A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Wild bites

Feszélyezett a gondolat hogy esetleg nagyon elhamarkodhattam a dolgot, úgy csapódtak le Blitzben ugyanis a biztonsági szelepek mintha legalább egy villám csapott volna egyszeriben a csórikámnak testébe, meg sem mondtam volna hogy az ekkor elkövetkező másodpercekben hirtelen minden a visszájára kezd majd el fordulni. Blitz bűvöletesen tökéletes főszereplője lehetne egy, a kiselefántok életét az elejétől kezdve egészen az utolsó lélegzetvételig demonstráló dokufilmnek. A már biztosan emlegetett nem létező istenemre megesküszök hogy lélekben valójában ő soha nem is létezett egy percet sem impként, pokolbeli lakosként. Ő kérlek, egyetlen drágalátos aranyvirágom elmondom most neked egy valódi húsvér Elephantoidea, vagyis egy olykor borzasztóan nehéz felfogással rendelkező és mindemellett észveszejtően könnyedén feledni képes, a pokoli körülményekhez külön eljárásokkal hozzászokatott állatfaj és egyben bizony életforma is. Csakhogy a természetes ismertetőjegyek egyéb területeitől egy hangyányit el is tekinthessünk, ennyi nekünk most róluk a célnak éppen elegendő is lesz.
Mintha ez az egész csak valamerre az agytekervényeim természetes indákkal teleszőtt rétegeiben játszódott volna le a valóság helyett, pont olyan hirtelenséggel lépett Blitz maga is tova az ő lelkét olyannyira feszélyező témakörön, egyet nem pislogtam még az utolsó kiejtett szót követően érted, de az ajkai azok már megintcsak az én nyaki idegeim környékén kezdtek bele a érzékeimet mindet sorra meggyönyörködtető pusszantós játékaikba. Komolyan, minthacsak a belőlem kicsikart kisebb-nagyobb sóhajokból nyerte volna a számára oly nagyon lényeges életerő pontokat, saját magát drogozta be testemnek minden egyes apró vonalának a részletekbe bocsájtkozó megismerésével. Követelték. A testeink, a szerveink egyszerűen sipítoztak nekünk azért hogy legyen minél több 's több a fizikai értelemben vett érintkezésekből, a nyakra puszi volt ezekből az egyik legfőbb melyet Blitz még megtehetett velem azon engedélyem nélkül mely már az ágybavitel erkölcsös szabályaira volt hivatott teljes egészében kitérni. Magyarán megfogalmazva a mozdulat, mely még éppen nem esik bele a 'szexeljünk vagy megőrülök' alvilágian mocskos ámde mégis minden tag által kölcsönösen előnyben részesített kategóriába, de már éppen elég tüzes ahhoz hogy az alárendelt szerepet éppen akkor betöltő általa jó eséllyel az előbbiekben bemutatásra került elmebeli állapotnak a hatáskörébe deportálódhasson.
- Mh Blitz én..
- Te..?
Nem vitt rá a lélek hogy az általa okozott agyzsibbasztó érzéslöketeket szavak fejben történő összerakásával szakítsam félbe, így aztán hát ismételten hozzá került az előtte pont hogy őáltala messzibe eldobott labda.
- Mondjad, még mielőtt valójában is beléd harapok..!
- Nem lenne az szükséges higyjed el nekem.. ah baszki..
- Nem-e..?
Fogainak élei könnyűszerrel szakították kettébe a fogak térfogatának nagyságában bőrömnek az összetartó hámsejtjeit, okozva bennem ezzel egy ugyan teljességgel jó indulatú, viszont közben mégis egy igencsak kellemetlenül borzongató ingerületet.
- Blitz!
- Csigavér aranyom.. - nyalt bele a folyamat következő lépéseként a bőrfelszínen kialakított aprócska mélyedésekbe - Még korántsem mondtam hogy elkészültem..
- Megmondtam hogy nehhm kell.. - nyögtem bele telibe a vállába azzal nem számolva hogy fejemnek e oktondi módon történő elforgatásával csak még intenzívebbé varázsolhatom magam számára a kéjesen lüktetni kezdő fájdalom érzését - Mh..!
- Értem én hogy szűz vagy drágám, de azért ennyire még én sem túloztam el az első magömléseimet..
- Az kurvára egy másik dolog csesszed meg..! Ez fájdalommal jár, az ellenben..
- Hol fájdalmas ez te? - fordította el egy kicsit talán az akartnál erősebben is a fejemet hogy megvető pillantásával megajándékozva elérhesse nálam a mondandómnak ő kedvéért történő megmásítását - Ennyire ne legyél már hiszti királynő légy oly szíves.
- Hát hol bazdmeg, vajon hol..
