A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Pfp a javából

Nem tudom hogy közületek mennyien álltok énmellettem és mennyien vagytok homlokegyenest a fizikai valóm ellen, a döntésjogot már meghagyom a részetekre, nekem egyedül csak a szarbavetett eredményhirdetést áll jogomban közölni az itt egybegyűltekkel..
(Tisztára mint azok a kibaszott tyúkperes emberek a bíróságig elcipelt nettó faszságukkal, akik egyébként már csak azért is képesek felnyomni a hatóságoknál a saját szomszédjukat mert az levegőt merészelt venni az ő engedélyüket mellőzve egy valamilyen érthetetlen indokból kifolyólag ünnepnapnak átkeresztelt szokványos hétfői napon.. Azokon a tárgyalásokon lehet ki nagyjából ennyire a bíró a tárgyalás legvégére..)
A szavak cséplését elkerülvén ismertetném is most az akkori helyzetemmel kapcsolatban álló lényegesebb pontokat.
Akik tehát abba fektették bele mindenkori reményüket hogy a telefonom neadjisten valamelyest megkönyörült a szarrágó kis pofázmányomon az bizony.. Hatalmasat tévedett.
Így igaz anyukám. (vagy apukám.. Nem tudom, kan olvasókra valahogy kevésbé számítok mint lőcstelen hölgyekre..) Sajnálattal kell tudassam veletek hogy a beszopandó műbrokesz már ott fog bizony várni benneteket nem is olyan nagyon sokára anyátoknak a drágalátos kis postaládikójában - amennyiben esetleg ez a verzió nem felelne meg a ti úri elvárásaitoknak még a holnapi napnak teljes egésze a szolgálatotokra fog állni abban hogy a nektek kijáró brokesz-mokeszt elszállíttassátok egy helyileg hozzátok közelebb eső csomagátvétei pontra - a szándékoltan nektek személyre szabott szopkodásra tökéletes kialakítással bíró dákesz, a hozzá járó előmegített síkosítókészlettel karöltve. Szóval innestől kezdve kifogás az aligha lehet a tényleges melléfogásotok böjtjeként beteljesítendő feladatotoknak az elvégzése ellen. Tessenek is mindjárt az érkezés napján hozzákezdeni, minél tovább áll ugyanis a kiküldött csomag érintetlenül, annál inkább kezd majd el ott nektek bebüdösödni a már emlegetetten mellékelt síkosító szett is.
De hát persze ti tudjátok, az én hatásköröm már nem terjed ki odáig hogy rajtatok is tartsam ellenőrzésképpen a jobb szememnek fehérjét..
Nektek pedig.. Kedves hidegvérű ellenzéki csoport.. Vagy ahogy most szivem szerint kiordítanám..
Vérbeli ellenségeim..
Nektek hála - mivelhogy ti fixen többen lehettetek mint a naivabb és persze ezzel együttvéve nálatok százszorta lojálisabb embertársaitok - a mobilom az nem hogy nem állt ki a kibebaszott rohadt érdekemben, még jól a képembe is röhögött amiért egy ilyen szinten reménytelen dolgot merészelek kérni tőle.
Na jól van. Így most hogy látom lelki szemeim előtt a gunyoros kommentjeiteket lehetséges hogy olyasmit kell megtegyek ami egyébként nagyon nem lenne énrám jellemző.

Vallomást kell tegyek srácok. Habár mindeddig csak humorizálásnak használtam fel ezt a feltételes módba helyezett kijelentésemet, most viszont a szükség úgy hozta hogy talán egy mindenfajta mellékes mondanivaló nélküli mondatot kellene tudnom vele megalkotni..
..
Rendben, legyen. Túltoltam a szekeret, amint azt láthatjátok.
Ezt a fajta lenéző viselkedést melyet itt az előbbiekben teljes formámban tanúsítottam azt.. Ne vegyétek át teljes vágatlan egészében. Ezt így még Fizz sem igazán érdemelné meg, nézzük is ezt az egész velünk megesett történetláncolatot akárhonnan.
Ezúton szeretnék most itt nyilvánosan is elnézést kérni az egyesek számára talán túlzottan is nagypofájúnak ható szertelen viselkedésemért, nincsen harci lófasz szopkodás, és nincsenek egymásnak feszülő ellenpólusok. A telefonomat sem fogom a legközelebb velem szembejövő törött falécen szilánkjaira bontani, és Fizz becsületét is igyekezni fogok teljes egészében a számára visszaszerezni.

Ó de hisz ti nem is tudjátok még csak a történet felét sem.. Való igaz. Khm. Akkor itt ezt a részt most fogjuk és nagyon szépen, nagyon kecsesen tovább is lapozzuk..

