A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

I hate myself..

Kiérve az épületből lélekszakadva rohantam át az út túlsó oldalára, hogy onnan aztán egy kicsivel visszább vegyek a tempómból és a futást átvegye a gyors séta.. Tudtam hogy amit leprodukáltam mérhetetlenül gyerekes volt, és mégsem tudtam ellene mit tenni. Egyszerűen.. Nem is tudom. Kétségbe estem? Talán, de mégsem gondolom azt hogy ez lenne a legmegfelelőbb szó mind arra ami az I.M.P irodájában aznap lejátszódott.. Éreztem én már az elején is azt a különös vibrálást kettőnk között, valahol mélyen tisztában voltam én nagyon is a dolgokkal. Épp csak magamnak nem mertem nagy hirtelen bevallani hogy, baszki.. Blitz amúgy tökre jóképű.. 

De nem nem ez nem lehetséges..- pánikoltam tovább.  Ahogy haladtam az utcákon az agyam csak még inkább bepörgött.. Hirtelen elkezdett lehetséges kimeneteleket elemezni, hogy mi történhetett volna ha ezt teszem, vagy ha amazt mondom..  Hiába próbáltam erőszakkal elnyomni, a kéretlen gondolatok egyre csak jöttek, egészen addig míg már másból sem álltam ki csak a Blitz körüli hirtelen fellépő gondolatfoszlányaimból.. 

Bár őszintén megvallva nagyon nem figyeltem hogy merre is megyek, valamilyen csoda folytán végülis sikerült megtalálnom a számomra tökéletes buszállomást, így a jegyvásárláson kívül más teendőm már nem is igen akadt. Idegességem azonban a megnövekedett fizikai távolság ellenére is csak még inkább tova duzzadt, mire a buszom befutott pedig már egyenesen a tető fokára hágott. Bosszúsan vágtam le magam a legelső szabad ülésre amit csak megláttam, majd megvártam hogy a sofőr - aki nem mellesleg szintúgy egy imp volt - bezárva az ajtókat beletaposson a gázba. Még csak az sem ért el feltétlenül teljesen a tudatomig hogy elindultunk, olyannyira lefoglaltak az elmémben folyamatosan csak váltakozó különféle impulzusok. Habár nem feltételeztem azt hogy Blitz mondata mögött egy esetleges szándékos rosszindulat állt volna, valamilyen szinten azonban mégiscsak hibáztattam őt az egész történetet illetően.. Végülis közölhette volna érzéseit másabb módokon is - bár már eleve a tudat is hogy mindaddig a kijelentéséig kemény 10 percen belül sikerült is kb eljutnia furcsán vette ki magát - lehetett volna esetleg egy kicsit.. Nem is tudom.. Kevésbé szókimondóbb is. Bár ez már valószínűleg megint csak az én hülyeségem. Ezen a ponton eszembe jutott hogy de hát végülis én voltam az aki olyan szarul reagálta le a szituációt. Másik énem erre persze egyből "vissza támadt", hogy azonban ez nem történt volna meg ha Blitz nem tett volna így és bla bla bla.. Képzelhetitek mennyire lehetett számomra élvezetes ez a hazafelé út, mire beért a busz Pentagram határába legszívesebben kilöktem volna saját magamat a mozgó gépjárműből.. 

Tudtam hogy valamit ki kell hogy találjak mert a dolog így nem maradhat. Úgy gondoltam hogy kell valami ami kurvára gyorsan hat, és segít felejteni ezt az egész szarságot mert hogy én ebbe beleőrülök az fix. Gondoltam én ezt akkor. 

Na és Amy drága mihez is nyúlhatna egy ilyen szuper kis helyzetben? Igen eltaláltad.. A jó öreg alkohol.. Mi más is lehetett volna..

A történetem végére esküszöm azt fogjátok gondolni hogy nem is értek máshoz csak a bebaszáshoz.. Pedig esküszöm hogy ez nem így van..:D

A buszról leszállva így hát utam legelsőnek egy apró kis diszkont szerű valamihez vezetett, nem néztem én nagyon a nevét se, a lényeg az volt hogy vehessek piát.. Igen Amy ez kurvára egy szar ötlet volt de.. Mindegy.. Elbaszott voltam én már eleve akkor is mikor ide lekerültem.:)

Még konkrétan haza sem értem, én már megbontottam az első doboz olcsó sörömet, és tojva arra hogy amúgy azoknak még csak nincs is jó ízük kb az egynegyedét egy húzóra ki is ittam. Úgy mentemben. 

Mivel fejben már megvolt az útvonal az állomás és a lakóházam között a tájékozódással immáron nem volt baj. Minden mással viszont annál inkább..