A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Kuss légyen mosmár

Mivelhogy rohadtmód nincs és nem is lesz valszeg sohasem türelmem a legtöbbször önigazolási problémákkal küszködő kommenthuszárok agymenéseit megjegyzési formátumokban vissza-visszatekintgetni szeretném leszögezni hogy az imént felsorakoztatásra került "kekeckedő" megszólalásaim egy pillanatra sem a pasiknak, mint tőlünk abszolúte különálló létformáknak az individuális lehúzására, lealacsonyítására szerettek volna ráfókuszálni, jómagam a szabad véleményformálás jogával kívántam volna csak tovább érvelni hogy egészen pontosan mire is gondolok én azalatt az ámblokk sokszor sajnos igencsak ismeretlennek számító nyelvfordulat alatt hogy 'nemi különbségek'. Vágesz? Ez az egész egy baromi tág témakörre hagyatkozik. Nem szólt másról csakis az egyetlen "alapvetett ellenségünkről", az általánosításról. (Sokan ugyanis ugranak arra ha valaki bármilyen random témában általánosítani merészel. Mert mi az hogy ő megmondja mikor én pont hogy az elmondottaknak a konkrét szöges ellentétét tanúsítom.. Tesó..)
A véleményformálás mint létező jelenség bizony csakis akkor működhet rendeltetésszerűen hogyha adott egyfajta alap az éppen aktuális pszichés hadviseléshez. Véleményt megfogalmazmi nem is igen lehet másképpen mint általánosítva. Magyarán megfogalmazva semmi szükség nincsen arra hogyha valakit valahol esetleg ponthogy általánosítani hallasz már azonnal kapd is fel a vizet és rohanjál neki minden létező erődből felöklelni az adott illetőt.  Az általánosítás egy létező dolog amivel hogyha szeretnéd magadat és a környezetedet is egyaránt a felesleges idegbajoktól megvédeni szükséges lehet egy bizonyos belátható idő múltán megtanulnod együtt élni. Nem egy olyan ördögtől való cuccli ez mint amilyennek sajnos a legtöbben első kapásból beállítani szokták. Hogy ez milyen rossz, hogy ezt aki elítélni nem kívánja, azt már lehet is egyből mindenfajta gondolkodás nélkül lincselni. Nem testvér, ennek kurvára nem így kellene hogy működjön.
Amiket én kútfőből az iméntiekben a nyilvánosság elé tártam a hímnemű társainkról azok valóban már egyfajta általánosításon is alapultak. Mert egyszerűen nem is igen jöhetne létre másból. Az ember egyszerűen képes sem lehetne egyébiránt más tényezőkből kiindulni a szubjektív tapasztalatokon és a világtól megkapott, innen is onnan is elhallott és eltanult általános megfigyeléseken kívül. Nem volt ebben semmilyen fajta rossz szándék vagy bármi hasonló. Jó? Innestől elkezdve nem szeretnék kommentekből egy olyat sem meglátni amelyben bárki közületek esetlegesen ezt a témát kényszerülne a saját értelmi defektjeinek révén a tarsolyából ismételten előkapni. Az ilyeneket ugyanis ezentúl kertelések nélkül fogom mostmár az egekbe felrúgdosni, hadd szabdalják csak ott maguknak fent kellemes állagú kis habtestükkel a csillagoknak csücskeit..

Az igazat megvallva még örültem is a balomra aggaszkodó, sok más egyéb démonhoz képest egészen bizonyosan kisnövésűnek számító jobb karnak, ha akkor Blitznek nem sikerült volna ugyanis az egyhelybe lefagyott állapotomból sürgős gyorsasággal kimozdítania még akár az is megeshetett volna hogy mondjuk az idők végezetéig sem lettem volna képes esetlegesen önös erőből az általunk ismert életbeli dimenzióba visszakapaszkodnom. Ezen eshetőségnek a kockázatairól pedig nem igen hiszem hogy pont az én feladatom lenne benneteket egy alaposabb, minden apróbb kis részletet is egyaránt átfogó és tanulmányozó eljárást kiválasztva felvilágosítani. Felteszem lehettek már azért egy bizonyos agyi szinten - remélhetőleg - ti magatok is..
A lényeg hogy bár erőszakkal szakajtott ki e bepistult állapotomból, inkább így tegye meg minthogy semmit se tegyen és hagyja azt hogy legalább fültövig, ha nem homloklebenyig merüljek a hígabb állagú elmebeli fosban.
