A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Erdő-mező rejtekében

A távolból sípoknak észveszejtő zaja szólalt fel nagy hirtelen, és szinte biztosra vettem hogy a lángbaborult területeket megpillantva kétszer is - ha nem háromszor - átgondolhatták az aznap este szolgálatba állók, hogy vajon ténylegesen jó irányba haladhatnak-e az életüket a hátukon cipelve.. Mert ha még csak nem is vagy egy hozzáértő alkat, azt azért mégiscsak beláthatod hogy egy ilyen szinten roncsolódott telek esetében a kártalanítás nem csak annyiból áll hogy elbontva a tűzfészket megfékezed a lángokat aztán cső, mehetsz is haza talk show-okat nézni vagy hallgatni..
Ilyen esetekben komoly kártérítések is szóba kerülhetnek ha mondjuk tegyük fel valamilyen úton módon mégiscsak sikerül azt felderíteni, ki is okozta valójában a pusztító tüzet. Persze ezek is mind csak abban az esetben, ha 100%-os meggyőződésük van afelől hogy azt az adott esetet márpedig biztosan élő, létező személy ügyeskedhette ki a maga telhetetlen habitusával összefogva.
A mi esetünk azonban..
..Ezesetben persze semmi sem úgy zajlott mint ahogyan az egy átlagos gyújtogatós banda esetében zajlana.. Sem a külső körülményeket, sem pedig a kiindulási helyzetet nem lehetett ugyanis egy lapra sorolni azoknak az elzűlött fiataloknak az eseteivel, akikkel akár nap mint nap is lehet találkozni a különböző újságok címlapjain..
A mi esetünkben a konkrét életveszély gyanúja is felmerült, az is csoda hogy egyáltalán sikerült ezt az egészet bárhogyan is de túlélnünk..
Mert mi bizony túléltük. Ó de még mennyire..
Habár lett volna egyfajta fogadásunk arra hogy visszanézve miféle látvány is tárulna a szemeink elé, nem veszíthettünk több időt. Még annak előtte kellett onnan elhúznunk a kicsiny kis seggünket, hogy a "rend"védelmi szervek teljes körben kiérhezhettek volna a "négyszögletű kerekerdő" (vagy méginkább ókori kukoricaerdő) lángoló gerincéhez - avagy a régmúlt stílusjegyeit mélyen magában hordozó tanyasi házhoz. Melyből jobbára már aligha maradhatott bármi egyéb is néhány kupacnyi elszenesedett fadarabon kívül 10-20 perccel későbbre..
Nem szóltunk mi akkor egymáshoz egy büdös szót se, volt minekünk nagyobb gondunk  külön-külön is annál minthogy mindenféle nyálas szerelmi párbeszédekkel álljunk neki foglalatoskodni. Kezdve rögtön a legnyilvánvalóbbal és egyben a legszámottevőbbel is egyben, miszerint Blitznek kellett hogy legyen a múltjában valamiféle kapcsolódási pontja, valami - legyen az akár egy kialakult helyzet vagy éppen egy másik személy -, amely aztán vagy így vagy úgy de összekötettésbe tudta őt hozni ezzel a sehonnai patkánnyal. Én legalábbis így könyveltem el akkor a legelső találkozásunk alkalmával. Mert hát igen, én sem akkor jöttem le a frissen feltett falvédőről.. Tudtam én jól hogy ennyivel aligha úszhatok meg egy ehhez hasonló kontraproduktív incidenst. Lehetett azt érezni hogy annak az estének lesz majd még valamikor foganatja, lesz majd még valahol valamilyen formában folytatása..
És a tény hogy ismert engem úgy ahogy kell, rendesen névvel.. Igencsak belém fagyasztotta a szart, hogy szépen fogalmazzak..
Fizz után ő volt már a második olyan rejtett szándékú valaki az életemben, aki már érezhetően is többet tudott rólam mint amennyit a fejében meglévő infókból visszakommunikált énfelém. És ez nem kicsit volt a számomra aggasztó.
Na meg amit mondott..
"..mit is akarhat egy magadfajta lószart sem érő csóró kis senkiházi az én egyetlen született tehetségemtől.."

