A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Lelked szava a szívemig ér

- Amy..!
Hangja távolinak hatott ott ahol éppen én akkor tartózkodtam, ám szívem mégiscsak meghallotta. Úgy dübörgött a mellkasom hogy azt hittem mentem berosálok. Kinyitottam a szememet és ő máris ott termett. Hát persze, hiszen soha el sem ment mellőlem. Ott feküdtünk végig a pokol legmélyebb pontjainak egyikén, egy dombokkal körülzárt picinyke kis medencében. Egy völgyben, melyet habár csúnyán meggyalázott és helybenhagyott a selejt polgárság, az évek hosszas keringői alatt megtanulta magáról ezt a sok mocskot mindenestül letakarítani. És habár földjének belsejében ma is ott szunnyad a múlt okozta hatalmas nagy perpatvar, ez többé már nem árthat ott senkinek sem.
A völgy gyönyörűen kikosarazta őket és most kedvére nevetheti ki magából az őt ért sérelmeket és erőszakos cselekedeteket. Nevethet éjjel és nevethet nappal is. És hogy lásd, nem csak a habokba beszélek: A búza míg a felügyelőtisztség odakint kószált még csak rügyét sem mutatta soha. Kietlen volt a föld akárcsak a kopár hegyi fennsíkok. A madár sem járhatott arra ha csak nem éppen ott akadt neki valami elhalaszthatatlanul fontos dolga. Amint azonban a hiábavaló fáradozásukat megunván lemondtak a területről és végre valahára ismét odébbálltak, a hely minthacsak egyik percről a másikra éledt volna újjá saját maga hamvaiból. Az ágak ismét kirügyeztek, új virágokat hoztak. A talaj megtelt életerővel és addig még soha nem látott tempóban kezdte el magából kinöveszteni az életerős búzaszárakat. A völgy teljes pompájába borulva várta hát tovább az elkövetkezendő évtizedek újabb történéseit. Csendben, méltányosan.
- Amy!
- Mh.. Mi az..?
Arcomat a mellkasához szorítva füleltem. Hangja akár egy orgonaszó mesékbe illően pompás retorikája szivárgott be az élesen figyelő hallójárataimba, megbabonázva ezzel elmémnek egy jelentős részét.
- Semmi.. - búgta tovább az ellenálhatatlanul csábos hangszín - Csak gondoltam leellenőrzöm hogy alszol-e..
- Mégis mi a bánattól lennék én.. Álmos..
És akkor, minthacsak a nagykönyv olvasta volna fel bűvöletes orgánummal a saját magába írt sorait, valóban jött is a mélyről jövő ásítás. Egy, és még egy..
Dupla a javából..
- Na vajon honnan.. - mosolyodott el miközben kezeit az arcomra tapasztotta. Én az oldalamra átfordulva hevertem ekkor félig meddig az ő felsőtestén, félig pedig a talán már szikesedést is magába fojtó hófehér talajon. Tekintetének melegsége a csontjaimig hatolt.
- Azért ez a nap se volt semmi.. - húzta feljebb bal lábát hajlított pózba - De azért ilyen korán még nem kellene kikészülni baba..!
- Nem készültem ki..!
- Kicsit lejjebb tudnál csúszni légyszi..?
- Nyomlak ? Bocsi..! - igyekeztem anélkül megmozdítani a nagy lepény seggemet hogy azzal különösebb fájdalmat okoznék Blitznek. Tudtam én azt magamról hogy nem vagyok egy nádszál királylány (korábbi bejegyzéseim egyikében már fejtegettem hogy az itteni körülmények kevésbé teszik lehetővé a diétázás lehetőségét..), ezért aztán nyilván igyekeztem is finom és konszolidált maradni az izmosnak ugyan izmos, ámde meglehetősen vékony testalkatú édesemmel szemben.
- Tudod mit inkább nem is csesztetlek ezzel tovább.
Feltolva magamat kutyapózba már másztam is volna odébb hogy ne őrajta hemperegjek, ő azonban karomnál fog a visszarántott. Ennek következményeképpen persze aztán sikerült is kibillennie a kezemnek a súlyom alól, ám ő meglepő hősiességgel tűrte mindezt. Bár egy pillanatra azért sikerült teste teljes egészében megfeszülnie (a könyökömről annyit érdemes csak tudni hogy.. Nos hát igencsak szikár egy teremtés. Az ha belédáll bármilyen okból kifolyólag.. Azt baszki meg fogod érezni), egy szempillantással később már maga húzott engem feljebb a mellkasának az alsó részére.
- Itt maradsz drágám.
- Dehát megszakadsz alattam..!
- Szakadok a faszt!
Kérdően emeltem rá a tekintetemet.
- Honnan veszed te ezt a baromságot? Nem vagy kövér el se kezd ezt!
