A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Egy kis kitérő

Anélkül hogy bármekyikőnk is szólt volna akár csak egyetlen szót is a másikhoz, a b, opciót választva inkább belemélyedtünk mindketten a saját elménkben kavargó, reményvesztett gondolatokba. Mivel épp olyan tanácstalan voltam én magam is mint ő, jobbnak láttam az út hátralévő részében többet nem megszólalni. Ülni, belefeledkezve az embert szépen, folyamatában behálózó problémákba.. A legcsodálatosabb dolog melyet az emberi lélek, mint olyan átélhet.
Milyen jó hogy ez már engem nem érint így, hogy jómagam halott vagyok.. Mily csodás is ez hogy miközben lelkünk az tovaszáll, a testünk itt marad elrohadni.. Egy halomnyi csont és bőr, némi kis hússal összevegyítve..
Érzelmek és értelem nélkül, csak úgy kukán..
És bizony mekkora kár is valójában, hogy ez az egész csak egy a több százezernyi az emberi elmék által megkreált bődületes marhaság közül, melyeket már csak azért találtak ki a nagy tudósnak nevezett humanoidok hogy valamivel sikerülhessen kitűnniük a végtelenbe nyúló szürkeségből.. Hogy elmondhassák, ők megmondták a tutit, ők már bizony valakik..
A lélek az örök, és halhatatlan.. - mondják - mely ha a rábízott testnek lejár az ideje, felszáll a mennyekbe hogy aztán ott új otthonra lelve boldogan vonuljon be az önkéntes száműzetésbe ahol aztán a végtelen boldogság várat majd őrá..

Meg a nagy francokat. Isten egy szadista faszkalap, aki arra veri hogy milliók éheznek odafent a Földön, hogy emberek szenvedve hullanak el olyan betegségek által melyekre akár még lehet hogy létezne is orvosság, a pénz azonban beszél míg a rühes kutya ugat, nem kap ellátást, hisz ki ő? Egy nyomorult kis senki. Egy porszem. Egy kilőnivaló. Akkor jó ha pusztulnak.
Na és Isten mit csinál mialatt az emberiség szépen lassan a saját nyakába borítja a saját maga által megtermelt és világraszart székletét? Odafentről a foteljében poshadva nézi végig a lehető legnagyobb lelki nyugalommal az egészet..

Lényeg ami lényeg, az érzések nem tűnnek el egyik pillanatról a másikra csak azért mert a szíved az megszűnt dobogni mellkasodnak legmélyében. Veled maradnak. Veled maradnak kerüljél te akárhová. Induljon el veled az a bizonyos lift akármerre. Le vagy fel.. Teljesen lényegtelen. Ha emberként egy bántalmazott szerencsétlen voltál kiből az évek rohamos teltével kiveszett a szeretet minden egyes formája, akkor te az "új helyeden" is ugyan olyan leszel. Hisz mi változna ?

Befalva kajámnak megmaradt részeit elégedetten dőltem hátra a hátamnak egyébként egészen nagy kényelmet nyújtó ülésnek. Az azokon megtalálható huzat színe meglehetősen passzolt is a hangulatomhoz. Élénk, a környezetéből rendesen kitűnő világos zöld, jelképezte számomra valami újnak a kezdetét, az erőt melyet magamban éreztem ekkor szétáramlani. Erejét valami teljesen másnak. Egy kezdetnek. Egy esélynek.. Blitz. Eszembe jutott a bolondos tekintete ahogyan énrám nézett a fák alatt. Miután megosztotta velem hamburgerének a másik felét..
Szinte éreztem a kézfejemen érintésének melegét, ahogyan csuklómról lassan kezeimre csúsztatta a kezeit, ahogyan rákulcsolta ujjait az én ujjaimra.. Egyszerű mozdulat és mégis mennyi mindent lehet képes átadni a másik félnek..
Szeretlek - suttogta, és mehettek mellettünk akármekkora nagy sebességgel is az éppen arra járó autósok sietve a fasz tudja hova, én ezernyi motor zúgása között is képes lettem volna kiismerni hangjának jellegzetes vonásait.. A vágyak melyek kitörni készültek belőlünk megmutatkoztak egy egyszerű mondat kiejtésekor is.. Az a hangsúly melyet használt.. Felállt a karomon a szőr ha csak rágondoltam, ha csak visszaemlékeztem a másodpercre amikor is kimondta..
A rádió bár ment, a hangerő ezúttal a lehető legminimálisabbra volt lecsavarva, szabad füllel éppenhogy lehetett hallani. Inkább csak amolyan háttérzajként üzemelt, egyikőnk sem tett rá megjegyzést, egyikőnk sem kapcsolta le vagy erősítette fel.
Nem gondoltam volna hogy bármi más is közbe jöhetne.. Hisz mi lehetne a legrosszabb ami megtörténhet? - jutott az eszembe - talán ha valamelyik nagyzoló seggfej belénk hajtana.. Vagy ha egyszeriben csak lefulladna alattunk a négykerekű.. Még abból se történt volna éppenséggel semmi, megindultam volna gyalog, ha mást nem. Fizz meg hát.. Oldja meg.
