A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Az életről, úgy általában

Amikor tudomást szereztem a gyűrűk között járkáló liftek létezéséről (igen, valójában több is létezik ezekből a böhöm nagy monstrumokból, a gyűrűk főbb csomópontjain lehet őket általában megtalálni) meg nem gondoltam volna hogy a valóságban nézve ekkora baszott nagy cuccokra kell az embernek gondolnia. Mindaddig a 'lift' megnevezést meghallva másra sem gondolhattam csak azokra a normál személyszállító ócskavasakra melyek a hatalmas nagy irodaházakban és lakóházakban játszanak viszonylag fontos szerepet a Földön is úgyszint, nem gondolnám hogy ha már idáig eljutottál különösebb figyelmet kellene a masina azon változatainak szentelnem, a lényeg hogy amit láttam igencsak megváltoztatta a fejemben addigiakban megalkotott képet a felvonókról
- Mi a büdös franc..
A komplexum óriásként vetette ránk árnyékát ahogyan lefordulva balra célegyenesbe vettük a baszott nagy, de tényleg, Baszottul nagy parkolót megkerülő mellékutat. Csak hogy lehessen egy kis képetek nektek, még egyenlőre élő humanoid embereknek is arról hogy úgy nagy átlagban miként is fest az ilyen épületegyütteseknek a környezete és annak felosztása.. Megpróbálom néhány sorban összefoglalni a legfontosabb, de tényleg, csak és kizárólag az elengedhetetlenül fontos jellemzőket, amik nélkül jobbára egyikőtök sem boldogulhatna akadálymentesen ezeken az állomásokon, vagy nevezze mindenki úgy ahogyan igazából csak akarja. Én már csak megszokásból is hívom őket állomásnak, hiszen létezik kettő végpont, nevezetesen pont a Büszkeség és a Lustaság, melyek között aztán szórványszerűen található meg a maradék 5 másik gyűrű, mint amolyan mellék megállók. Ha különbséget kellene most tegyek közöttük népszerűség vagy bármilyen más szempont szerint akkor mondjuk bajban lehetnék, nem annyira mindegy az ugyanis hogy mi szerint is akarjuk pontosan a 7 pokolbeli gyűrűt berendszerezni. Az első általam felhozott példával élve ami ugyebár a népszerűség volt, egyértelműen a Kéj gyűrűt helyezném a lista legtetejére. Nevéből adódóan szerintem már magatok is rájöhettetek ugyanis hogy a létező 7 főbűn közül melyiket is testesítheti meg ez a hely. Úgy biza. Ha arra jársz (feltéve hogy találsz módot arra ugye hogy elhagyhasd a Büszkeséget), számíts bizony arra hogy a sarkok tele lesznek egymással kefélő démonokkal. Egy meglehetősen széles skálán lehetne azt mérni hogy kik is fordulnak ott meg a legtöbbször egy hét folyamán. Az egyik legjobban menő gyűrű, a Kapzsiság után rögtön a második legdrágább, ennek ellenére népszerűséget tekintve mégis sokkalta érdekeltebb mint az imént nevén említett másik. Nem véletlenül mondjuk. Nah mindegy.
Szóval ha a business részét nézzük a dolgoknak akkor egyértelműen ez a kettő lenne az melyeket vezető posztra emelném. Rögtön utánuk következne szépen sorban az összes többi is, a Haraggal bezárólag. Azt ugyanis szokás még errefelé másnéven a robot gyűrűjének is nevezni, ami utal is már rögtön arra hogy mi is lehet a fő feladata az ott élő polgároknak, és hogy mi is lehet a pontos szerepe a pokol életében ennek a helynek.