- Szálljál ki a fejemből..!
- Eszemben sincs! Így hogy tudom miféle faszságok járnak a te agyadban saját magaddal kapcsolatban.. Nem tehetem. Ki kell őket iktatnom őket.
Szánakozva felnevettem.
- Elfogult vagy..
- Nem.. Vagyis hát..
- Na ugye!
- Bazmeg Amy a párom vagy! Mégis hogy az ördögbe ne lennék veled szemben elfogult? De amúgymeg ezt a kövér vagyok dumát mindannyian eljátszátok én nem is értem..
Nevetésem mosollyá enyhült, így néztem fel nagy kéjesen az égre. A mellkasán feküdve. 🥴❤️
- Tudod ez már csak ilyen. Mi nők ilyenek vagyunk.
- Tudom de.. Akkor sem értem. Miért lennél kövér?
- Hát mert már hetek óta mást se zabálok csak azokat a kibaszott konzerveket. Nem volt másra pénzem.
- Azt hiszed mi Loonie-val különbek vagyunk? A hó vége nálunk is szaratós, főleg amióta a nyakamon lógnak ezek a faszcibáló bankosok is..
Hallgattam.
- De hát ez van. Sajnos nem tudok ellene mit csinálni. Ha van valami kis extra azt nekiadom. Inkább éhezek én, ő viszont lakjon jól mindig.
Majd még elgondolkodva hozzátette:
- Ez az én elvem, vagy mi.
- Jó apa vagy.. Loona igazán szerencsés hogy a nevelt lányod lehet.
Már vette is a levegőt a következő mondatához, amikor is hirtelen megakadt. Döbbent arckifejezését aztán szépen lassan elkezdte átvenni a szívből jövő meghatottság. Azt hittem konkrétan elbőgöm magam amikor megláttam szemeiben a boldogság okozta könnycseppeket.
- Ezt most.. Komolyan mondtad?
Kezeimet az övéire csúsztattam, mire ő rögtön köréjük is kulcsolta az ujjait. Reflexből jövő, biztonságérzetet adó mozdulat..:) Én jelentettem számára a biztonságot. A mindent.
- Nanáhogy - vontam vállat amennyire tudtam úgy fektemben - Bár még alig ismerlek szóval.. Még akár az is előfordulhat hogy ez az egész csak egy nagyon profin kivitelezett látszat a részetekről..
Némán, egy enyhe 'na persze' mosollyal az arcán figyelte ahogyan én az elképzelt szerepembe bújva teljes átéléssel pofázom tovább az agyam által gerjesztett baromságokat.
- Lehet hogy ütöd vágod őt.. Na akkor aztán kutya egy sors várna énrám is..
- Te így is úgy is szarul jársz, nem mondtam még..?
- Hm.. Nem, ezt valahogy kifelejtette, uram..
- Elég ha csak Mox szólít így.. - tette gyorsan egyik kezét a számra - Tőled ezt nem tűröm meg.
- Mh..
- Előttük egyébként nincs ködösítés. Világos? Nincs főnök, vagy uram.. Csakis a valóság..
És ezzel a lendülettel le is smárolt. Már azonnal harci tűzbe lépett amire én egyáltalán nem számítottam, de azért nyilván élveztem a nyelve által okozott apró lökéshullámszerű műveleteket a számban..;) A szájpadlásom mindenesetre oda is és vissza is volt a hozzá préselődő idegen szerv izgatóan nyálkás érintésétől..
- Azért remélem nem tervezed azt hogy majd reggeltől délutánig egyebet sem csinálunk majd csak az irodádban szexeskedünk..
- Dehogynem - mosolyodott el miközben az oldalára fordulva maga elé húzta mind a két kezemet - Csak így és csak ezt..
Újboli puszi következett a kacsóimra, majd ezután hagyta azt hogy magamtól kezdjek el hozzá odabújni.
- Dolgozni megyek oda és nem kúrni. Nem fogok topánkába meg miniszoknyában melóba járni. Még a te kedvedért sem.
- Kegyetlen vagy..
- Marad a szimpla bemcsi sportcipővel kiegészítve.
Sóhajtva temette arcát az ezer meg egy felé szerteágazó hajzuhatagomba. Nem szólt semmit. Ahogy én sem.
Testeink már mondhatni préselődtek egymáshoz, de mindez egyet jelentett a mennyország pokolbeli megfelelőjével a számunkra. Szerettem volna őt magamhoz közel tudni. Pont úgy ahogy ő is engem. Testének melege volt a védváram. Az otthon és a menedék. A védelem és a biztonság. A szeretet és a törődés.
- Nem számít.. - mondta ki végül némi kis hatásszünetet követően - Számomra egy 6 centis bundában is vonzó lennél.
