A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Komp a föld alatt

Visszahuppanva az ülésre sóhajtva dőltem hátra a nyomás hatására élesen megnyikorduló háttámlának, melynek tartószerkezete már korántsem volt elmondható újnak, az idő már réges régen lyukakat ütött a ráterített üléshuzaton, sőt, néhol még maga a huzat alatt lévő kárpit is sérültnek bizonyult. Mindennek én azonban nem tulajdonítottam különösebben nagyobb figyelmet, tudatomat túlságosan is lehorgonyozta ugyanis Blitznek a viselkedése aki éppen akkor mászott be vissza a kormányhoz amikor én gondolati utamon elkalandozva fel-felvetettem magamnak az egyenlőre még válasz nélkül maradt kérdést, miszerint mi is lehet ennek a szerencsétlen sorsú fiatalnak a háttere, mi is lehet az ő valódi története. Kezdeti félénkségét maga mögött hagyva ugyanis gyorsan nyílni kezdett, mi sem bizonyította ezt jobban annál minthogy simán a kezembe merte adni a saját telefonját megbízva bennem hogy nem rohanok el a helyzetet és az ő naivitását kihasználva vele, vagy nem pattanunk vissza be egyből a kocsiba elhajtva az úgynevezett szajréval. Ebben viszont már elütött a viselkedése a kinézetileg hozzá szinte majdnem mindenben hasonlító Fizztől, míg ő ugyanis - ahogyan már ti is tudjátok - eleinte félt énfelém kiadni magáról bármi nemű információt is, addig Bruce már kapásból a nevével indított (aminek mondjuk alapesetben a normális kezdő reakciónak kellene lennie egy esetleges összeismerkedéskor, Fizz esetét azonban jószerivel tekinthetjük extrán speciálisnak, így a vele való első találkozásomat nem túlzottan érdemes látcső alá helyezni egy ehhez hasonló élethelyzetnek a mélységében történő elemzéséhez kapcsolódóan)
Én már csak az általa produkált sóhajtásra kaptam fel úgy ahogy a fejemet, bár még ez sem volt teljesen elég ahhoz hogy gondolataim örvényéből maximálisan és teljes odafigyeléssel ki tudjon engem szakítani.
Mivel nem igazán kapta meg részemről az általa oly hően várt reakciót, inkább csak sebességbe tette a járművet, és a furgon már indult is tova a baszom nagy "parkolósziget" mellett húzódó aprócska kis mellékúton, melyen éppenhogy csak elférhetett egymás mellett két kocsi, ha azoknak a vezetői kellő odafigyeléssel és centizgetéssel be tudják mérni a kettejük járgánya között kialakuló távolságot egymás mellett történő elhaladtukkor. Egyben ez az út vezette át a népet az állomás másik részére, avagy a teherszállító liftet körbeölelő betontömbhöz. Mert hiszen ezek az épületek alig lehettek többek egy teljesen egyszerű betontömbnél. Rendben, ablakok azért itt - ott vannak rajtuk, és nyilván kell hogy létezzen bejárat külön a személyzetnek és az egyéb szállítmányokat hordozó teherautóknak is, de alapjaiban véve nem nevezhetném őket tiszta szívvel valami nagy szépségnek.
A parkolók sokasága persze emitt is folytatódott, függetlenül attól hogy ide a paraszt az esetek legkevesebb százalékban jön csak azért hogy mondjuk letehesse a segge alól a kocsit amíg elugrik az egyik közelebbi bevásárlóközpontba vagy beül esetlegesen meginni egy kávét valamelyik sarki kis presszóba. (Jobb esetben legalábbis kávé lapulhat azoknak a kis papírpoharaknak az alján melyeket egyik másik velem szembejövőnek a kezében szoktam időnként meglátni az utcán közlekedve.)
Számomra egyébként teljesen érthetetlen okokból a szabad helyek száma itt sem emelkedhetett néhány tucatnál többre, be volt állva az Istennek a ráspolyos fasza is, csak hogy hű maradhassak nőies önmagamhoz.
- Na és.. Hogy működik ez az izé ?
- Behajtasz a lift egy adott pontjára, aztán pedig vársz amíg meg nem érkezel a számodra megfelelő gyűrűhöz. Van egy kijelző melyen nyomonkövetheted a lift mozgását, és ennyi.
