat tekintve ?
Habár a ténynek hogy nem sokkal előtte még Fizz ellentmondást nemtűrően csak vedelt mint az állat teljes egészében tudatában voltam, abban korántsem lehettem már ennyire biztos hogy nem tartozhat-e esetlegesen ő is azok közé a személyek közé akiknek a testük valamilyen csoda fojtán képes a beléjük erőltetett, esetenként több liternyi etanolt az átlagosnál gyorsabban, villámsebességgel lebontani. Ezesetben ugyanis fennállhatott volna annak is a kockázata hogy a csatlakozásomat követően 4-5 pillanattal később már tudatosítja magában a jelenlétemet, révén hogy felhasználónevet nem volt módomban csak úgy a semmiből váltani.
A durva, és tőlem messzemenően nem megszokott tény az volt, hogy akkor azokban a zavaros másodperceben ezek a vészjósló gondolatok még csak meg sem jelentek a gondolataim között, fel sem villant előttem a már jól megismert vészharang.
Mint akinél teljes egészében áramtalanították a rendszert hogy aztán visszaadva az áramforrást elszedjenek tőlem minden meglévő és előre beállított riasztórendszert. Hasonló alapokon működik nálam ugyanis ez is mint azok a régebbi típusú digitális órák. Ha egyszer - méghogyha nem is szándékoltan - de kirángatta az ember az eszköz számára áramot biztosító konnektorból és elfelejtette utána azt visszaállítani, baszhatta a reggeli ébresztőjét.
Hasonló módon párolgott el akkor belőlem is az összes alapvető "félelem" érzetem is, erős túlzással félelem csak, inkább mondanám vonakodásnak és távolságtartásnak mint szó szerint értendő félelemnek.
Amint sikerült nagy nehezn az addigra már újból elsötétülő mobilomnak a bekapcsoló gombjára illesztenem az ujjam, meglepődve és nem kicsit ledöbbenve tapasztaltam meg azt ami egyébként soha az életben nem képezte még addig az életem részét, soha nem is fordult velem elő abban a formában egyszer sem.
És habár néhányatok számára ez most inkább tűnhet valami szánalmas humorizálásnak mint komoly élethelyzetnek, amire gondolok az a sokak számára a mindennapokat jelentő, nálam mégis hatalmasat ütő kézremegés lenne.
Nem volt nekem sohasem olyan jellegű emlékem mely a testrészeimnek ilyen jellegű viselkedését lett volna hivatott felidézni előttem. Higyjétek el, más az amikor az ember boldogságából kifakadóan kezd el epilepsziásat játszani, és más az amikor egy olyan feszült belső állapot váltja ezt ki belőle amire még önmaga sem tud feltétlenül válaszokat találni.
És tudom hogy egy szaros sinstagram live-ra ily móson rágörcsölni minimum agyfaszság ha nem elmebetegség, viszont feltételezem voltatok már ti is mind legalább egyszer olyan helyzetben amikor magatok sem tudtátok azt meghatározni hogy mit és miért is tesztek éppen. Én alapvetően nem gondolnék egy ilyenbe bele semmi abnormálisat. Megeshet ez az ember borjával néha napján.
Esetemben ez csak azért vetett fel a tudatos Amy előtt annyi tucatnyi zavarodott, és persze teljességgel égetőnek nevezhető kérdést mert.. Ha még mindig nem esett volna le bazdmeg Fizzről volt szó.
Fizzről, akit nem mondom hogy gyűlöltem annak az estének a folyamán, mert nyilván benne van az a részegség tartományaiban hogy az alany nem mindig van feltétlenül tudatában annak amiket és ahogyan cselekszik, de egy tökönrúgást azt azért igenis tudtam volna ajánlani a magát - feltehetőleg pénzénél fogva - oly nagyra tartó fiúcskának. Nem egy olyan hű de nagyot, csak épp egy akkorát hogy sikerülhessen neki úgy nagyjából kijózanodni.:)
Na szóval a kezem az mivel alapjáraton is remegett már az elején, a telefon normálisan történő bekapcsolásakor is akadtak gondjaim. Olyan voltam mint egy elbaszott alkesz - csak hogy a példánák maradhassak.
A sinsta ikonjának keresgélésével és pöckölgetésével már inkább meg sem akartam próbálkozni, inkább húztam is már lefelé a gördíthető értesítésti sávot amikor is hirtelen valami szöget kezdett ütni abban a jóisten által hatszor megvert agyalágyult koponyámban.