- Várjunk még egy hónapot, és ha akkor is ezt fogod mondani akkor rendben, legyen. Hiszek neked.
- Miért, addig nem?
Eltűnődtem.
- Még fontolóra veszem.
Úgy szorította kezeimet saját mellkasának hogy már szinte a saját bőrömön érezhettem az erőteljes dobbanásokat. Kabátjanak cipzárját lejjebb húzva dugta be a kezemet alá. Volt ennek nem mellesleg egy őrjítően felemelő és egy elmét megzavaró hatása is. Az első gondolatom a pszichotikus szerekkel állt összeköttetésben.
Ez jobb mint a drog.. - jutott az eszembe mindenfajta előzmény nélkül - Sokkalta jobb..
- Érzed már..?
- Uhm, mit ?
- Szívem csak teérted dobog így édesem. Muszáj hogy érezd. Kell hogy tudd..!
Abban mindig is jó volt hogy az ilyen és ehhez hasonlító megjegyzéseivel enyhe píreket okozzon az arcomnak, és ez az alkalom sem volt különb ezeknél egy grammal se. Tekinteteimet elkapva igyekeztem volna éppen legyőzni az énbennem kavarodó sűrű káoszt, amikoris félszegen a fülembe suttogta:
- Ugye mostmár hiszel nekem?
Há' hülye lettem volna nemmel felelni..
- I-Igen azt hiszem..
- Ez a te szerencséd.. - csikolt bele gyakorlatilag teljesen váratlan módon az oldalamba, amire én már csak ösztöneimből eredően is hangos nevetéssel reagáltam.
- Baszkih ne! - kezdtem el egyszeriben zihálni egész testemben - Csak ezt ne..!
- Nem kívánságműsor ez anyukám!
Úgy terített le engem egy mozdulattal a földre mintha egész addigi életében arra az egy alkalomra készült volna. Eszembejutott az a 2 doboznyi 1 centes sör az asztal lábánál. Érdekes hogy egészen addig még csak fel sem merült az problémaként a fejemben  hogy ez okozhatott volna esetleges akár még problémát is ha mondjuk elszállt volna az agya és nekivezetett volna valaminek.
Ezzel azonban - mit ahogy már mostanra tudjátok is - az égvilágon semmi probléma nem akadt. Két lehetőséget tudok ezalapján én tehát felvetni.
A, Azokat a söröket már jóval az érkezésem előtt bepuszilhatta így hatásukat már aligha tudták rendesen kifejteni mire arra került a sor hogy vezetnie kellett.
B, Nem volt a testére túl nagy hatással az a 2 db 5% -os hamisított szar.
Ha engem kérdeztek, én a kettőnek a valamilyen mértékű keveredésére gondolnék, nem volt merő alkohol szaga amikor először odabújtunk egymáshoz, a viselkedését zavartnak pedig aligha tudtam volna titulálni.
Hát még ha így látszatra nem is mondtam volna meg, ezen tényező alapján már szinte egyértelművé vált hogy milyen is lehet pontosan az alkoholhoz mint olyanhoz fűződő viszonya. Erősen pozitív, méginkább addiktív.
És hogy mindez miképpen is kapcsolódhat a búzamezős hentergésünkhöz?
..
A mérhetetlenül nagy lazaságára igyekeztem volna épeszű magyarázatot találni. Hogy esetleg valamiféle külső behatás révén lehet ilyen, vagy esetleg már maga a személyisége is  fogékony az ilyen szexuálisan izgatóbb tevékenységekre. Arra gondolva azonban hogy az alkohol már addira százszor kiürülhetett a szervezetéből..
Nincs hát mese, el kell mondani: Blitz tipikusan az a fajta pali akinek aztán tényleg bárhol és bármikor jó az aktus, a lényeg hogy ő betehesse és elmehessen.

Felém magasodva aztán árnyékán keresztül nézett le újból rám.
Porszemnek kezdtem el mellette érezni magamat. Egy ostoba bábunak aki van még olyan szinten fejletlen hogy 0 tapasztalattal álljon meg egy olyan küszöbnek a szélén melyen aztán belépve többet sem lesz lehetősége elhagyni a szobát. Nem is tudtam miképpen is megy az olyan hogy szex, elméletben voltak csak meg a legalapvetőbb infók. Amik még a zöldfülűk tudatában is jó eséllyel meglehetnek.
Egy bábu melynek cérnaszálait maga Blitz irányítja kellő tapasztalattal a háta mögött természetesen.
Egy bábu amely pontosan úgy táncol ahogyan más személyek fütyülnek. Egy bábu melynek szűzhártyájához aztán még tényleg soha senki az életben nem ért hozzá.
Egy manapság ritka értékesnek számító faragott fabábu..