Habár olyan nagyon lényegretörő infót nem hintett el, a lényeg az már ennyi alapján is átjött. Olyasmi tehát ez mint odafent nálatok a komp. Annyi különbséggel persze hogy míg a kompok hajóként működnek és kisebb-nagyobb vizeken közlekedve szállítják át a járműveket egyik oldalból a másikba, addig az itteni függőleges irányban közlekedik a 7 gyűrű között, fel-le, minden egyes nap ugyanazt az utat megtéve nagyjából kismilliószor.
A nagy riadalom közepette bár nem volt nagyon alkalmunk vele foglalkozni, az általam odaadott 10 dollárost most felvéve a sebváltó karja mellől ismét Blitznek az irányába nyújtottam.
- Ezt add majd oda.
- Mi..? Ahj Amy teljesen kikészítesz.. Te viszel engem randira vagy én téged?
- Felőlem akár amúgy is lehet.. - vontam meg a vállam, mire ő akarata ellenére is elmosolyodott.
- Rendkívül humoros vagy édesem, esetünkben azonban most a hagyományos utat járjuk ki, én vagyok az tehát aki vállalja a programot minden egyes velejáró költséggel együtt. A vitát pedig ezúttal lezárom, nem tanácsolom tehát hogy tovább próbálkozz, magaddal fogsz kiszúrni ugyanis a későbbiekben.
- Kíváncsi lennék én arra a dologra amire aztán ténylegesen azt tudnám én mondani hogy nem érte meg..
- Valóban ?
Tekintetét rám függesztve várta hogy dobjam végre őfelé azt, amire akkor szíve mélyén a leginkább vágyódhatott. Szemeiben a vágy már szinte állandó jeleggel volt jelen, egészen megszoktam hogy akárhányszor csak viszonzom a pillantását ő szinte beleszáll a lelkembe, majd addig macerálja azt sajátos eszközeivel míg végül egy olyan döntésre nem bír rá ami számára teljes mértékben kedvezően hathat. Igazi vérbeli manipulátor ő is, akárcsak az élbeli ellensége..
Nála azonban mindez valahogy teljesen más jelleggel hatott. Őrá nem tudtam volna emiatt úgy berágni, akkor legalábbis még ezt gondoltam. Nem kellett sok hozzá hogy ismételten egymás ölében találhassuk magunkat, az előttünk kígyózó, szintúgy a liftre várakozó sor ugyanis látszólag elég indokot biztosított arra hogy unalmas perceinket elüthessük egy kisebb egymás közötti szerepjátékkal, minek a végeztével aztán aligha tudtuk csak azt megállni hogy ne vessük le magunkról rögtön azonnal a létező összes ruhaneműnket..
Emlékszem, negyed órával később még mindig csak a bejáratnál pöfékeltünk, addig ellenben számtalan mennyiségben csattantak el közöttünk a kissé nyers és talán még a kevésbé nyers csókok is, amelyikhez éppen szottyant a kedvünk. Érdekes egy metódus azt hiszem egyébként a csók maga is, hiába áll az egész ugyanabból a mozdulatsorból, élményileg egészen különleges és néha még talán misztikus élményt is nyújthat, ha a randipartnered kellően érti a dolgát és neadjisten már van is a háta mögött némi tapasztalat..
Esetemben erről szükségtelen lett volna ugye beszélni, nekem Blitz volt az első akivel valaha is smároltam bárhol is, az ő esetében azonban már merőből más volt a leányzó fekvése.
- Mit akart tőled ? - tette aztán fel az egyik kicsikét mélyebbre sikeredett szájrapuszit követően a kérdést. Én a mellkasához voltam akkor éppen szorítva, elgondolkodva néztem fel a borzasztóan mély, akár a titkok tengereként is nevezhető bensőjének kiskapujára, avagy a vadul villogó szemeibe. (Ez a vadság ellenben egy szelíd, jóllakott kutyát rejtett aki még csak morogni ssm lett volna rám hajlandó, nemhogy esetlegesen a kezem után kapni..)
- Kicsoda ?
- Az a gyerek akit kimentettél a fosból.. Úgy eltűzött miután megadtad neki a számodat mintha soha itt se lett volna..
