A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Döntések mik örökre szólnak

Emlékeztek ama megjegyzésemre amely nem is olyan nagyon régen hagyta el az én aprócska kis számat? Amelyben egészen konkrétan kijelentettem hogy a live chathez hozzányúlni bizonyára sohasem fogok ha csak nem valamelyik másik bájgúnárnak figyelem éppen az ország - világ elé kiteregetett, egy egész hétre előre beütemezett 'full barónak'-nak elkeresztelt izomsorvasztó edzéstervét ?
Na ezt abban a minutumban valahogy mégiscsak sikerült teljes mértékben magam mögött hagynom. Elfeledtem mindent melyet az izomgyurka kommentjének a semmiből történő felbukkanása előtt kigondoltam.
A pumpának az agyamban seperc alatt sikerült is elérnie a már veszélyeztetett zónába tartozó végleges határait, úgy kezdett el egyszerre csak feszíteni az egész búrám minthogyha legalább 2 teljes napot hagytam volna ki a testemre nézve folyamatos hidratációt jelentő vízfogyasztást. Már jóformán a szédülés is elkapott, mire sikerült magamat olyannyira megerőszakoljam hogy a kínkeserves sorsra kárhoztatott ujjaimat a telefonom billentyűi felé emelhessem.
Fizzre ugyan fél szemmel voltam csak képes ezekben a másodpercekben odafigyelni, de még ezzel a feles megoldással is azonnal észrevettem az arcára oly hirtelen kiülő értetlenséget. Felteszem a szemei azonnal megakadhattak a szinte már szexchatnek is elmenő 'csevegés' panelon beérkező üzeneten. Az egymással vetekedő kommenthuszárok bájcsevejei közül ugyanis igen erősen kitűnt ez a maga nyers, modorosnak semmilyen formában sem nevezhető megfogalmazásával. A gyomromat minthacsak egy jó erős nyomású budin húzták volna le. Úgy facsarodott össze mindenfajta előzmény nélkül minthogyhacsak ez az egész kötelező eleme lett volna a számomra megírt forgatókönyvnek ezen kritikusabb részénél.
- Mi a.. fasz..
Fizz hangját egyértelműen rekedtesnek hallottam, de ez lehetett akár csak simán az addigi szótlanságának is köszönhető.
- V-Várjatok már..
A gépelést félbehagyva pillantottam fel egy kissé kérdően, az általam feltételezett 'visszakézből baszom hozzád mindjárt ugyanazt amit az imént te is adtál' viselkedésmódnak hiányában ugyanis rohadtul kezdtem elveszíteni az addigiakban még úgy ahogy, de a kezeim között tartott félrojtos fonalkupacot. Meglehet hogy Fizzet addig én egyfajta passzív-agresszív típusnak ismertem meg, ezért sem igazán tudtam sem én, sem pedig szerintem az ott jelenlévők nagyon hova tenni a Fizz karakterétől elvárt viselkedéstől messzemenően eltérő reakciót. A nagyvilágnak kiadott Fizz ugyanis már kapásból vágta volna rá a magáét az adott úriembenek, nem lett volna helye ott az efféle "tökörészéseknek" meg bizonytalan visszakérdezéseknek.
Bevallom egy kissé megrettentem a jelenetünk láttán, a lehetséges kimeneteleket megvizsgálva ugyanis akkor járhatott volna Fizz a legrosszabbul ha kiesve a saját maga számára előre megkreált szerepéből hagyja hogy az őt bírálni kezdő chat élő egyenes adásban szedje darabjaira az addigiakban gondosan köntörfalak mögé rejtett privát szféráját.
Mi ugyanis a magánélet ha nem egyfajta privát szféra? Még az számít csak annak igazán..! Az ha bármilyen indokból kifolyólag sérül az indítványozhat pechesebb esetben akár még egy valamilyen szintű dominó hatást is. Ha pedig a gyeplő ténylegesen kicsúszik az adott illetőnek a markai közül már csak az is labilissá válhat hogy megúszhatja-e egyáltalán az egészet ép lélekkel és pszichével.
