A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Búcsú csók és még valami..

Eleinte kicsit gondolkodnom kellett hogy pontosan mit is válaszolhatnék ami esetlegesen nem veri ki nála újból a biztosítékot, ám végül a végtelen sok magyarázkodás és szócséplés helyett kiválasztottam a lehető legegyszerűbbet ami csak az eszembe juthatott.
- Persze! És veled ?
Jegyezzétek meg, ha valaki olyan ír rád akit mondjuk valójában nem igazán szívlelsz vagy csak simán az őrületbe kerget a baromságával amikkel nap mint nap letámad téged az online terekben, akkor is érdemes megőrizni a hidegvérünket vele szemben és a lehető legtovább kultúráltnak és udvariasnak maradnunk. Elsőre hülyeségnek tűnhet de hidd el hogy nem az. Hogyha pl. hozzám hasonlóan a válasz megadását követően visszakérdezel az ő pillantnyi állapotával kapcsolatban máris mérföldekkel nagyobb lehet arra az esélyed hogy ép bőrrel és lehetőleg minél kisebb mértékű agykárosodással kimenekülhess az egész kibaszott helyzetből.. Ha próbálsz vele nem törődni csak méginkább rád fog akaszkodni és bizonyosan mindaddig fogja neked spammelni a rengeteg sok elmeháborodott baromságot míg nem egy idő után megadod majd magad és válaszolni kényszerülsz az általa feltett teljes mértékben inkompetens kérdésekre..
A válaszra ezúttal már várnom kellett, és végsősoron ennek én örültem is. Mindez azt jelenthette ugyanis hogy dolga akadhatott, következtetésképpen lehet élete rajtam és a velem kapcsolatos dolgokon kívül is. Ez nem kicsit megnyugtatott, az akkor eltelt néhány órában ugyanis nagyon úgy tűnt hogy ő gyakorlatilag semmi mással nem is törődhetett úgy igazán, csakis azzal hogy jól vagyok-e, hogy biztonságban vagyok-e.. Hogy ezek miből indulhattak ki.. Hát..
Gyanús hogy Blitztől mint létező és jelenlévő személyből. Fizz aggódott azért hogy Blitz engem nehogy megbántson vagy esetlegesen lerántson hogyha esetleg valamilyen pénzzel kapcsolatos dologról lenne szó.. Az hogy ilyesmi egyáltalán nem is történt az tény, Fizz fejében viszont feltehetőleg teljesen másként létezhetett Blitz mint az enyémben. Ki tudja miért - gondoltam -, de valamilyen okból kifolyólag ő úgy tud csak ránézni a kiskori barátjára mint egy olyan valakire akit menten el kellene takarítani még a föld színéről is, nemhogy kapcsolatot létesíteni vele..
Én ezzel nem értettem egyet, azonban nem szerettem volna Fizzet elveszíteni se, barátnak ugyanis teljesen rendben volt a srác mindig is. Az hogy mindez képes volt az azt követendő időkben teljesen meginogni és szinte majdnemhogy már össze is dőlni, az már egy teljesen más dologhoz volt visszavezethető, amire nem is szeretnék még most komolyabban kitérni, legyen elég csak annyi hogy csúnyán félre lettek értve bizonyos helyzetek..
Na de.
Miközben én ezen a gondolatmeneten kattogtam nagyban, addig Blitznek már sikerült is rövidre zárnia a telefonhívást Moxxie-val. Így már ismételten fókuszálhatott álmai kedvesére aki kitartóan támasztotta még akkor is hátával a kissé ingatag lámpaoszlopot aminek akkor már jó pár perce neki lehetett dőlve..
- Na? - vontam fel kérdően a szemöldökömet miközben végül ellökve magamat az oszloptól odalépkedtem hozzá.
- Kész diliház.. - temette kezei közé a fejét miközben láthatóan próbált volna egy nagyjáboli rendet varázsolni a hirtelen katyvasszá alakult, mindentől is zsongó elméjében - érkezett valami elmebeteg kuncsaft és most éppen azon van hogy rájuk verje az ajtót..
- Azta.. - mosolyodtam el lazán, csak úgy mint aki bár tudomást azt vesz a helyzetekről, komolyan annál kevesebbszer veszi azokat - az kemény lehet..
Úgy gondoltam hogyha sikerülne csillapítanom valamennyire a kedélyeket akkor talán sikerülhetne ketten együtt valamiféle dűlőre jutnunk afelől hogy akkor most mi a jó élet is legyen..
- Kemény hát.. - karolt át ezúttal kicsivel feljebb mint a derekam - de nem nekünk!