- A kezemet azért nem igazán lehetne szerencsés döntés a komplett tövétől elválasztva leszakítani..! Csak megjegyzés képpen..
- Baba, kibaszott éhes vagyok és egyben kibaszott ideges is! Meg kell értened, át kell érezd a kínomat!
Na ez volt az ami aztán abszolút de nem látszott meg az egyébként meg tökre nagy lélekbeli felszabadultságra utaló vígadó arckifejezésén. A velem megtett könnyed szökkenéseiről pedig egy ennyikében vagyok már csak hajlandó egyáltalán említést is tenni.
Lerítt a paliról hogy mindezt nyilván csak azért mondhatja hogy szívemnek aggodalmasan lüktetgető húrjait a tőle telhető legnagyobb precizításokkal isméteten a helyükre hangolhassa. Szép gesztus, tény ami tény, a kételyek feloszlatásához azonban - miszerint a korábbi órákban főként őrajta meglátszódó aggodalmak valamilyen általam ismeretlen okból kifolyólag alighanem teljesen tovaszálltak - annál is kevésbé volt már csak elég.
- Na az bazdmeg totál meglátszik..
Bevárta hogy mellé érhessek, és immáron egymás mellett lihegve érhessük be az addigra már szánt szándékkal is gyorsított tempóba átkapcsoló Matthew-t.
- Mint aki ténylegesen mindjárt transzba esik..
- Most mi az? Inkább látnál szívesebben sírni talán?
- Az isten úgy óvjon meg! Dehogy is!
- Na látod - vigyorodott el egyszeriben úgy mint aki tudhatóan is jól végezte el az ő részére odaszánt munkát - Nem lehetek képes ideges lenni ha egyszer te itt loholsz éppen közvetlenül énmellettem..
Láttam Mat-en hogy bár legszívesebben saját kezűleg cibálta volna ki egyesével a torkunkon keresztül a hangszalagjainkat csak már végre kussoljunk el valahogy, az elmebeli improvizációit félresöpörve végül mégis inkább úgy rendelkezett hogy bevárja a két bátor - vagy éppen csak rohadtul de szerencsétlen - kis kalandort. A válla felett tekintett ránk vissza hátra, amit Blitz meglátva már azonnal dobálta is volna rá a képzeletbeli kavicszuhatognak a soron következő fordulójában maguknak újabban ismételten utat törő adagjait. Én azonban - akárcsak valami szupererős, multifunkciós eszközöket is a maga szolgálatába állító protector - a képzelt levitációmmal közébük repülve nagyon szépen ki is védtem a Mat irányába intézett támadásoknak legalább, tehát minimum a 70%-át.
- Mielőtt még újból kezdenétek a faszméregetést csak szeretném jelezni hogy Mocskos mód elfáradtam. Szeretném mostantól ha kicsit kuss is lehetne az a kuss. És nem csak elmondva lenne azért hogy utána fél perccel később megintcsak újrakezdjétek ezt az egész kibaszott majomkodást. Rendi?
- Hé ezt én szoktam..
- Blitz ez kérem alásssn terád is vonatkozik.. - boop oltam meg a nóziját (you know what i mean, a gyász se tudja miképpen is tudhatnám ezt én emberi nyelven is érthető módokon itt elmagyarázni), mire ő azon túl hogy váltig el is pirult azért még igyekezte volna azt a tipikus pasis tartását is a fellegekbe felemelni, már csak a zavarának kellően fokozatos kompenzálása érdekében is. Kihúzott vállak, egyenes gerinc.. Itt azonban szükségét érzem megemlíteni azt is hogy mindezzel ugyanis nagyon max csak próbálkozni tudhatott. Ezt a fajta zavart legyűrni ugyanis kétlem hogy bármi földi eredetű módszerrel valaha is sikerülhetne. Tudom, hisz ez engem is kész volt utolérni amint az ezt követő pillanatokban meg már ő lett az aki az arca előtt lengedező kezecskémet elbitorolva lassanként a szájához emelte azt egy könnyedebb kézcsóknak különleges alkalmára.
- Mondanám hogy kérésed számomra alapvetően is ezerszeresen betartandó parancs.. Na de akkor hová is lehetne az én kemény munkák árán kiérdemelt főnöki címem..?
A szemei és azoknak az eredendően is csábosnak induló pillantásaik.. Éreztem ahogyan kiver a víz a tarkóm környékén, a fejem tetejével teljesen bezárólag.