Ekkor már csak egy kocsi választott el attól hogy végre mi magunk is a felvonóba kerülhessünk, az előttünk várakozó előtt egy leengedett sorompó állt, mögötte pedig fölfelé egy jó két méter magas bejárat, melynek tetején ott látszott a felengedett fémrács, arra az esetre ha bármiféle technikai probléma fojtán működésképtelenné válna a masina. Ezek az esetek azonban viszonylag ritkák mert azért ha másra annyira nem is, az olyan kaliberű dolgokra mint a gyűrűk között létrehozható közlekedés, az átkötések azért odaszoktak figyelni. Nem is csak a polgárok miatt, hanem leginkább a gazdaság akadálytalan működése okán. Bizonyos lifteken ugyanis különböző fajta árukat is szokás időnként le vagy fel szállítani (elhelyezkedéstől és végcéltól függően). Ha pedig ezek a liftek úgy ahogy vannak kiesnének, akár a teljes rendszer is megborulhatna ha éppen olyan értékű cuccokról lenne szó, a korábbiakban taglaltak után pedig azt hiszem senkinek sem kell külön azt elmagyaráznom hogy miért is fontos annyira az itteni gazdaság egészséges működésének a fenttartása..
- Azt amit te magad is jószerivel hallottál.
- Hát éppen ez az. Úgy nézett téged mintha sohase látott volna még élőben nőt.
- Ugyan már Blitzo.. Hát nem tudod hogy én csakis a tiéd vagyok..? (Aranyszabály. Soha ne mondj ilyet egy erőteljesen nárcisztikus személynek mert ezzel csak azt erősíted meg benne hogy az alárendeltje vagy, hatalma van feletted amiknek te semmi esetre sem mondhatsz ellent. Én ezt akkor még nem tudtam.)
- Akkor sem tetszett ahogyan rád nézett.. - ezúttal is az ölében ültem, épp úgy ahogyan azelőtt a burgerezés után is tettem - Mintha ott sem lettem volna.
- Olyan gyerekes tudsz néha lenni..
- De ez neked csak jó.. - puszilt bele a nyakamba (csak mert tudja jól hogy mennyire is imádom ezt) - hisz ki ne szeretne egy ártatlan kisgyereket ?
- Hát mondjuk te?
- De ez saját magamra nem vonatkozik.. Amúgy meg nem állítottam hogy nem szeretem, csak egyszerűen nehezemre esik megtűrni őket a közvetlen közelemben.
- Az szinte egy és ugyanaz.. - hajtottam fejemet a mellkasára kicsikét lejjebb csúszva az ölében - Nem tudsz velük együtt élni tehát nem kedveled őket annyira hogy elviseld a jelenlétüket.
Éreztem ahogyan jobb kezével lassanként végigsimít a hátamon.
- Tudom, ökörség de egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni.
- Különbözünk. Ez teljesen normális, csak hogy tudd.
- És mi van akkor ha én nem akarom tudni ?
- Bolond - nevettem - Akkor ne tudjad, vegyük úgy hogy meg se szólaltam. És te sem.
- Jó, legyen ahogy akarod.
Tudtam hogy ezt ilyen egyszerűen nem igazán fogja tudni egyből elfogadni, volt egy olyan érzésem hogy Bruce-hoz a későbbiekben még vissza fogunk egynéhányszor térni. Bár mondjuk inkább ő legyen a vitatéma - gondoltam - mint mondjuk Fizz..
Akivel nem mellesleg még csak azt sem tudtam eldönteni hányadán is állunk pontosan akkor így egymással. Szerelmről szó sem eshet ezt tudtam jól. Egészen egyszerűen kizárt. Blitz bizonyosan a falnak rontott volna ha tudta volna akkor mindazt amit én. Egy olyan társalgásból már viszonylag nehezebben tudtam volna magamat kimagyarázni, az egyszer bizonyos.
Az ő - feltételezhetően meglévő - plátói érzelmeihez képest Bruce maga egy kisebb felüdülés volt a számomra. Hiába mondta Blitz ugyanis azt amit az elméje elhitetett vele, ez a kölyök nem úgy nézett rám mint ahogyan az a másik három például megtette. A hálán kívűl más egyebet aligha lehetett látni a rám vetülő tekintetében..
