A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Kilátásból merő csoda

Fél szememet voltam csak hajlandó nagy nehezen a rábízott feladatoknak az elvégzésre rábírni, a másikat már csak a lepusztult agysejtjeimre való tekintettel sem óhajtottam volna nyugodt szívvel nyitásra kényszeríteni. És hogy mégis mi a francos franctól is lehettem már ilyen szinten ki abban a már.. nem létező faszom se igazán tudja hanyadik percben a livestream-be történő bekapcsolódásomat követően? A legérdekesebbnek az egészben az erre a kérdésre adható válaszoknak a teljes hiánya tűnt a fejemben, egész egyszerűen csak nem voltam képes más egyebet érezni a minden addiginál erősebben előtolakodó, új és erőteljes szárnyakra kapó szekunderszégyenérzetet. Régi jó vendéglátóként aztán fogadtam is én nagyratátt karokkal a rég nem látott pártfogómat, oly rég volt már hozzá szerencsém, örültem is hát piszkosul hogy ezennel ismételten viszontláthattam a mocskos kis fajtáját.
Elnézve az immáron már ismételten kamerát ragadó, több száz tőlem már csak temperamentum szintjén is teljességgel eltérő Kanos Jani előtt bűvészkedő és balettozó Fizziekét eszembejutott egy-két néhány gondolat melyeknek hovatartozásáról aztán lehetne is persze vitatkozni, mindez azonban ekkora időtávlatból nézve már mondhatni teljességgel értelmetlen lehetne.
A liveozás iránt érzett fenenagy izgalmam eddigre már - azt gondolom - érthető okokból kihűlt, és maradt a helyén egy baszott nagy légüres tér, egy kibaszott nagy semmi. Fogalmam sem volt hogy egészen pontosan miként is definiálhatnám, vagy akár csak kezelhetném megfelelő reakciókkal ezt a fajta, az én számomra még teljesen újnak mondható érzésvilágot. Magam sem tudtam volna megfogalmazni hogy egészen pontosan mik is képezhetnek énelőttem aggályokat azellen hogy simán csak megfogjam magamat és egy laza ujpöccintéssel kiszálljak az egészből. Dunsztom sem volt róla hogy miféle szemmel nem látható erő is lehet egészen pontosan képes arra hogy mint egy telibekúrt mágnes kezdjen el engem vonzani a máshogy nem egészen kiélhető bánatát alkoholba fojtó Fizzhez, de valamilyen oknál fogva én máson sem voltam képes azokban a percekben elmélkedni csak hogy vajon miféle mögöttes érzelmek is lehettek azok melyek az arcára időre időre, egymást folyamatosan csak ismételgető intervallumokban kiülni látszódtak, melyek olyan mértékű ráhatással lehettek képesek az ilyesmire alapvetőlegesen is érzékenyebb lelkületű személyekre lenni hogy azoknak már szinte a szíve hasadjon bele ha Fizznek a tekintetébe a muszájnál több ideig kényszerülnek teljes értékű fókusszal beletekinteni. Volt bennük valami egészen mélyre hatoló, valami minden egyéb mást erővel megkötő feketeség mely már a szimpla átlagos érzelmeket is csak szűrt alakjukban lehetett képes saját magán keresztül átengedni, ezzel már egy alapvetőlegesen is haloványabb fényt biztosítva a már eleve egészen elfojtott, helyenként már-már jóformán kihunyni kényszerülő érzelemfröccsöknek.
Tudom ez most így kerek perec megfogalmazva igencsak komoran, sőt egyesek számára tudom hogy már egyenesen nagybőgős kíséretnek is elmehetne, de higyjétek el hogy hiába próbálkoztam az összes létező belső erőmet egyetlen pontra, valami kevésbé negatívra összpontosítani, azok minthacsak képtelenek lettek volna az összhanggal vegyített közös munkára. Egyszerre kezdtek el mindenféle más irányokba el-elszökdösni. Nem voltam képes más, esetleg minimálisan pozitívabb észrevételekre koncentrálni.. Ugyanis.. Olyat aligha tudtam volna külön kiemelni az általa akkor, azokban a szerencsétlenül eltelő percekben tanúsított viselkedésben. Azt már kapizsgáltam jól tudjátok addig is hogy a pasiban valami igen komolyan el lehet kúródva, ez azonban azon az egy estén hivatalosan is bebizonyosodott a számomra. Ami egészen furcsa is végsősoron ahhoz képest hogy majd aztán a már jóvalta későbbi időkben milyen vígan is sétáltam bele az ő..

Khm. Na szóval.

