A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Pokoli fáradtság..

Az egy hétből pár nap lett, a pár napból kevés nap, végül pedig már ott álltam a fejemben a felismeréssel, hogy másnap bizony fizetésnap lesz. Az akkori főnököm ezen alkalmakkor rendszerint végighaladt egyesével az alkalmazottakon, behívott mindenkit az irodájába, majd megállapodtak egy összegen mely a hapsi meglátása szerint tükrözte az adott munkaerő munkában nyújtott teljesítményét, a melóhoz való hozzállását. Elméletben legalábbis így kellett volna ennek zajlania. Gyakorlatban viszont mivel itt mindenki egy pénzéhes zsarnok, a belefektetett munkával csak nagyon kevés alkalommal volt egyensúlyban a kikapott pénz mennyisége. Mivel az volt csak a második hónapja hogy annál a cégnél dolgoztam nem igazán volt ebben a témában tapasztalatom, az egyetlen amire támaszkodni tudtam az a hőn szeretett kollégáim élménybeszámolói voltak, amik valljuk be, nem éppen a főnökük dícséretét helyezték előtérbe..
Bevallom egy picit aggódtam a másnap miatt, azon a vasárnapon ugyanis pont nem voltam a legjobb formámban, sikerült a felettesemnél is kihúzni egy enyhén a gyufát, plusz a nap végére még a fejem is sikeresen megfájdult.. Igen, a migrént nem hagyod hátra azzal hogy kipurcansz.. Ezt azért jobb ha tudod.
Kilépni a zsibongó utcára olyan volt mintha egyenesen mellkasba vágtak volna.. A fejem egyre csak hasogatott, és Istenemre mondom olyan volt mintha mindenből kettőt látnék..
Na persze.. Meglehet hogy mindez annak a mérhetetlen nagy alváshiánynak lehetett valahol a következménye amit abban az egy hétben sikerült produkálnom, bár ez a tény vajmi keveset segített akkor a helyzetemen.
Meglehet egy darabig csak álldogálhattam ott egy helyben, a következő amire felfigyeltem ugyanis egy engem megkerülő imp démon megszólalása volt.
- Vigyázz már.. - mordult rám egyszeriben - drogos kurva..
Meg sem próbáltam rá reagálni ugyanis nem voltam éppen a legmegfelelőbb mentális állapotban ahhoz hogy egy ilyen szélmalomharcra emlékeztető vitába akkor úgy belekezdjek. Ez itt a Pokol, senkit sem érdekel a másik lelki nyomora. Ez pont ilyen egyszerű. Megszoksz vagy megszoksz.
Eldöntöttem hogy abból a maroknyi kis pénzből ami még a zsebem aljában akadt vizet fogok venni, úgy éreztem ugyanis hogy bármelyik pillanatban összeeshetek a szomjúságtól és vagy a fáradtságtól. A legközelebbi kisboltig aligha 100 méter lehetett hátra, át kellett csupán csak masírozzak az úttesten és már majdnemhogy ott is voltam.
Miután sikerült nagy nehezen átszenvednem magamat az egyébként kurvára de forgalmas főutcán elbotorkáltam a bejáratig majd az első palackot ami odabent a sorok között a kezembe akadt már vittem is a kasszához. Hihetetlen milyen brutálisan le tudja az ember agyát szívni a mindennapi munkájának elvégzése.. Akár élő vagy, akár halott, a munkát azt sohasem úszhatod meg.. Oké a Menybéli életbe nincs túlzottan belelátásom, de feltételezem ott sem mérhetik ingyen a kosztot.. 
Az első kortyok úgy estek mint forró nyárban a kósza szellő.. Miközben hazafele tartottam azon kattogtam hogy vajon mindenkinek ilyen lehet-e idelent az élete. Mivelhogy a pokol hierarchiájával akkor még annyira se voltam tisztában mint más a havi betevőjének kérdésével, csak találgathattam hogy miféle "kasztok" is létezhetnek tüzes e vidéken..(olyan humoros egy ember vagyok..)
Egy-két nevet azért már akkor is ismertem, olyanokat mint pl magát a nagy és hatalmas Rádió démont, vagy az ádázak legádázabbikát, magát a nemes és nagyhatalmú Lucifert és a Magne familiát.. (A  pokolban elérhető tévécsatornák közül a királyi adó az amelyik nyilvánvaló okokból a legtöbb támogatást kapja.. Ezen szokták bemondani ugyanis az aktuális gazdasági állapotokat, ha van a pokol berkein belül bárhol háború akkor annak a körülményeit, meg persze az ilyen-olyan egyéb, a pornép számára értelmezhetetlen infókat amik általában a magasabb körökben mozgó démonokat  szokták a leginkább érinteni. Nem volt nehéz megismerni hát ezen csatornán keresztül az uralkodó családot)
Még az impek mint társadalmi réteg létezéséről is tudtam egyet s mást, a többi nemesi rétegről ellenben akkor még fogalmam sem volt.
Ezen olvasatomban az I.M.P ötlete még annál is nagyobb ökörségnek látszott mint azt első hallásra gondoltam. Impként nekivágni egy ilyen nagyobb körökben is figyelemfelhívó tevékenységbe.. Nem tartottam egy túlzottan kecsegtető és biztonságos döntésnek. Csodálkoztam hogy egyáltalán sikerült a vállalkozást elindítaniuk. Ennek egyetlen okot tudtam csupán csak szentelni, mégpedig hogy a nagyhatalmaknak bizonyára akadhat más, egy ilyen szerencsétlen kapálózás ürügyén létrejött aprócska kis cégnél fontosabb és relevánsabb problémája is, amik ezzel ellentétben nem érnek rá arra hogy mondjuk máskor végezzék el őket.
Ilyen mélységű gondolatokba temetkezve érkeztem végül haza, a lakótelep ahol élek nem tartozik a legforgalmasabb helyek közé, ezekbe a lakásokba vagy csak aludni járnak haza a részeg disznók (valaki még annyira se mert megoldja valahol a város határán egy árokban) vagy egyenesen ki sem mozdulnak otthonaikból olyannyira lusta disznók.. Imp gyerekekből lehet időnként egyet egyet meglátni   ahogyan a nyúzott kis focilabdájukat kergetve igyekeznek elütni valahogyan a szabadijedüket. Őket  még viszonylag lehet is kedvelni hiszen ők vannak még a legkevésbé megrontva ebben az elkurvult társadalomban ami idelent uralkodik.. Velük még lehet őszintén beszélgetni, nem érdeklik még őket a drogok és a pia (már amelyiket..) ők még szimplán csak gyerekek. Akárhova is születik le, a gyerek az gyerek.
Ezúttal azonban olyan volt a tér mint a kopár lakatlan mezők. Néhány belőtt nagyobbacska impet és halandót lehetett csak itt-ott a padokon (vagy épp mellettük) látni, és ennyi.
Bár ennek abban az állapotomban mondhatni csak örültem..
Bezárva magam mögött lakásom ajtaját behúztam a hálóba, majd az ágyba bedőlve sikeresen be is pótoltam mindazt az alvást amit a hét addigi részében nem sikerült kivitelezni..