De nem. Az autók mellettünk száguldottak el, a motornak pedig nem is lehetett volna szebb hangja, érezhetően karban lehetett tartva a kicsike.
Teljes lelki nyugalmamat Fizz telefonjának sikerült úgy ahogy volt teljes mértékben feloszlatnia, amikor is mindenféle rákészültség és előzmény nélkül megszólalt.
Mi több, rendesen felordított. A viszonylagos csendet megtörve kezdett el teljes hangerővel csörögni és rezegni, mire kis híján majdnem sikerült is elhinnem hogy most fog kiugrani a szívem a helyéről..
Fizz habár stabilan fogta a kormányt, a váratlanságból eredően még neki is sikerült egy nagyon kicsit odébb rántania a kereket. A kocsi kissé kilengett, de ezen kívül más komolyabb aligha történt.
Sóhajtva nyúlt végül a szakadatlanul csak remegő telefonjáért. Felvéve azt a másodperc tördékéig észleltem ahogyan újból rám néz, ám mivelhogy éppen helyzet volt nem igazán akadt lehetősége arra hogy ennél többet bárhogyan is, de megtegyen. Én nem reagáltam semmit, már csak azért se mozdítottam el fejemet az előttünk furikázó kisbusz hátuljáról, nem szerettem volna hogy még egyel több okunk lehessen folytatni az egyébként meglehetősen bosszús állapotban félbeszakított párbeszédünket..
- Nah mondjad - szólt bele mindenféle köszönési módot mellőzve Fizz, amiből aztán könnyedén leszűrhettem hogy bizonyára valamelyik haverja lehet a hívó fél. Ismeretlenekhez nem igen szól így hozzá az ember ha már csak egy kicsivel is több agysejttel rendelkezik mint az a minimális ami az életben maradáshoz szükséges. Bár mondjuk itt lent lehet hogy nem kellene ilyesfajta kijelentésket csak így a semmibe kijelentenem..
- Hát most éppen nem, este megyek majd csak be. Miért ?
Hallottam valakit magyarázni a vonal túlfeléről. Bárki is legyen ez, őrült nagy lelki nyugalommal kell hogy rendelkezzen.. - elmélkedtem - Na de komolyan, mégis ki a frász lehet ilyen szinten kiegyensúlyzott hogy egy ennyire nyugodt hangnemben tudjon a másikkal kommunikálni a hétnek a kellős közepén, ráadásul napközben amiről pedig aztán tudjuk hogy a napnak a legszarabbik része. Legalábbis úgy nagy átlagban..
- Ja nem, most nem igazán alkalmas ne.. Nem nem csak éppen úton vagyok aztán.. Igen igen.. Mi ? Ja nem nem, csak Amy-t viszem haza éppen aztán.. Igen.
Kisebb csend, majd:
- Nem ez asszem' felejtős. Kizárt..
Ekkor már én sem bírtam tovább megkövült faarccal hallgatni, kérdő pillantást vetettem az éppen kétfelé koncentráló Fizzre, aki igyekezett az autót az úttesten tartani miközben megpróbált Barney-val is normálisan értekezni.
Őszintén szólva meglepett hogy ilyenkor kereste Fizzet. Tudtommal a bárokban nappalonta sincsen megállás, tolni kell a szekeret ha kell ha nem éjjel-nappal. (Már nem mintha a fizetéseken ez annyira meglátszódna, egyszerűen csak kell a lé a főniknek..)
- Barney.. Nem. Nem akarom őt oda vinni.. Értsd meg..
Barney hallhatóan félbeszakította őt, hangja - már amennyit hallottam belőle - ekkor átváltott egy kicsivel sietősebbe, mire Fizz némi őrlődést követően végül válaszolt.
- Jó, legyen.. Arra fordulok akkor.. Jó jó.. Oké, csá..!
Kinyomva a telefont kissé feszülten nyújtotta azt felém.
- Tedd már le ezt légyszi..
Meglepődve vettem át az eszközt tőle, már nem
mintha lett volna bármilyen egyéb szándékom is, érdeklődő tekintetem mégis a telefon kijelzőjére tévedt. Egy nem olvasott üzenet látszott az értesítési sávban, feltehetőleg szintúgy Barney számáról érkezhetett még a hívást megelőzően.
- Csá Fizz, meghozták a srácok a cuccost, érte tudsz ma jönni?
A képernyő le is zárult mire a mondat végére jutottam, így végül a kérésnek eleget téve letettem azt a két ülés között elhelyezkedő műanyag kis tartóba.
- Figyelj Amy..
- Csupa fül vagyok.. - dőltem vissza hátra miközben várakozó állásponton maradva összefontam karjaimat magam előtt.