Született tehetség..? Mégis ki a fenéről beszélhetett ő ennyire pozitív hangnemben..? És mit akarok én kitől..?
Úgy éreztem egyszerűen kimaradok egyes részletekből. Hogy egyedül állok egy kibaszott nagy világban, látszatsegédekkel és lehetőségekkel dugig megtömve. Hogy mégis hogy a picsába lehet az hogy míg én semmiről és senkiről sem tudok semmit addig mindenki más már a kiskori pelenkás fotóimat tárgyalja ki éppen saját maga baráti körével - enyhe kis túlzással élve persze.
Apropó Fizz.
Tudni kell itt most azt hogy Blitz mivel nagyon is úriember szeretett volna még a történtek ellenére is maradni, szépen leültetett engem az egyik - nagyjából - nekünk derékmagasságig érő bokor tövébe hogy míg ő összeszedi a valahol a környéken bóklászó Cambridge-t, addig is én szusszanhassak még egy kicsit. Amúgy sem volt ott arra annyira szar az idő (idelent hőmérséklet ügyileg olyan amúgy sincs), igazán tehettem magamnak tehát egy annyi kis szívességet hogy a növény aljába lekuporodva igenis megcsináltam a Blitz által elvárt büdös nagy semmit. Mármint, úgy értem tényleg semmit.
Egyetlen egy szabály volt csak énrám vonatkozóan megalkotva - az ő esetében ennél már egy kicsivel több lehetett azért egyszerre érvényben - : Maradjak holtan. I mean i'm really dead, szóval maradjak odalent is néma mint a sír. Odalent a bokor harmattal telt aljában. Ahol még a fűszálak is képesek lehettek szépséges zöldségüket megőrizni, és ahova feltehetőleg egyetlen terepkutató sem nézett volna be zseblámpával a kezében hogy Ugyan, bújdosik-e ott egy árvául maradt összetört leányzó, elfuserált múlttal és egy reménységes jövőképpel..
Szavak nélkül maradva bámultam távolodó alakja után. Közel 's távol egyetlen bokor maradt csak meg a nagy szárazságos időkben - az szolgált hát nekem védelemként.
Céltudatosan szedte ő a lábait a helyenként egészen térdig felérő gazban, és lám amiképp távoldott, úgy látszódott önmaga is egyre és egyre törpébbnek.
Nézőpont kérdése - vágta volna rá kiskori rajzoktatóm - Mint ahogyan minden ebben az életben. Semmi máson nem múlik egy embernek az élete, csakis azon hogy ő maga miképpen képes az őt ért ingereket feldolgozni bent mélyen a saját agyában. Hogy miképpen reagál le bizonyos dolgokat..
Nincs olyan hogy jó és rossz, olyan van csak hogy ez vagy az.
Jah, tudom. Totál kettyós volt az öreg, de azért némi igazsága mégiscsak lehetett.
Ahogyan a hold lassanként felöltötte magára ezüstbársony köntösét, különös megvilágításba helyezte az egész rónaságot. Fákat és bokrokat is egyaránt..
Blitz még egyszer visszanézett rám a válla felett. Jó 20 méter távolságból villantotta meg nekem azt az eszelősen laza ámde mértéktelenül szeretetre éhes mosolyát. Kezét a homlokához emelte, pont mint egykoron a rangidős öreg kalózok is tették ha miközben valamit a messziségből néztek a napsugarakat kiszűrni kívánták.
Engem figyelt.. Csak és kizárólag engem. Én pedig őt. A testét. A lelkét..
A mellkasvillantós pólója hozzá képest szokatlanul tisztának látszott, míg a kabátja..
..ott hevert a hátamon.
Nem volt velem hajlandó ugyanis egyezséget kötni, hiába próbálkoztam én jószerivel mindenfélével.
Ez most a tied - mondta ő - én megleszek valahogy de neked most kell a plusz ruha.
Erre én rá is vágtam persze rögtön hogy: De te nem normális vadbarom, a pokolban vagyunk! Istenemre esküszöm a túlzott érzelmek elveszik a józan eszedet!
És bár erre már nem is tudott igazán mit mondani, végülis sikerült kimosnia magát a szituból egy jól megejtett 'Jól van tök mindegy, akkor is rád fogom most ezt adni ha tetszik ha nem' mondattal.:) Ő akarta hogy rajtam legyen, hogy rám nézve végül azt mondhassa: Ez a nő.. Ez az én csajom. Az én érdemem. Az én támaszom..
Na jó, az utóbbit már feltehetőleg csak magában tehette hozzá de attól még az ott volt ahol lennie kellett..😌
Adott egy puszit a homlokomra miközben arcomat kezeivel keretezve nézett bele a szemeimbe. Azt ígérte jön is vissza hamarosan és hogy addig maradjak a seggemen.
Így is tettem. Őkegyelme elhúzott lovat vadászni, én maradtam a susnyában telefonozni. (Csakis a legalacsonyabb fényerővel persze..)
Viszont hogy szavamat ne felejtsem..
Fizz.
Nos ő..