Tetszett ez a fajta magabiztossága. Jól állt neki. A probléma mindezzel csak annyi volt hogy ezt a dolgot ő évekig csak önvédelemnek használta. Való igaz, valamit azért csak sikerült elérnie ezzel is. Hiszen lett egy saját cége ami még hogyha nem is tartozott feltétlenül a pokolban létező legnépszerűbb cégek top 10-es listájára, akkor is ott volt bizonyítéknak hogy ő megtette mindazt ami tőle telhető volt. Az meg hogy miként jutott ő oda ahol én végül rátaláltam.. Az már egy merőben más téma..
- Sajnálom hogy most ilyen hirtelen vissza kell hogy menjek.. Egyáltalán nem így volt meg a fejemben a dolog - kezdett el azon nyomban mentegetőzni, én azonban hamar leállítottam.
- Hé nyugi nyugi.. Csigavér, állította itt azt bárki is hogy ez bármiféle problémát is tudna esetlegesen okozni ? - szálltam be a kocsiba mihelyst Blitz kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
- Fasz ki van már ezzel a millió kis apró szarsággal.. Hogy még csak véletlenül se lehessen nyugtom egy fél óránál tovább.. - fűzte hozzá inkább már csak úgy magának, majd becsukva az ajtót nekiállt átpréselni magát a furgon eleje és a velünk szemközt parkoló kocsi eleje között. Nem egy nagydarab alkat Blitz se ahogyan én sem, de baszki, ott még azért neki is feladat volt anélkül átjutni hogy ne kelljen aztán egy rakat pénzt kifizessünk a másik autónak a javíttatására ha az éppen mondjuk megkarcolódik vagy valami.
Habár.. Lehet hogy észre se vennék. Ha tropára vágnánk a kerekeit akkor már talán, viszont akkor sem lehetne azt nyomon követni hogy végsősoron ki is tette. Mi szépen elhúztuk volna a csíkot és kész, ennyi. Mindez csak az én emberi mivoltomból visszamaradt lelkiismeretemnek az aljas kis játéka volt persze, nem volt akkor még teljesen időm átszokni az itteni mentalitásra..
- Fuh bazmeg.. - fújta ki magát miután bevágva magát mellém sóhajtva hátradőlt az ülésben - legközelebb szólj már rám hogy ne álljak rá ennyire a másikra mert ez így baszott nagy szívás.
- Úgy lesz - vigyorodtam el jót szórakozva a jeleneten- bár egyébként egész aranyos voltál ahogyan szinte már-már laposkúszásban próbáltál ott átfurakodni..
- Amy.. - nézett rám figyelmeztetően mire én csak méginkább bepörögtem.
- Jaj ugyan már.. Cirkuszi múltadból kifolyólag biztosan van még benned valamennyi az ottani mozdulatokból..
- Hát még ha van is, akkor az kurva mélyen el lehet ásva.. - indította be a kocsit - az évek múlásával rohadt sokat tudunk felejteni.
- Na az biztos..
- Ellenben vannak bizonyos dolgok amiket még.. akkor sem tudnék elfelejteni hogyha minden egyes akaraterőmmel ráfókuszálnék.. - nézett végig rajtam miközben teljes mértékben újraalkotta a szemmel való vetkőztetés fogalmát. Nem csak egyszerűen élvezte, nem, ő szó szerint falta az elébe táruló látványt amit én nyújtottam a számára..
Én csak hagytam, hadd élvezkedjen. A férfiak sokszor akár a gyerekek.. Hagyni kell nekik valamennyi kis teret amin belül bármikor mozoghatnak.. Ha ugyanis nem kapják meg a számukra szükséges ingereket és szabad levegőt akkor egész könnyedén válhatnak kezelhetetlen tökfilkókká akikkel már inkább csak kínlódás az élet, mintsem öröm és boldogság..:)
Blitz végül rükvercbe vágva a járművet egy laza ámde kellően gyors mozdulattal kitolatott az előtte oly sokáig és oly kitartóan keresett parkolóhelyről.
- Maradsz? Vagy vigyelek inkább haza ? - tette fel a kérdést mire én elgondolkodva néztem le a korábban általam olyan nagyon szépen megfejelt kesztyűtartóra.
- Tegyél csak ki az állomásnál, megyek én busszal.
- Biztos ?- nézett rám kissé hezitálva, én azonban akkorra már ezt biztosan eldöntöttem.
- Persze, biztos - mosolyodtam el a váltón lévő kezét megfogva - és szeretném neked mégegyszer megköszönni ezt az ebédet..
- Még egyszer nem fogom azt megtűrni hogy ilyen szinten kibasszál magaddal - emelte fel mutatóujját intően a levegőbe - soha többet.
- Igenis megértettem, uram - mentem le direkt gyagyásba, amit ő egy elégedett mosollyal fogadott is.
- Nagyon helyes..