Ezúttal már - csodával határos módon - nem is akadtak már igazán gondok az egyensúlyozással, gond nélkül egyenesedett fel ekkor már mondhatni teljesen véglegesen, a telefonja sem kívánta már többet magát azon az éjszakán mozgósítani, és a kulcs is immár stabil pontját kezdte el képezni az ugyan csak minimális mértékben, de megállás nélkül remegő kezének.
Ekkor következett tehát be a már előzőekben is említésre került idegbe jövés, amikoris a markába szorított kulccsomót olyan mérsékletű erővel csesszintette le az előtte hosszanti irányokba is elhúzódó, egykor még talán olvasztott fém állapotában is megforduló ezüstösen csillogó korlátra, hogy az az ütés erejére egyszerre kezdett el berezonálni az egyéb helyeken megtalálható kisebb illesztésekkel. Ezzel konkrétan egy komplett kis zenekart megalkotva, melynek "tagjai" már képesek is voltak együttes erejükből adódóan minekünk különböző fajta-féle (leginkább csak egyetlen egy féle) zenei remekművet előadni. Bár Fizz akkor ezekkel az életbeli picinyke kis örömökkel mit sem törődött igazán. A kedvetlensége többszörös erejével tért eztán már vissza őbelé, a telefonját sem lehetett már nagyon kedve a továbbiakban is a kezeiben manuális módszereket alkalmazva hurcibászni. Annál is inkább, az előtte fél percel bekövetkezett zuhanóhadműveletét teljesen figyelmen kívül hagyva támasztotta ki ekkor ugyanis ismételten valami random kiálló kis fémdarabkának az addigra talán már egyszerre ezer sebből is vérző telefonját. Ám mivelhogy ez egy, a még addigi kókler megoldásnak csúfolt randomizálásoknál is szarabbul kezdett el alakulni a lassanként ide-oda billegő mobilt elnézegetve, végül aztán egy sokkalta kezdetlegesebb felvetésre dobta le a legvégső szavazatát.
Egy ismételt sóhajt követően ragadta meg hát újból kezeibe a mostanra már biztosan agyon emlegetett eszközt, azért hogy aztán a korlátról lekapva elrejtse azt a tenyerei között. A mi szemszögünkből megnézve legalábbis nem igazán látszódott a történéseknél ennél sokkalta több, a mozgolódásos hangfoszlányok mellett lehetett még a pillanat erejéig hallani valami enyhébb súrlódásra emlékeztető valamit is, aminek az eredetéte rájönnünk azonban végül soha nem is nagyon sikerült. Amit nekünk már majd csak hirtelenjében látnunk kellett az a földre lepakolt, a falnak pedig nekitámasztott telefon szemszögéből kinéző erkélybeli kilátás volt. Amiről azért meg kellett vallani hogy igencsak pacekul festett. Egekig magasodó, messzi sorházak mellett lehetett még látni ezer meg ezer szórakozóhelyet is melyek közül nem meglepő módon egyetlen egyet sem lehetett zárva találni. Alapjaiban véve fényáradat amerre csak a szem ellátott. De hogy úgy Ténylegesen mindenfele.
A kéjről egyébként is tudvalevő hogy van a látszatbeli dolgokra is elegendő, tehát a tehetősebb réteg alatti népcsoportoknak sem nagyon kellett sohasem azon agonizálniuk hogy vajon a vízért kell majd a nagyobb csatákat megvívniuk más hozzájuk hasonlító csoportosulásokkal, vagy éppen a szilárd élelmiszerért. Persze nem mondom, nyilván arrafelé is léteznek olyasfajta vidékek ahol már azért jelentősebben is felütheti, és fel is üti a fejét a jellemzően a munkanélküliség vonzataként is ismert bűnözés, meg az időszakosan előforduló koplalások, de még mindig nem olyan elhatalmasodó mértékben mint ahogy ugyanez megfigyelhető lehetne teszem azt a Haragon, vagy mondjuk a Büszkeségnek egy jelentősebb régiójában.
Érdekesség még továbbá, hogy az ottani utcákról jellemzően semmilyen mértékben sem hiányozhat a zene, mint alapvető hangulatkeltő elem. És persze ahány pub vagy bármi egyéb pénzköltésre tökéletes alkalmas hely, annyi fajta zenei stílus is természetesen. Na és amikor ez a több százezernyi muzsika egyetlen egésszé kénytelen összegyúródni.. Na az fokozódhat fel már bizonyos esetekben olyan mértékekig is akár ahol már a zene sem lehet zene többé. Mindezekből az agy egy bizonyos mértékhatár meglépését követően már mást sem lehet képes érzékelni csak egy valami eszméletlen módon irritáló zajszerűséget, mely ellen meg már aztán bármit képes lenne bevetni csak azért hogy mindörökre megszűntethesse.
Na és ilyen körülmények között huppant le aztán egyszeriben oda majdhogynem közvetlenül mielénk Fizz maga is mi mással, mint - természetesen - egy teljes doboznyi, feltehetőleg annak előtte nem annyira régen vásárolt cigarettával a kezében.