- Kéne tennünk egy kis kitérőt ha nem gond.. Nem lesz sok, max egy 15 perc, érte kéne menjek egy csomagért Barneyékhoz a telephelyre.
Próbáltam úgy tenni mint aki pontosan érti hogy miről is van éppen szó.
- Mert ?
- Mert lassan indul a műszak aztán húznia kell be melózni.. Később már nem tudja ideadni kulcsom meg most nincs nálam.
- Szuper.. - sóhajtottam - oké de ajánlom hogy ne legyen több negyed óránál.
- Nem lesz több - pillantott rám oldalvást egy másodpercre, aztán szinte rögtön el is kapta a tekintetét - bocs tényleg, nem tudtam hogy mikor kezd.
- Sok a szöveg. Nyugi. Felfogtam.
Tudom, egy kissé kemény voltam de ne felejtsük el hogy éppen akkor voltunk túl egy meglehetősen csúnyára sikeredett összeszólalkozáson, érthető hát hogy be voltam egy kissé sértődve..
- Jó, oké csak nem szerettem volna ha..
- ..ha megint hisztizni kezdenék ? Értem én..
- Nem szerettem volna félreértést - fejezte be mondatát egy viszonylagos normál hangnemben, a levegőben azonban még továbbra is lehetett érezni a folyamatos feszültséget melyet a kettőnk között kialakult konfliktusnak lehetett a számlájáta írni.
Kissé idegesen konstatáltam hogy már csak kevesebb mint háromnegyed órám maradhatott hátra, és habár az éhséggel már nem volt gondom, a ruha rajtam olyan volt mintha rám hányták volna, a hajam akár egy borzasztó mód igénytelen szénakazal, életkedvemet pedig már csak Blitz létezésének a tudata tudta bennem megtartani..
Nem mondom hogy nem szerettem volna Fizzel kibékülni, szó se róla, amilyen hülye egy természetem van még a veszekedés után is vágytam volna a vele való kommunikációra, azonban volt egyfajta elvi kérdés is a dologban ami viszont nem hagyta hogy tisztán gondolkodhassak a szituval kapcsolatban. Haragudtam amiért tudatosan Blitz ellen próbált engem hangolni. Amiért megkísérelt engem kisajátítani. Ámde valahol sajnáltam is, épp azért mert fogalmam sem volt még róla, mi is az ő igazi története..
- Csak ha lehet akkor kicsit gyorsabban.. - jegyeztem meg végül, mire a helyzethez képest még viszonylag higgadtan válaszolt is.
- Nem fogsz elkésni a.. honnan is ?
- Az mindegy.
- Csak.. Na mindegy, a lényeg hogy időben leszel.
Néma maradtam ami talán egy kissé sérthette az önérzetét de ez akkor abszolút de nem tudott foglalkoztatni. Túlságosan is rá voltam görcsölve a tényre hogy kevesebb mint egy órával később ismét Blitz karjaiba vethetem majd magam és érezhetem magamon kezeinek vad, ámde annál tüzesebb simításait.. Szívem a képzelgésre rögtön vadabban is kezdett verni, amit én bár igyekeztem persze palástolni, Fizz előtt hamar rájöttem hogy nem igazán léteznek valódi titkok. Hihetetlen érzéke van arra hogy megérezze a lehető legapróbb változást is ami csak lehetségesen végbe mehet egy testben..
- Izgulsz, mi?
- Tessék? - néztem fel kissé zavartan, mire ő rám se nézve adott választ.
- Az estéd miatt..
- Jah, azt hiszem.
- Tulajdonképpen ez most csak egy baráti beszélgetés lesz vagy..
- Fizz, nagyon kérlek hogy álljál le. Lehetőleg mostmár végleg.
- Nem mondtam én semmi rosszat tudtommal - tette hozzá azonnal védekezőleg, engem azonban nehéz átbaszni..
- Nem hinném hogy bármi közöd lehetne a dologhoz. A barátok sem osztanak meg szó szerint véve mindent egymással, a magánélet akárhonnan nézve is magánélet, magánszféra, tudod te azt..
- Képzeld tudom.. - igyekezett cinikusságán ezúttal úrrá lenni, negyedig talán még sikerült is.
- Akkor tartsd ezt tiszteletben.
- Értettem.
A harag egy pillanatra ismét felparázslott bennem, ám szinte rögtön el is apadt, ránézve ugyanis teljes mértékben elfogott a kétkedés. Abban a pillanatban inkább tűnt egy durcás kiskamasznak mint egy rosszindulatú kavarógépnek aki csakis arra vár hogy mikor tudja úgy forgatni a lapjait hogy a végén ő jöhessen ki nyertesként a "csatából".
Szólni továbbra sem szóltam, helyette viszont ezer és ezer gondolatfoszlányt engedtem be egyszerre elmém tudatos részébe, értetlenül álltam a dolgok előtt, mi a ménykő is zavarhatta meg ilyen szinten néhány napos barátságunknak a kialakulóban lévő légkörét..
Vagy éppen mi nem..