Nem lehet mindenki mindig a legjobb formájában, ez tény. Viszont az is tény, hogy ha az embernek fia/lánya alkoholt fogyaszt az nagy eséllyel változtathat, sőt, fog is változtatni az alapvető fontossági sorrendeken. Előrébb lesz a piától való mielőbbi megszabadulás a test részéről mint bármi egyéb más, már az adott illető által elképzelt vagy betervezett cselekedet vagy szokás. Megzavarodik az agy és már egyből borulhat is minden.
Hogy mire is akarok ezzel most egész pontosan kilyukadni? Ha bebaszol és sikerül elérned egy bizonyos mélyebbi pontot - esetlegesen pont hogy hányás nélkül ami ugye segíthetne abban hogy a szervezeted megszabadulhasson a benne keringő alkoholnak egy jelentősebb hányadától - közel sem biztos hogy leszel még abban az agyi stádiumban hogy képes legyél az esetlegesen tőled elvárt viselkedési formákat szépen precízen végrehajtani. Magyarán fogalmazva ha van egy karaktered, melyen soha de doha nem lennél alapvetően hajlandó változtatni és már konkrétan eggyé van oldvadva a saját személyeddel, nem igazán lehet tanácsos ilyen szinten elvetni a sulykot hogy már szinte azzal se legyél tisztában hogy ki is vagy te egyáltalán. Nem tudom hányótoknak okozok ezzel most ugyanis meglepetést, viszont hogyha már a szavak helyes hanglejtése is képes neked problémát okozni, nem valószínű hogy az általad akár napi szinten is felvett karaktert úgy fogod majd tudni visszaadni ahogyan azt a nézőközönséged alapjáraton elvárná.
Ezen a ponton pedig azt hiszem már bevallhatom, kezdtem egy nagyon picit aggódni Fizz barátomnak a továbbiakban alakuló sorsát illetően. Tudtam ugyanis hogyha nem rázza valamilyen formában nagyon gyorsan gatyába magát, kibaszott gyorsan alul fog majd maradni a tudhatóan drámára éhes nézőtáborral szemben. Ezesetben nem számított volna még az sem hogy Fizz alapvetően egy kiemeltebb karakternek számított a pokolbeli gazdagoknak körében - de még ha máshol nem is akkor a saját "fajtájában", az impek között mindenképp -, a dráma az ugyanúgy dráma maradt volna. Ha nem állt volna nagyon gyorsan a maga sarkára, egykettőre híre szállt volna az elmebeteg faszságoknak a világhálón.
Ám ezesetben kellettem azért én is a képbe ahhoz hogy a dolgok - méghogyha nem is nekem - de valaki számára végtére is szerencsésen alakulhassanak.
Láttam ahogyan egy kissé esetlenül, de felkapja az addigiakban feltehetőleg valamelyik pohárnak nekitámasztott mobilját, majd a kissé zavarosnak minősülő tekintetét a kijelzőre tapasztva görget folyamatosan felfelé hogy az adott pillanatban neki szemet szúró kommentet újfent megtalálhassa.
Összeszorított fogakkal kezdtem el hát nagyon gyorsan ismételten gépelni. Tudom hogy ezzel aztán most ténylegesen csak saját magamat fogom elhitelteleníteni a szemeitekben, de nem igazán érdekel.
Azt szerettem volna hogy meglásson. Tudtam jól, hogy belső megérzésből jött ez nekem vagy csak a világ akarta hogy valóban is segíthessek azt nem tudom, de valahogyan éreztem hogy ha megpillantaná a nevemet a jég egyből megrepedne. Hát méghogyha azt látná hogy a védemembe veszem.. - töprengtem el talán csak egy ezred másodpercre, mert a következőben már nyomtam is meg az egyértelmű jelentéssel bíró felfelé mutató nyilat.