Igen szóval amikor nagy mohón rábaszogtattam az ujjamat a profilkép jobb alsó sarkához odaillesztett cukker kis nagyító ikonra az már bármi nemű gondolkodást féretolva végezte is a rábízott munkát. Nem is kellett ahhoz tulajdonképpen másodperc sem hogy a fotó az tűélesben bassza ki magát a telefonomnak szinte majdhogynem a teljes képernyőjére. Amit pedig látni véltem az..
Az.. Tulajdonképpen nem is volt annyira szörnyű mint amilyenre azt az egy pillanatra vissza felerősödő előítéleim befestették lelki szemeim előtt.
Egy Fizzre egyébként - tapasztalatból eredően jelenthetem ki - egyáltalán nem jellemző fotó jelentetett meg hirtelen előttem, ritkán hordott magán bármilyen jellegű bőrből előállított ruhadarabot, na de amikor egyszer-egyszer nagyritkán mégiscsak rászánta magát..
Látszatra megmondani ugyan szinte egyenlő lehetne a lehetetlennel, Fizz anyagi hátterét figyelembe véve azonban szinte biztosra vehettem hogy amit látnak a szemeim az valóban is egy tiszta bőrből elkészített és összevarrt kabát lehetett. Olyan hogy műbőr? Ne hülyéskedj. Az csak a csóróknak segíthet megemelni valamelyest az alapjáraton pénzesebb rétegek által mélyre, egészen a földfelszín alá letaposott önbizalmukat. Műbőrből készített cuccokat hordani van egy gyanúm hogy míg élek látni soha nem fogom Fizzet. Élből utasítana el mindent amit csak egy kicsit is a minőség romlásával lehetne kapcsolatba hozni.
Volt ez legalábbis akkoriban.
Na de hogy ne térjek le olyan nagyon hű de messzire az elképzeléseim által saját magamnak megkreált képzeletbeli ösvényről - melynek mentén terveznék egyébként is egészen a történetünk legvégéig haladni -, az általa viselt bőrdzsekin kívül nyomban azonnal meg is említeném még az egészen a feje búbjáig feltolt napszemüvegét is, melynek fazonja kísértetiesen hasonlított arra a szemüvegére melyet a cabriós szelfin is viselni vélt Ozzie drágájának a társaságában. (A Párjának a társaságában. Szögezzük le.)
Hasonlított de mégsem volt teljesen egy és ugyanaz a kettő. És mint ahogyan azt annál a másik fotójánál is megtettem, úgy a tekintetem érdeklődő kalandozása ellen ebben az esetben sem tudtam igazán mit kezdeni. Olyan feelingje volt a helyzetnek minthogyha egész egyszerűen képtelen lennék az önmagamon való uralkodásra. Tetszett az ahogyan pózolt a képen - ezt így utólag behatárolni már igencsak nehézkes lehetne, nekem ugyanis sokszor már az is pózolásnak illik be ha valaki csak áll egymaga szögegyenesen egy üres pusztának a kellős közepén. Maradjunk tehát csak annyiban hogy az általa viselt cuccoknak és az azok által képviselt értéknek sikerült olymódon befolyásolniuk az alapvetően is teljesen megzavarodott elmémnek a működését hogy az továbbra se akarjon más egyebet mint mégtöbb és mégtöbb fotót a gazdagok viselkedését helyenként akaratlanul is teljesen magára öltő Fizzről.
A képen látható látszólag szelíd, közben mélyen a felszín alatt azonban mégis inkább egy vad és szenvedélyekkel telített mosolya inkább tartozhatna a hívogatóbb típúsú mosolyok közé mintsem egy sima átlagos jóhiszeműségre okot adó bársonyos szájgörbítésre. Tekintetében merészség csillant meg, én azonban esküdni mertem volna hogy még ott is, a fénykép kattanásának pillanatában is ott lappanghatott benne valahol nagyon elrejtőzve a világ teljes egészétől való távolságtartás.
Más egészen biztos hogy nem látta volna bele, a 'nem törődök én valójában magamon kívül senki mással' pillantás mögött azonban még mindig ott rejlett az a bizonyos Számomra ismeretlen emlék. Nem tudott volna olyan arcot vágni melyen ne lettem volna képes ha csak egy minimális mértékben is, de keresztüllátni. Lám egy gyakorlatban fost sem érő profilképet próbáltam volna csak meg magamnak kielemezni, és máris ott sereglett a fejemben a milliónyi megválaszolatlan, az agyamnak kapacitásait teljes mértékben magával ragadó és le is foglaló kérdés.
Hol lehet most a valós Fizz ? - böktem ki nagy bambán, félhangosan a számig legelsőként eljutó gondolatot - Mire fel neked ez a belőled teljes mértékben nárcisztikust faragó álarc..?
Ezt talán még én sem gondolhattam komolyan. Egy olyan helyen mint a rothadó hullák ezreitől bűzölgő pokol ilyen kérdést mer egyáltalán valaki még énrajtam kívül föltenni ?
És nézd meg hiába. Hiába voltam tudatában annak hogy az életről alkotott elképzeléseim nem lehetnek többek kósza álomnál, egy ködösített víziónál. Ránéztem a fotóra és egész egyszerűen csak.. Megigézett mindaz melyet a szemeim képesek voltak még továbbítani az agyamnak. És persze legelőször nyilván a kinézet, a külsőségek lesznek azok melyeket ha elkezdesz megismerni valakit elsőként fogsz végigmérni majd aztán azalapján magadban eldönteni hogy érdekel-e a továbbiakban az adott illető téged vagy sem, ha tovább megyünk azonban az ismerkedési folyamatokon akkor a soron következő lépés az már a személy belső tulajdonságait fogja gorcső alá venni.
És mivelhogy nekem már voltak előzetes tapasztalataim vele kapcsolatosan, elég volt csak ránéznem egy róla készült fotóra ahhoz hogy egyből megláthassam az álcája mögé vetett rettegéssel teli félelmet. Ha lett volna kalapom mindazonáltal biztosan megemeltem volna az azt követő valamennyi találkozásunk alkalmával. Hisz az sem számít egészen mindennapinak hogy valaki ilyen profin tudhassa a saját maga háta mögé rejteni saját maga tudhatóan defektes érzelmeit.
E ponttól elkezdve engem már nem is igazán tudott meghatni, sem izgatni az egyébként baromi jó kerettel rendelkező napszemcsi, sem pedig az az egyébként őrültmód dögös bőrhacuka.
A szemeit figyeltem és arra gondoltam, hogy a világ, ez a szadizmussal élő dühöngő vadállat.. Miért nem lehett képes esetleg csak egy kicsikét jobban vigyázni erre a kettő szerencsétlenre..?