A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Érkezés a tunyaságba

Utunknak hátralévő részében nagyjából csakis egymásra fókuszáltunk, nem ringattuk tekintetünket más kocsikon, nem vagdalkoztunk számunkra idegenekkel hogy nem igaz hogy nem képesek befogni azt az undorítóan lepcses pofájukat, cserébe mi sem bántuk azt ha mások esetlegesen időnként megbámultak egy - egy leszállási körmenet alkalmával. (Nem egyszer fordult az elő ugyanis hogy egyeseknek egész köröket kellett leróniuk a lift fala mentén azért hogy valakinek vagy valakiknek helyet csinálhassanak, így a járműveink praktikusabb parkolási rendet követve ácsoroghattak tovább egyhelyben. Érdekes módon a többi útbaeső gyűrű esetében már közel sem éreztem akkora hatalmas nagy vonzóerőt mint a testiség gyűrűjénél. Ezt lehetséges hogy már említettem korábban, elnézéseteket kérném az én agyam sem funkcionál sajnálatos módon mindig a legtökéletesebben (tudjátok a sok kokain ja semmi..)
Egy szó mint száz, úgy haladtunk szintről szinte egyre mélyebbre mint forrósított kés abban a bizonyos vajban.. Avagy csak simán kés a vajban, ahogy éppen tetszik.
Kocsik hol jöttek hol pedig mentek, egy közös azonban mindig és kivétel nélkül Mindig akadt.
A tumultus.
Tehát rendben értem én hogy baromi sok az olyan démon aki nem tudott közvetlenül a saját lakókörzetében állást találni teljes okés nem én leszek az aki ezt nem fogja tudni elfogadni. Azt is el tudom képzelni hogy valakinek éppen bejött az élet és mehet a kis bulika meg a kis baszika. De az hogy érted beállsz a sorba és 1 óra múlva még mindig csak a bejárat Felé kezdesz el közelíteni azért ez már tényleg durva. (Tudom mert volt az eddigiekben már nekem is részem hasonló várakozásban.)
Tehát oké, értem én hogy nem lenne a világ összes létező nyersanyaga sem elég ahhoz hogy elegendő liftet lehessen meggyártani egy ekkora mértékben növekedő társadalomnak az akadálytalan közlekedtetéséhez, de baszki egy óra alatt már lassan pizzát rendelek és eszem meg lassan a saját tempómban a helyszínen. Úgy hogy utána még egy kaja utáni szieszta Is beleférhetne az időbe ha nem pöcsörészek sokat az elalvással(!).
Nem azt mondom hogy elégedetlen vagyok mert nem, mert ha akarnák ezer meg ezer egyéb indokkal rakhatnának úgy alánk hogy még a fejünk búbjai sem látszódnának ki a problémák alól, örüljünk így is hogy létezik az utazásra egyáltalán bármilyen mód és nem kell egyfojtában otthon döglenünk a halpofájú szomszédunkat 0-24-ben bámulva..
De Isten attól függetlenül még igazán lejöhetne őket jól segbekurrantani.. Ha már a mi drága kis Luckónk nem képes egy ennyit megtenni..
Rájuk férne. Mert persze a nemességnek erre aligha van bármi gondja, ők megoldják szépen a maguk kis privát portáljaikon keresztül az utazgatást, minek is áldoznának ők a pornép dolgaira ha van őnekik ezer meg ezer más, ezeknél jóvalta fajsúlyosabb gondjuk..
Hm. Na jah. A gazdag picsájuknak az ide-oda való cipelése. Meg vagyonaiknak az elköltése a trilliónyi értelmetlen faszságra.. Aranyóra, aranytévé, aranyklotyó...🙃
Le van az szarva hogy a sokmillió, sőt méginkább sokmilliárd kis pondró hogyan boldogul el a mindennapok folyamán.. Hát mit érnek azok az ő szemükben? Mit érünk mi a nagynemesség szűkreállított szemében? Nagy adag lófaszt. De még lehet hogy igazából annyit sem.. Mint kuladarabok a mezőn.. Elveszünk az éterben kb.