A Harag számít ugyanis a legnépszerűtlenebb gyűrűnek az összes közül. Ha van valakinek akár csak egy csöppnyi kis sütnivalója is, nem akarja oda önszántából betenni a lábát. Ott a legalacsonyabb az életminőség. Minden szempontból nézve. Kezdjük ott hogy az ott lakóknak nem igen járhat még csak szabadnap sem egyáltalán, dolgozzanak ők ott akárhol a melót azt bizony keményen tolniuk kell. A Haragon élők feladata ugyanis ellátni élelemmel az egész hóbelebancot nemesestül mindenestül. Következtetésképpen ha ők egyszercsak megelégelnék a sorsukat és beadnák a kulcsot hogy akkor úgy bassza meg mindenki magát ahogy tanulta, a pokol gazdasága egy az egyben összeomlana. Már ami az élelmiszeripart illeti. Más gyűrűkön aligha termesztenek bármit is, mindegyiknek megvan a maga külön struktúrája, és nem, a többinek nem tartozik az a hatáskörébe semmilyen szinten sem hogy kaját biztosítson a pokol népességének. A Harag tehát az a különösen veszélyeztetett gyűrű, amelytől gyakorlatilag függ mindenkinek az élete idelent. Ennek ellenére hiába dolgoznak az ottaniak teljes erejükből és kitartásukból, látszattja ennek aligha van bármennyi is. Hallásból tudom hogy egyes részeken milyen körülmények között is élnek bizonyos családok, van ahol már rendesen ételre sem jut ( Ami azért igencsak irónikus egy olyan helyen ahol gyakorlatilag mindent is termelnek ami az élelmiszerek összerakásához alapjaiban véve is szükséges ), dehát ezen sajnos nem igazán lehet mit változtatni. Nincs a munka megbecsülve máshol sem, ott azonban ez kifejezetten látványos jelekben tud megmutatkozni. Internetelérésről ott például te ne is álmodj, még ha valaki meg is teheti, annak se lesz olyan minőségű mintha mondjuk odaát lakna a Kapzsiságon, ahol bár valós dolog hogy bele lehet pusztulni a rezsik és a hasonlóknak a kifizetésébe az árképzésük miatt, cserébe viszont legalább kapsz is valamit. Jó, a tökéletesség persze ott sem mindenhol jellemző, főleg a gyűrű csóróbb negyedeiben ahol aztán pénz se mindig van a perkálásra, de még mindig jobb a helyzet mint a kukoricaföldek világában..
(Ha engem kérdeztek, mindenfajta személyes engem ért előny nélkül elmondhatom hogy a Kéj, és talán még a Büszkeség lehet az ahol nagyjából élhetőnek is lehet nevezni a dolgokat. Árakban a Kéj - mint tettem is már róla említést - picivel drágább, de a körülményeket tekintve ott található a legtöbb gazdag település.
Visszatérve azonban az eredetileg felhozott témához, a Büszkeség és a Lustsaság azok amik egyszer, a teremtés létrejöttekor ki lettek nevezve amolyan "Fő gyűrűkké". Hogy miért pont ezek azt az a Jóisten se tudja (vagy lehet hogy mégis, ki tudja valójában milyen paktumok is létezhetnek az olyan magas körökben mint ahol Luciferék mozognak..)
Lényeg a lényeg, ezen gyűrűkön találhatóak a legnagyobb állomások, ezek azok a pontok ahol aztán ténylegesen minden információt meg lehet találni, és ahol aztán tényleg baromi könnyű eltévedni ha a paraszt nem ismeri kellőképpen a járást arrafele.
És hát igen. Bármilyen meglepő is, én akkor még nem ismertem srácok.
Az épületkomplexumokat ha nézzük akkor ami lényeges lehet még az a körülöttük elterülő végtelen nagy parkoló. Életemben nem láttam tán még annyi egyhelyben parkírozó járművet mint ami akkor ott a szemem elé tárult..
- Ez baromi nagy..
- Nem semmi valóban.. Na de ha látnád a szülővárosomban lévőt..
- Miért az még ennél is hatalmasabb..?
- Nem állítom. Mocskosabbnál azonban biztosan mocskosabb - szemeiben régmúlt ködéből felidézett emléksugallatok fénylettek fel egy néhány másodperc erejéig - A cirkusz miatt rohadt sokat kellett ezekkel utazzunk és ami ott volt.. Baszod nem volt olyan rész ahol a sima betonra tudtál volna lépni. Volt ott nem messze tőle akkoriban egy szemétlerakó és a sok belőtt állat éjszakánként mindig széthordta onnan az összegyűjtött retket..
- Az mondjuk komoly..
- Jah, Barbival volt az a közös játékunk hogy aki hamarabb össze tudott szedni egy felsőt, egy gatyát és egy csukát annak végig kellett aztán otthon néznie ahogy azokat a másik szépen magáraölti. Az esetek túlnyomó részében én voltam az aki abban a kiváltságban részesedhetett, hogy fotókat készíthettem apánk régi fényképezőjével. Mindig.. Akárhányszor csak utaztunk egyik gyűrűről a másikra lenyúltam anyánk valamelyik táskáját hogy aztán abban vihessük haza a megtalált ruhákat.. - az eleinte feltörő lelkesedés hamar elillant, és Blitz minthogyha egyik kétségből kezdett volna átesni a másikba. Tekintete elkomorult, amikor megkérdeztem:
- Ki az a Barbi ?
Csend, aztán:
- A húgom..
Hangja eszelősen fagyosnak hangzott, arcára pedig mintha valamiféle kényelmetlen ellenszenv ült volna ekkor ki.
- A húgom aki.. Jelen pillanatban ha minden igaz valamelyik elvonón vedeli a piát..
