A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Az éhség nagy úr

- Nos?
Szabályosan megigézett a gondolat hogy az a forró, lüktető erekkel teli test mely ekkor a hátamnak feszülve dobogtatta meg az oda és vissza ugrándozó pinduri kis szívemet, egyszer majd az én belsőmben fog tőle nem túlzottan szokatlan módon hatalmas atrocitásokkal megfelelő menedéket keresni önnön magának. Mert hisz ez egyértelmű..
A pasik azok gyermekek maradnának akkor is ha mondjuk a bolygónk fogná magát és egyszerrecsak egybeszakadna izzó magjának képlékeny tartalmával. Annyi változtatással hogy a vér szerinti mamájuk helyett párkapcsolataik esetében már a csajuk lesz mondhatni az új anyajelöltjük.
Anya már meg ez kéne, anya már meg az kéne, anya már most ebben kéne a segítség, most meg már amabban nem tudok dűlőre jutni saját magammal.
Ismerősek a gondolatok.. Feltételezem anyádék sem egyszer hallgathatták ezeket már végig míg sikerült egyszer eljutnod agyilag is arra a fejlettségi szintre hogy magad is felfoghasd, várni a sültgalambot a lehető legnagyobb ostobaság amit ember magának csak kitalálhat. Ingyen még a szátok sem ér össze, hát még a siker..
Na ha más nem is az azért tud váratni magára bőséggel bizonyos esetekben.
Szóval való igaz. A férfiakra egyöntetűen jellemző ez a megjátszósdni, nagyon ritka az olyan aki nyugodt lelkiismerettel lenne képes kimondani azt ha valamiféle kín nyomasztja ártatlan kis lelkivilágát. Hamarabb kezdik el magukban ezeket jó mélyre elnyomkodni és terelni a gyanút az állandó szexeskedéssel mint leülni és készségesen átbeszélni a nővel, avagy sokak szerint a fullra gyengébbiknek számító nemmel a pasis mivoltukból fakadó, legtöbbször egóközpontú kis gondjaikat. Preztizskérdést csinálnak még abból is ami alapvető lehetne egy jól és szervezetten működő párkapcsolatban. És Blitz teljesen ugyanez.
A vonzó külső az megvolt, tény ami tény, az elégséges beltartalmat illetően azonban még vannak némiképp problémák.
- Haladsz baby vagy haladsz ?
- Volnál szíves elárulni hogy ezt akkor mégis most hogy a jóistenbe is képzelted el ? Kiállunk középre és várjuk a végzetet vagy.. valami más egyéb ?
- Volnék.
- Remek.. Halljuk!
- Kezdjük talán ott hogy fogjuk magunkat..
Meg is álltam talán még a fejlődésben is ahogy kezeit megéreztem a derekamra lassacskán lecsusszanni.
- És felkelünk innen..!
- Hát hagyjál már..! Majd felállok én ha felakarok..
- Ehj de harapós lettél most hirtelen!
Kezeit ott hagyta ahova az iméntiekben elhelyezte őket.
- Inkább csak fáradt.. És nyűgös és.. - a végét már teljesen el is nevettem - Elegem is van..
Ekkor következett be az az észvesztően édes és 'ahw' pillanat amiről szerintem a lányok nagy többsége is álmodozhat legalább este az elalvást megelőző néhány percben - vagy órában -, ha nem egész napjának minden pillanatában..
Vannak azok a tipikus szituk amikor egy mozdulat többet ér bármely szónál. Tisztára mint a Raffaello reklámokban. Képzeljétek ezt úgy is el, csak ezesetben pont hogy maga a pillanat lesz a lelket megmelengető édesség. Az extra. A cseresznye a tortahegy tetején.
Ujjai óvatos cirógatásba kezdtek míg ajkai csókokat kezdtek el lehelni az addigra már tisztára libabőrössé váló halántékomra. Kezeimet az ölembe ejtve tartottam hanyagul egy ökölszerű pózt utánozva.
- Engedd el magad baby.. Lazulj el és meglátod mennyivel jobb..
Gyomorkorgás*
- lesz.. Agh baszki. Bocs..
Már éreztem a soron következőnek érkező kamionnak az előszelét, figyelmemet ellenben nem igazán tudtam rajta tartani. Akadtak nekem érdekesebb elfoglaltságaim is egy középkorú vastömörületnél, ami ráadásul nemcsakhogy kurva büdös, de még sokszor szándékosan is akadályoztatják a bennük rothadó geciládák a közúti közlekedést. Egy büntetőfék ide, egy gyorshajtásos előzés oda..
Tudnak élni a kamionosok annyi a lényeg. Dohány és fű. A két legalapabb pillér aminek megugrását követően már bárki számíthat köreikben csapattagnak.
Ezek a szanaszét tetovált seggnyaló pöcsök szoktak sokszor városokban kifüttyögni lehúzott ablakukon a közelükben bóklászó hölgyeknek, remélve hogy egyikkel másikkal talán még szerencséjük is lehet és elvihetik őket magukkal egy körre.
Nem a legkedveltebb alakok, ezt többek elmondása alapján is tudom igazolni. Nem igazán beszéltem még idelenti pályafutásom során olyan személyekkel akik ne tűnődtek volna már el ha csak a pillanat erejéig is de azon hogy kinyírjanak valakit aki abból a szarfaszó bandából való és végre leszámolhassanak  az egész szarságos sofőrséggel a büdös a francba.
- Még a végén rám fogod hogy éheztetlek..
- Végülis miattad vagyunk most itt szóval.. jah.
- Te szervezted le a randit heló..! Nem én!
- Ebben igazat adok, arra viszont igazán gondolhattál volna hogy leszek majd még rajtad kívül én is. Már hogyha randi. Legalább egy cseszett szendvicset hozhattál volna akármi..
Hátulról ölelt, ahogy szoktam szeretni. Ujjai most az intimebb, privátabb részeim felé indultak meg egy meglehetősem sajátosnak nevezhető gyalogtúrára. Ez azonban korántsem sikeredett már olyan szinten romantikusra mint amennyi szükséges lett volna ahhoz hogy ismételten felizgulhassak az apró, zsizsergősebb mozdulatokra. Csórimnak a hasa már ezen a ponton nem igazán volt hajlandó eltűrni ezt a mérsékletű tortúrát melyet kettesben követtünk el folyamatában az ő kárára, szerinte igazán befoghattuk volna már akkorra a pofánkat és a fölös duma helyett igazán nekiindulhattunk volna egy kajaleső túrának.
- Jól van én feladtam - húzódott odébb tőlem, meglehet egy kissé talán megfeszült idegekkel - ez nem fog most menni..
- Jól van már ezzel az égvilágon semmi probléma sincs.. Majd hazafele megállunk egy.. Ja várj.. Nincs most nálam több kes..
Ajkai bár csalódottan fittyedtek le és nyelnie is kellett a beszéd előtt, bántót semmilyen szín alatt sem mondott.
- Az a fasza..
Macskából nem lesz szalonna, ha csak ki nem süti végre egyszer valaki - gondolkoztam miközben elhagyva az "ülőrudamat" előrébb léptem kemény egyetlen lépést. Így már rögtön az úttest közvetlen szélénél is találhattam magamat..