- Kaptam én is ezer számra kis kezdő taknyos koromban azt mégsem járt az arcom sohasem.. - nem állítanám be feltétlenül kellemesnek mozzanatainak azon darabjait amelyeknél konkrétan engen, a fizikai testemet kezdi el így-úgy nyomorgatni, mégis tud lenni abban valami extrán forró amikor a két kezével ragadja meg könnyed magabiztosság kíséretében az arcomnak két oldalát, és nyomja össze azt annyira hogy ajkaim már ténylegesen csücsörítésre legyenek kényszerítve. Állítása szerint az ilyenkor létrejövő dundi pofa áll nekem olyan szinten jól hogy akár menten el is tudna olyankor élvezni ha nem tartaná tudatosan kordában önmagát. Én efelől nem igazán fogok tudni szerintem sohasem nyilatkozni, sosincsen a közelünkben tükröződő felület amikor ilyesfélét művel velem. (Ezesetben hagyjuk azt légyszíves figyelmen kívül hogy a kocsiban csak egy nyakmozdításnyira lett volna tőlem a belsőleg elhelyezett visszapillantó tükör, le voltam foglalva a testhőm állandójelleggel történő váltakozásával, nem volt nekem még akkor mellette arra is kapacitásom hogy logikát is csempésszek a tetteimbe..)
- Egyetlen egyszer sem..
- Ki nem nézném belőled hogy engedted te valaha bárkinek is hogy fogakat eresszen a nyakadba..
- Pedig ami történt megtörtént. Én sem voltam mindig ennyire..
- ..forróvérű? - vetettem közbe reménykedve gondolatának telibe találásában.
- Valahogy úgy.. - mosolyodott el nagyon lassan, de kb. úgy mint aki nincs is ott teljesen fejben az adott szituációnál, énjének csak egy része dolgozik a teljes egész helyett is míg tudatának egy kisebbik százaléka valahol egészen másutt bassza épp a rezet - Igen.. Talán ez lehetne a legjobb megfogalmazás rá..
- Forró vérű kicsi impem..
- Na ezt mondjad újra!
Néma csönd telepedett egy néhány másodperc erejéig a vezetői fülkére. Áhitatos vigyorral néztem farkasszemet a szemeivel csak és kizárólag engem habzsoló Blitzemre, aki tudván hogy tőlem csak a leges legritkább esetekben hallhat ehhez hasonlatos becézéseket, igencsak meg kívánta ragadni a kínálkozó alkalmat.
- Minek nézel te engem? Papagájank?
- Most!
Szavai nyomatékosításának érdekében még a nyakamat is sikerült a kezei közé kaparintania, tizes skálán megnézve talán egy 5 és felest érhetett el nagyon maximum a szorítás melynek erejét ebbe teljes odaadásával beleadta.
- Engedjél el!
- Nem én amíg ide nem búgod ismételten zenéjét füleimnek..!
- Ha én nem erőszakoskodok teveled akkor elvárom hogy ez fordított esetben is működőképes módszer legyen! Engedj el!
- Jó de.. - a nyakamra mért nyomás megszűnésével az azzal párhuzamosan emelkedő vérnyomásom is normalizálódni kezdett aminek nem kis megkönnyebbüléssel vetettem ezzel véget (nem bírom azt ugyanis ha valaki sokáig a torkomat egrecírozza, ez lehet az egyetlen talán melyet még őkegyelmének sem lennék hajlandó elnézni soha) - Nem csináltam veled semmit.
- Bocsi de a nyakamra egy nagyon kicsit allergiás vagyok amióta.. Szóval amióta kiskoromban az egyik akkori tanárom annál fogva rángatott meg engem az..osztályom előtt..
Ezt annak előtte soha, egyetlen jótét léleknek sem voltam hajlandó elbeszélni, Blitz lehetett az első aki ebben a megtiszteltetésben részesülhetett és ezt bizonyára ő maga is érzékelhette.
- Ó.. - elgondolkodva meredt az iménti műveletet hősiesen végrehajtó kezeire - ne haragudj..
- No para. Ez csak amolyan.. Berögződés lett nálam mert egyébként meg nem esett akkor semmi komolyabb bántódásom..
- Ha biztosra tudnám hogy ki is lehetett az és hogy még napjainkban is életben van kinyírnám a jó francba..
Imádtam benne ezt az elköteleződött énjét. Ilyenkor még a szeme állása sem maradt ugyanolyan mint normál nyugalmi helyzetben. Maga előtt kivitelezhetetlen kihívást látott amiben a harcos lelke aligha lelhette bármennyi örömét is.
- De itt vagyok, és ez a lényeg.
- Ez az én szerencsém..