Úgy éreztem hirtelen magamat mint akit rendesen hasbavágtak. Az a hidegség, mely ekkor érződött a hangjából..
Elképedve hallgattam.
- De hagyjuk is.. Csak.. Gondoltam elmesélem.
- Nem is tudtam hogy van testvéred.
- Miért, változtat ez bármin is ?
- Nem nem, dehogyis csak.. Csak simán nem tudtam.
Valami pillanatnyi fintor sugant át ekkor a tekintetein.
- Jah..
Jobbnak éreztem inkább nem firtatni a témát. Blitz reakcióját elnézve ugyanis valahogy nem annyira akaródzott már nekem jobban beleásni magamat ebbe a témába. Úgy gondoltam, egyszerűbb lesz ha ráhagyom.
- És most itt hova ? Itt hagyjuk a kocsit?
- Még mit nem! - tért vissza azonnal a magabiztos és mindenek mellett legfőképpen izgatott önmagához - Nem fogom én itt hagyni az én kicsikémet azért hogy aztán végül összehányják meg összefirkálják!
- Aha.. Na és hogy akarjuk mi ezt magunkkal levinni? Ez a lift csak személyeket szállít, nem?
- Ez itt igen. Na de mi nem is ehhez megyünk most tulajdonképpen hanem ahhoz ott ni!
Követve tekintetét elfordítottam a fejem, és hát láss csodát..
Talán 100-200 méternyi távolságra az első épülettől máris ott magaslott a másik, még az előbbinél is magasabb létesítmény. Parkolója nyilvánvalóan közös volt az idébb lévő felvonóéval, a különbség az csupán csak annyi volt, hogy..
- Az ott.. Na az az igazi erőgép! Nincsen személyszállítás, csak az autó, és az abban eutazók lehetnek bent a lift területén. Habár drágább valamennyivel de..
- Fizetem én!
- Azt felejtsd el drágám! Az én költségemre megyünk.
- Dehát..
- Ne aggódjál, éhen nem fogunk halni az fix.
- Ugye tudod hogy ez nem csak ennyiből áll ? Blitz! Az ég szerelmére, a céged jövője a tét! Miért kell neked ennyire makacsnak lenned? Egyszer igazán adhatok ki pénzt én is.
- Ez világos, ellenben azt sem szeretném hogy neked kelljen fizetned a saját randinkon. Nem..
Ekkor azonban én léptem meg ugyanazt amit ő is előtte már jónéhány alkalommal. Az érzékenyítést ezúttal hagytam a picsába, úgy ahogy odahajoltam, azzal a lendülettel erőszakoltam nyelvemet bele a szájába hogy még csak véletlenül se lehessen ideje bármiféle ellenkezésre.
A levegő a tüdejébe szorult, ahogyan nekem is.
- Mh, Amy.. - nyögte bele egyenesen a csóknak a közepébe -amikor is az ajkak még éppen nem válnak szét, a nyelv azonban már jól tudja hogy szerepe neki ezúttal véget ért - mh..
Egy kemény kezdéshez bizony egy kemény visszajáték is dukált azonban, olyan erővel "támadott vissza" hogy egy pillanatra még arról is megfekedkeztem, milyen 'romcsi' útra is készülünk mi akkor ott ketten. Alhasamban minthacsak ha egy jól időzített bomba robbant volna, azt hittem menten összepisilem magamat miatta.
Mire szétváltunk, tekintetében már újra jelen volt énjének a nyugodtabbik, ellazultabb fele mely általánosságban olyankor jön nála elő amikor brutálisan sikerül kielégítenem, vagy csak éppen arra készülök. Úgy zuhant vissza hátra az ülésbe akárcsak egy marionette bábu melynek karjai és lábai arra kárhoztattak hogy egy egész életen át cérnák legyenek rájuk kötözve. Mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, légzése is szabálytalannak mutatkozott. Ölében pihenő kezeit megérintve azonnal megéreztem a testében uralkodó tébolynak az előszelét, bőre ugyanis úgy tüzelt mint kisbabáknak a homloka amikor először térnek haza a rideg kórházból az otthon melegébe, és megbetegszenek amint akár csak egyetlen rokon is beteszi a lábát a küszöbön. Tenyere borzasztó mód izzadt, és elég volt csak végignézni rajta ahhoz hogy egyértelműen lehessen látni: akarja. Méghozzá mocskosul kurvára akarja. Mégsem mondott jónéhány pillanatig semmit sem, az önuralmáért igyekezett volna küzdeni miközben én egy elégedett mosollyal csúsztattam a kezébe néhány 10 dollárost (Még jó hogy Fizz jószándékú egy teremtés, nemdebár?) .
- Fizetek.