Bár gyűlöltem az ide-oda rogyadozó, rászkódó kezeimet inkább mégiscsak nekiáltam az első látásra teljességgel lehetetlennek látszódó ikonnal való indításnak. Valamire kíváncsi voltam. Valamit látni akartam, és ahelyett hogy a szomorodott miértekre kerestem volna a válaszokat inkább csak kopogtattam tovább a képernyőt, egészen addig hogy a végén már komolyan azt hittem hogy ott fogom az egészet úgy ahogy van kettébe törni.
Aztán persze a lehetetlenből szokás szerint lehetséges lett, a lehetségesből pedig aztán tutibiztos, immáron ott álltam egymagam a sinstagrammom 'neked'-jében, a főmenüben.
És bár felül ott sorakozott rendre a sok új sztorit posztoló általam követett hivatásos hímringyó profilképe, engem mégis csak egyvalakié érdekelt. Valaki, akinek a pfp-jére annak előtte még egyetlen egyszer sem fordítottam a magam részéről a kötelezőnél több figyelmet.
Fel sem teszem már inkább a kérdést hogy tudjátok-e kiről beszélek mert már csak saját magamat égetném hamuvá az ilyen abszolút egyértelmű látszatfaszságaimmal, szóval inkább vázolom az ekkor leforgó szitunak a forgatókönyvét.
Step one-ként szerepelt az hogy kikeresve Fizz profilját elegendő lelkierőt gyűjtsek saját magam számára, hiába lettem ugyanis egyik pillanatról a másikra a saját szememben is akkora "nagy vagány", azért a döntés súlyosságát Valamennyire még akkor is képes voltam bemérni. Mégha nem is annyira hogy az elég visszatartó erőt jelenthessen a baljóslatú cselekedet megtétele ellen.
Mivel azt nyilvánvalóan nem szerettem volna hogy egy az egyben a live-ba kerüljek bele már első kézből, külön kellett a követőim listájából kikeresnem azt hogy 'Fizziepop', csakis így érhettem el ugyanis azt hogy az élője helyett simán az oldalára vezessen el engem az alkalmazás.
A profilja leírásáról ejtettem én már korábban egy-két szót nektek, az írott szavakon keresztül is kibukó önteltség és a fogalmazásából helyenként kiérződő szedett-vetett flegmaság.. Kinek másnak is lehetne hasonló bemutatkozó szövege ha nem az édes drága Fizziekének? A pokolszerte hírhedt bár kedvenc kis kabalájának? 🧐
Khm erről az előbbiről.. nem szerezhet tudomást. Bár nektek meg aztán hiába mondom.. Ti úgysem köphettek onnan fentről senkinek sem.. Azt az eshetőséget kivéve hogyha még azelőtt meghalnátok hogy emezt meg elfelejtenétek..

Maradjunk annyiban hogy pofa befog. Mindenkinek.
Rendben? Oké.
Na szóval tehát hol is jártam? Óh igen.. Fizziepop csodapop bűvöletesen szemkáprásztató sinsta profiljánál. (Ezt se nagyon emlegessétek majd, köszi.) Én már az akkori énem helyében ezen a ponton elgondolkoztam volna az életemnek érthetetlenségein, mindhiába azonban ha egyszer az ember a múltban olyan szinten volt egy nagydarab leprás segg hogy azzal már a legmodernebb és legfelkészültebb orvosok sem igazán tudnának mit kezdeni.
Egy darabig - lehetett az akár 4-5, de még akár 6 másodperc is - csak meredtem a kép alatt húzódó névre. Fizziepop. Eszembe ötlött hogy mennyire bejövős is tud nekem alaphelyzetben lenni egy ilyen típusú felhasználónév. Magam sem értettem hogy miért, de elkezdtem érezni nevének a becézett alakja iránt egy valamilyen szintű vonzódást. Na most ezt nyilvánvaló hogy nem olyan formában kell értelmezni mintha egy lélegző személyre használtam volna ugyanezt a kifejezést, itt most csak egy ténylegesen harmatgyenge szimpátiaszerűségre kellene gondolni.
De nem. Ez már egy eleve hibásan létrejövő gondolatmenet volt. És.. ezt valahol mélyen tudtam is. Mégsem foglalkoztam vele kellőképpen. Egy pillanatra hunytam csak le szemeinet, az ujjam azonban már mozdult is a kép nagyításáért felelős gombnak az irányába..

#ozzies ✨ További szép estét/napot mindenkinek!;)