- Ez a fajta önzőséged tehet minden bizonnyal annyira kiállhatatlanná a társaid számára, jól gondolom?
- Cica, engem nincs olyan aki ne gyűlölne.. Az hogy pontosan mik is járhatnak a fejükben az.. Engem már rég nem érdekel..
Újabb tűzbevaló hazugság, na de nem is ez volt akkor éppen a lényeg.
- Attól tartok félreértesz, Blitzo drága.. Én most jelen esetben a jövőbeli munkatársaimról kívántam volna véleményformálást a részedről kikérni. Csak egy enyhe kis önreflexióval megfűszerezve.
- Ó hát baby miért nem ezzel kezdted? Moxxie és Millie imádnak engem.. Miből gondolod te ennek az ellenkezőjét huh?
Tudta jól hogy túloz. Tudta és ez látszott is a kiállásán. Hiába volt azonban a megfelelő tudás birtokában ha egyszer a lelkinyugalmát ezek által a borzasztóan elkorcsosult módszerek által lehetett csak képes valamilyen szinten, úgy ahogy a helyzet éppen önmaga is engedte fenttartani. Szükségét érezte az öndicsőítésnek. Olyan lehetett ez a számára mint másoknak a garatáztatás különböző mértékekben erőssé tett szeszeknel a felhasználásával. Egyfajta hiánypótló cselekvésként volt ez jelen az ő életében. Csakhogy ezzel magát sikerült becsapnia a leges legjobban. Nem engem, nem is másokat, soha nem Moxxiékat vagy éppen akit a mondatának alanyaként döntött úgy hogy be fog majd mondjuk aktuálisan állítani. Magát. Saját magát.
Borzasztónak pedig inkább a gondolat lehet csak ilyen esetekben borzasztó, tudni hogy ezeknél a defekteknél szinte lehetetlennek számít az ha a szenvedő alany tudatában van mondjuk bármennyire is a személyét rengeteg szempontból jellemző és ezzel együtt egyfajta keretbe is belefoglaló negatív, vagy esetenként pont hogy már egyenesen toxikus hatással bíró jellemvonásaival.
És Blitz sem volt mindezeknek tudatában. Nyilván.
- Ja.. Naná..
- Ó ne a ma délelőttből indulj már ki légyszike.. Új vendégként érkeztél, persze hogy egy enyhén feszélyezve érezték úgy hirtelen magukat..!
- Dehát nektek ez a munkátok.. Meg hát már ne is haragudj de.. Hogy akarunk mi együtt dolgozni egyszerre alkalmazott-főnöki viszonyban és szeretői viszonyban is ?
- Sok a szöveg gyerekek, és mily meglepő hogy persze pont hogy az pofázik legtöbbet aki épphogy csendre akarta volna a többit inteni..
- Tesó, zsibong a fejem tőled.. Amyről meg leszállni de most azonnal! Indíts inkább mostmár az autódhoz tényleg..! - "mordult" rá Blitz, de csak amolyan szenvedősen nyafogósan - Szétmegy a gyomrom, a jó életbe mostmár..
Mat néma megvetéssel a szemeiben indult meg ezúttal már közvetlenül a jobb oldalamon - a balomon továbbra is Blitzoo édes haladt egyenletesen közepesen tempót diktálva azoknak a 'hű basszameg az agyam kiolvad' szexységgel megáldott lábainak -, bár a gyanúm miszerint az énfelém érzett szimpátiája és őszinte sajnálata az még ekkortájt sem nagyon vált képessé az én elmémben teljesen köddé foszlani. Ténylegesen is megvetette Blitzet. Jó, amaz meg pofonnyomta azért egynéhányszor adok-veszekben előtte a kamionja fülkéjében, ami alapján számomra már eléggé egyértelművé vált hogy jóravaló puszipajtások már mostmár aligha válhatnának bármikor is belőlük.
Így elbaszni valamit.. Na mindegy hiszen ők tudják.
Egy darabig eztán valóban kuss is lett. Teljesítve ezzel az általam közre dobott mindenkori kívánságot aminek aztán ekkor már kezdtem is igencsak megörülni. Olyannyira hogy amikor Blitz már ismételten elkezdte megunni a tétlen szótlanságot nekem addigra már konkrétan sikerült is elfelejtenem hogy valójában van még nekünk hátra egy nem egészen befejezett szóbeli témánk is, melynek újbóli megszakítására Mat pörgésre kényszerített nyelve miatt lett aztán csak végül ismételten lehetőségünk.