És bár eleinte volt egy enyhe kis ellenszenvem a pofájuk láttán, az Irigységre leérve már kezdtem egészen átérezni szerencsétlen ellenőröknek a helyzetét. Most csak gondolj bele. Állnak ott egész nap mint fasz a lakodalomban, bámulják a sok bamba majomnak a pofázmányát akik jobbik esetben hallgatnak a szavukra rosszabbik esetben pedig önfejűsködni próbálnak míg nem már fegyverrel kell őket a szabályszerű viselkedésre ráirányítani, úgy hogy mindeközben még egy nyomorult mosdót sem ejthetnek meg egészen a napnak a közepéig. De azért hálás meló azt mondják...:) Jah az újoncok esetleg. Akiknek még csak annyi tapasztalatuk sincs az itteni élettel kapcsolatban mint kiskutyának az ugatásban. Együttműködni a sofőrökkel pff ugyan mi az, lepkefing az egész.
:)
Ehhez már hadd ne kelljen hozzáfűznöm nagyon semmit.
Na de hogy ne tököljek a kelleténél több ideig, elmondanám hogy az Irigység az már a Lustaságnak az előszobája. Vagyis az azt megelőző gyűrű. De mondhatnánk úgy is hogy az utolsó előtti megálló mielőtt a felvonó visszaindulna ismételten a Büszkeség irányába. A francért bonyolítom én ezt ennyire rohadtul túl..
Én Blitz mellkasára hajtott fejjel ültem ott a kormánynál továbbra is, ekkorra már mondhatni a fülem botját sem mozdítottam a csörlők fémes csattogását meghallva, csak hagytam hogy Blitz bal keze újra és újra végigsimítson hátam teljes egészén a derekamtól a lapockáimon át végig egészen a nyakam kezdetéig. Ekkor jöttem csak rá hogy a látszat felszínt alkotó kanos perverzió az egyáltalán nem a 'Minden'. Van még tovább is, létezik Blitznek olyan része is melyről ha csak a külső jegyeket vennénk figyelembe ember meg nem mondaná hogy még mindig ugyanarról a főniről beszélünk aki amúgy képes lenne akár még pucéran is végigdzsalni az utcán, csak azért hogy meglegyen az
ő szeretett kis családjának a mindenkori lelkibékéje.
Szóval jah. Egy baszóbikának is lehet olyan szeretetre éhes gyámoltalan énje mely meglehet hogy soha nem kerül felfedésre, és kívülről mindenki csak egy durva ösztönlényként fogja őt számontartani amíg csak él. Kellő odafigyeléssel és türelemmel azonban akár még sikerrel is járhat az ember és talán összejöhet az hogy megtörve ezt a külső falat olyan csodát mutathasson körbe a világnak melyet látva rögvest elgondolkodnak az addigiakban kővel dobálózók hogy mit és kit is bántottak annyi sok hónapon keresztül..
Blitz is egy ilyesfajta csoda. Soha nem hittem volna hogy egy durvább külső egy az övéhez bátran hasonlítható érző szívet takarhat. Lehet itt a másikkal mocskolódni, szájalgatni. Lehet itt mondani a szívfacsaróbbnál szívfacsaróbb tanmeséket hogy ki hogy húzta le az önbizalmad a legjobban a wécén. Ha nem tanultok meg normálisan szeretni, az élet egész egyszerűen majd csak rátok helyezi jóléttől kidomborodó tomporát és addig fel sem áll piszkafa kis testetekről míg el nem jut csöppnyi kis agyatokig a kellő mértékű felismerés. Ha nem tudtok szeretni csak tétován játszadozni, akkor ti magatok sem fogjátok tudni megtapasztalni sohasem a valódi szeretet émelyítően édes ámde néha egyben kesernyésnek is elmondható világi ízét.