A továbbiakban leginkább a rádió volt az amelyet feljebb csavarva hallgatni kezdtünk, én továbbra is Blitzhez bújva pihentem, míg ő érezhetően izgalmán igyekezett a lehető leghatásosabban urrá lenni.
Amit tudni érdemes még igy ezekről a teherszállító bigyókról avagy liftekről az a várható menetidő.
Nyilván ez egy merőben változó dolog, függ egyrészt attól hogy milyen napszakban kívánod az adott felvonót éppen használatba venni, akkor függ még a liftnek az elhelyezkedésétől és típúsától is, magyarán ha tegyük fel egy valamivel félreesőbb településnek a felvonóját szeretnéd befogni sajátos céljaidra nyilván nem kell olyan szintű forgalomra számítanod mint mondjuk egy gyűrű fővárosának az esetében. Jó, sokan lesznek nyilván ott is mert ez itt a pokol és itt mindenhol sokan vannak, valamennyit azonban biztosan fog az jelenteni hogyha mondjuk veszed a fáradtságot és nem sajnálsz egy picit utazgatni a liftért cserébe. A többség ugyanis ponthogy ezt bassza el. Lustaságból mennek a lakhelyükhöz legközelebb eső csomóponthoz, nem véletlen hát az sem hogy ezeken a helyeken a városokban szinte állandó jelenség a forgalmi dugó.
A szimpla személyszállítók azok valamivel nyilván gyorsabban megtesznek egy oda-vissza utat, hisz azoknál nem kell a kocsikat kiparkoltatni, rendezni a fizetendő összeget és még sorolhatnám. (Így van erre még nem tértem ki, pénzt csak a kocsiknak a szállításáért kérnek el, ha csak magad mész minden egyéb cókmók nélkül a személyszállítóval akkor tökre ingyenes az egész és örülhetsz mint majom a farkának hogy megspórólhattál x dollárt..
..amit aztán szépen rá is költhetsz a másik gyűrűn való tömegközlekedésre mert ugyebár mint tudjuk idelent anélkül meglenni nem lehet. Vagy összekuporgatsz valahogyan nagyon szűk vagy szorosan egy ócska tragacsra, vagy szívsz mint a torkos borz a tömött villamos, metró és vagy buszjáratokon a milliónyi szesszagú pedo között.
(Amiknek az ára szintúgy gyűrűnként eltérő..)
Nem akarom nagyon fecsérelni a szavakat, a lift az egy jó 5 percnyi tömény várakozást követően ismételten megjelent idefent a Büszkeségen, az oda kiállított fazon pedig már indult is meg az újabb adagnyi kocsihoz hogy elkérve az utaztatás költségét szabad utat engedhessen a kocsinként egyenként fel, majd aztán vissza lecsukódó sorompón keresztül.

   Maximálisan szállítható járművek száma: 10-12
   Maximális terhelés: 2000-2500 kg

A figyelmeztető táblát végigolvasva csupán már csak egyetlen kérdésem maradt. Mégis honnan a lőcsös faszból kellene azt minekünk tudnunk hogy pontosan mennyit is nyom éppen a mi autónk, vagy hogy a minket követő hatszáz másiknak külön-külön mennyi az átlagosan meglévő tömege? Arról meg aztán már nem is beszélve hogy mi van olyankor ha valaki mondjuk éppen költöztet és a járgány tele van mindenféle apró szarral, kis mütyűrökkel amiknek pedig szintén megvan a maguk plusz súlya.
Aztán persze rájöttem.
A liftnek a talapzatába van beleépítve egy autómatikusan nyomásra aktiválódó mérleg, ami aztán jelzi is nekik ott a számítógépen hogy mennyi is az annyi, ha pedig azt látják hogy közeledik az össz tömeg a maxhoz, megálljt intenek és addig senki nem megy sehova míg a lift vissza nem tér ugyanoda. Ugyanez persze megismétlődik minden más gyűrűn is, nemhiába van ez úgy megoldva hogy a liftnek alapvetően két ajtaja van. Egy amin a kocsisok behajthatnak, és egy amin aztán ki, amint elérték a gyűrűjüket.
Habár nem volt több az egész egyetlen kurva nagy fémdoboznál (csak úgy mint a liftek úgy általában), engem mégis elöntött a lelkesedés amikor megláttam a sapkás krapekot közelíteni az oldalára felcsatolt kis hasi tasijával..