..
Telefonomon feloldásakor rögtön az arcomba is ugrott az a nem több és nem kevesebb mint 10(!) nem fogadott hívás a részéről.
Kikerekedett szemekkel meredtem a kijelzőmre.

Nem szeretném a hölgyekről kiállított illúziókat még az eddigieknél is lejjebb süllyeszteni csupa otromba trágár kifejezéssel, na de..
Mi a here? De most komolyan. Mi a jó isten ??
Mi a franc történt ezzel a csávóval? - agyalogtam két hatalmas pislogás között - Szent szar.. De hisz tudja hogy randin vagyok!
Tudni tudta valóban. Nagyon is jól. És talán éppem ez lehetett az mely kiváltotta belőle.. Az üzeneteket is.

Jól van azrt nem kellene rögtö igy megsértodni. Folfogtam hgy ki nem álhatsz..- állt az újabb olvasatlan üzenetben, mely egyébként nem mellesleg tele is volt szórva helyesírási hibákkal. Ami.. Alapsetben ugye nem vall Fizz-re..
- Mi..
Megnyitva a hellessage-t azonnal olvasni is kezdtem.

Ha ennyire ragaszkodsz hozzá majd holnap elmondom. Tudod, élőben. Egy Baráti beszélgetés keretein belül.. Már hogyha egyszer így dobta a gép hogy volt szerencsénk egymással megismerkedni. Persze csak ha ráérsz.. Tudom én hogy sok a meló.. Világos, elhányt papírfecniket keresgélni egy irodában valóban megterhelő lehet a számukra. Remek munkaerő leszel én mondom! Kár hogy ez aligha lesz neked kellően megfizetve..;)
Mindegy, nem veszem magamra, tudod, fő a barátságunknak a megőrzése. A barátok segítenek a másiknak és én itt leszek neked támogatónak.
És remélem ezentúl már te is elégedettebb leszel majd a kettejünk tökéletes barátságával! ^^

Aztán amit én már nem is láttam, ezen üzenetet követően kb. 30 perccel érkezett egy másik is, annyi különbséggel hogy az már egy sokkalta rövidebb terjedelmű szövegecske volt.

Remélem jól tudod magad érezni vele.. Még hogyha ez az én esetemben nem is működött. De nem baj, én mint a legjobb barátod hű maradok hozzád és mindig itt leszek ha kellek.

Azt a kurva..
Lehunyt szemekkel szívtam be a friss, kora esti illatokat.
A pára mintha ezúttal egy kicsikét nagyobb koncentrációban lett volna jelen a levegőben, szinte már éreztem ahogyan a tüdőm teljesen kitisztul.
Ekkor jutott csak eszembe a dohány.
És ez már elégnek is bizonyult ahhoz hogy a vágy azon pillanatban meg is jelenjen ostoba bárány szemeivel..
Csakhogy mindhiába. Nem volt nálam egyetlen slukknyi sem.
Még egy ilyen öntelt alakot.. - ugrott be a semmiből hirtelen - Egyáltalán hogy tud bárki is ennyire nemtörődöm lenni a másikkal szemben..?

Aztán egy sima szimpla egyszavas valami 10 perccel az utóbbi kettőt követően.

Bocs.

Az hogy egészen pontosan miért is kért ő akkor bocsánatot rejtély, én arra tudtam csak gondolni hogy valahol két ital elfogyasztása között feltehetőleg megszólalhatott valahol nagyon mélyen benne a lelkiismerete. Melyet aztán lehet próbálni elnyomni, egy ideig óráig még sikerülhet is, utána azonban már.. vége. Nem bírja az ember lánya/fia tovább. (Nem mellesleg igen, biztosra vettem hogy ihatott valamennyit az utolsó 2-3 üzenet megírásakor. Nincs mese, az akohol az rendet rak a szervezetben seperc alatt. Szókimondó leszel tőle ámde elfelejtesz helyesen írni. Ennyi, jól ki van ez találva..)
Ezt követte az a 10 nem fogadott hívás 2-3, helyenként 5 egész percnyi szünetekkel.. Gyanítom akkorra már erősen beihatott mindenfélét egyszerre, annyi volt a luck-om csupán hogy a mobilom némítva volt egész végig így nem kelthetett gyanút az állandó csörgés.
Már csak abban kellett reménykedjek hogy nem vetemedett időközben valami még agyamentebb baromságra. Alkohol hatás alatt bármi megeshet..
Aztán végül zárta a sort egy rövid kis videó a sinsta történetében - melyhez ugyan nem lettem külön megjelölve, az alkalmazás ellenben szokásához híven küldte is az értesítést mindösszesen csak 20 perccel azelőtt hogy Fizziepop folytatta a történetét..