A gyomromban lévő görcs már réges régen felengedett, és nem hagyott mást maga mögött csak higgadtságot, áhitatot na és persze a mindenek fölött álló szíveket megmelengető boldogságot. Talán valamiféle telepátiának is lehetne ezt mondani, de hiszem hogy ha kettő ember, khm, "ember" kellő odaadással szereti a másikat akkor akaratlanul is elkezdenek szépen lassan ráhangolódni egymás sajátos érzelmeire, akkor is ha pozitív és akkor is ha negatív. Megérzed azt ha a másik szomorú, de azt is hogyha mérges vagy csalódott. Mindez érvényesül az ellenkezőjével is. Észveszejtő boldogság esetén, vagy ha éppen mondjuk olyan kanos a drága urad hogy legszívesebben a még rajtad lévő ruhadarabokat is végigkefélné egyenként csak hogy elegendő vér pumpálódhasson a kiskakasának bendőjébe..
Ugye hogy ugye? Ez egy amolyan titkos language lehet vagy én nem is tudom, a lényeg hogy akkor én is éreztem. Külsőleg aligha mutatott ki belőle bármennyit is, a happiness azonban éppolyan hévvel munkálkodott őbenne is ahogyan énbennem. Szíve rakoncátlanul vert a fülem alatt, és én csak hallgattam és hallgattam. Arcomon halovány mosollyal váltam eggyé a ritmussal, nem is akartam mást csak hogy mindez egy végtelen körforgású örökkévalósággá válhasson, hogy soha de soha ne kelljen ezt félbeszakítanunk. Hogy ott maradhassunk akár az idők végezetéig is. Csak én és Ő, ott a kettőnk furgonjában. Mert igenis, a furgon onnastól kezdve már az enyém is volt. És bár ő ezt szavakkal nem mondta, lélekben igenis tudatta. Ezzel az erős vibrálással ezt is sikerült neki megüzennie. Olyan biztos volt ez mint maga a tudat hogy másnap már én magam is I.M.P alkalmazott leszek..
Minden bizonnyal.

   „A Lustaság bugyra következik!"

Fél szememet voltam csak hajlandó kinyitni ahogyan Blitz alattam lassanként mozgolódni kezdett. Kezét továbbra is a hátamon tartva helyezkedett csak el jobbára, felteszem nem lehettem túlságosan pihekönnyű abban az ellazult álkapotomban, ő mégsem szólt semmit. Egészen addig.
- Ne még..
Furcsa volt annyi csöndes percet követően ismételten a hangomat hallatni.
- Amint az csak lehetségessé válik, ki kell hajtani innen a búsba. Ha sokáig szarakszunk bentragadunk a csávában..
Jobb - és egyben a szabad - kezét a váltóra helyezte. Követve a mozdulatát én magam is ráhelyeztem a sajátomat, így már ketten taperoltuk egyszerre a szerencsétlen váltót.
- Pedig már éppen kezdtem megszokni hogy békében vagyunk..
- Miért? Alapból nem vagyunk békében?
- Mh, nem.. - fúrtan bele fejemet a lehető legmélyebben a mellkasába, mire a fejtetőmet végigsimítva válaszolt.
- Na jól van hagyd ezt abba.. - sóhajtott hallhatóan megpróbálva érzelemmentesnek maradni - Nem bírom az érzelmeket tudod jól.
- Ó dehogynem - néztem föl ekkor kezeimet az arcára tapasztva - Csak fel kell hagynod ezzel a bebeszéled magadnak dologgal..
Nem vettem le szemeimet az övéiről. Egész egyszerűen szerettem volna vele tudatni lényem egészében oda-vissza cikázó érzéseimet. Baszki, sikerült a faszikámnak elérnie hogy fél nap alatt úgy beleessek mint addig még soha senkibe. Szerettem volna ha komolyan veszi azt amit szándékozok vele megosztani. Ő bár erre kissé zavartnak látszott, hangjából továbbra sem sajnálta a mesterségesen beleadagolt magabiztosságot.
- Kezdesz túlzottan is messzire menni édes..
- Én ugyan soha. Óvjon engem a Jóisten a tisztes távolságok megszegésétől.
- Azt mondod?
- Azt.
- Nos hát akkor van egy rossz hírem.. - felsőcombjaim alatt összekulcsolva kezeit emelt egy nagyon picikét feljebb - Az öreg legény keze már nem ér le idáig..
És ezzel el már is vágott engem a valóságtól. Szájoncsókolt, majd kivárta azt hogy felocsúdva döbbenetemből cselekedetére reagálva viszonozni kezdjem a mozzanatot.

   „Köszöntjük a Lustaságon!"

Meglepődve tapasztaltam hogy ezúttal egyel több mondat hagyta el a bemondólány száját. Értetlenül néztem ki a szélvédőn. Az ajtók még csak nyitva sem voltak, a motorok egységében zúgtak föl ahogyan tulajdonosaik kulcsukat elfordítva gyújtást adtak valamennyiüknek. Tömény kipufogógáz hatolt egyszerre több helyen is a levegőbe, úgy okádták magukból a kocsik a gázolaj felhőket mint ember segge a 'kondenzcsíkot egy jól sikerült parasztos vacsorát követően.
És hát végre ott álltunk hogy fél perc múlva kint is lehetünk. Na persze csak ha minden szerencsésen alakul.
És nem srácok, nyilván ez a folyamat sem zajlhatott teljes mértékben akadálytalanul..:)
Már ami az én részemet illeti. Merő naivitásból ugyanis gondoltam hogy majd romantikus filmekhez illően végignézhetem a kapuknak a felengedését miközben ott ülök a helyes de talán még túlságosan is helyessé válható pasim ölében, néma csendben, rezzenéstelen testtel, és nem.
Nem mert a telefonom az természetesen nem bírt kussban maradni, muszáj volt neki egy ponton teljesen véletlenül megszólalnia.
Távolról úgy tűnt hogy az egész nem több egy sima átlagos Sinstagram értesítésnél ami nem lett volna alapjáraton az én esetemben olyan nagyon meglepő, napjaim 95-96% telik el átlagosan úgy hogy a Sinstán függök, van egy rakatnyi démon akit napi rendszerességgel követni is kezdtem, ezért sem gondoltam azt hogy bármi komolyabb is állhatna a történés mögött.
- Okés, gyereknap szünetel, mássz vissza kérlek mert nem fogok tudni normálisan vezetni..
- De bunkó vagy.. - forgattam meg szemeimet szánt szándékkal miközben színpadiasan drámai mozdulatok közepette nagy kegyesen odébbmásztam ismételten vissza az anyósülésre.
-  És talán az is maradok.. - mosolyodott el fél szemel végigkövetve a nőiesnek aztán abszolút nem elmondható mozdulatomat - Egyébként meg mi volt a bunkóság most ebben baby?
- Szerettem volna ott maradni..
- Én azt értem de.. baszki nem tudok egyszerre autót is vezetni meg szeretni is..
- Mhm na ez most mégjobban hangzott igazán köszönjük..
Ekkor láttam csak meg telefonom értesítési sávját felvillanni előttem.
Ezúttal nem egy újonnan kipakolt poszt megjelenéséről adott le értesítést az alkalmazás.

Fizziepop követni kezdett téged!- szólt a szöveg.
Megrökönyödve meredtem telefonom kijelzőjére. Mi ? Mégis hogy találhatott rám mikor nem is a normál nevemet használom az appon ? - ugrott be azonnal elsőként - Hogy csinálta??
Nem tudtam. Semmit sem tudtam.