A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

A nem várt ajándék

Hogy mennyit is aludhattam pontosan arról fogalmam sem volt, az egyetlen amit fel tudtam akkor hirtelenjében idézni az azt megelőző estéről az a pillanatok alatt kialakuló parázsvita volt melynek egyetlen okozója én magam voltam a részeges agyatlanságomnak köszönhetően.

Rémlett még továbbá az ismeretlen megmentőm is, kiről bár való igaz hogy semmit sem tudtam - még a nevét sem volt hajlandó elárulni -, be kell hogy valljam, hálás lehettem neki és a még őnála is rejtélyesebb társainak. Nekik köszönhettem hogy az éjszaka ragadozói végül megkíméltek vasakaratuktól, és ennek folyományaként lehetőséget kaptam arra is hogy a roskatag padon felébredvén realizálhassam, mennyire baszottul másnapos vagyok.

Bár szemeimet egyenlőre még csukva tartottam, éhségtől tomboló gyomrom egyre csak afelé hajtott hogy megelégelve a magzati pózban történő alukálást kényszerítsem magamat arra hogy felkeljek és valami gyors ám mégis tápláló harapnivaló után nézzek.

Ám mint ahogy az pillanatokkal később ki is derült, erre egyáltalán nem volt semmi szükség.. Közvetlen azután ugyanis hogy sikerült megerőszakolnom magamat (csak és kizárólag átvitt értelemben!) és képes voltam működésre bírni látószerveimet egy a pad mellé elhelyezett csomagszerű valamire lettem figyelmes.

Arcomon kétkedő ráncokkal emeltem meg a fejemet, hogy még ha csak egy minimálisan is, de rálátást kaphassak az ismeretlen eredetű, ám mégis finom illatokat magában hordozó papírszatyorra.

Nem kellett eltelnie 5 másodpercnek, azonnal realizáltam hogy a zacskó - és annak egész tartalma is- a tértől légvonalban nem is olyan messze elhelyezkedő Helldonalds-ból származik. Ami - nevéből is adódóan - a földi Mcdonalds pokolbeli megfelelőjét jelenti értelemszerűen. Mivelhogy az itteni berkekben számítva ez az étteremlánc Viszonylag - és hangsúlyozom - Viszonylag olcsónak számít, gyakran jártam én magam is el az éttermeikbe, annak reményében hogy hátha sikerülne nem 10 dollárokat eltapsoljak csak azért mert a szervezetem nem képes napokon keresztül étel nélkül funkcionálni anélkül hogy az ne lenne hatással az általam produkált szellemi tevékenységekre is..

Huh.. Na de..

Még ha csak ennyi lett volna..

A zacskót kezeimbe véve azonnal fel is figyeltem az oldalára feltűzött, egyébként meglehetősen parányi kis cetlire. Kezembe véve először igencsak nehezemre esett az apró, és láthatóan sietve megírott kis üzenet dekódolása, végül azonban kitartásomnak hála sikerrel jártam.

- Bocs, nem voltam nálam túl sok pénz.. Ez minden amit néhány dollárért hajlandóak voltak nekem kiadni.. Ha meg valamelyik agyhalott idióta esetleg rátette volna a kezét és és ezt most olvassa, az baszódjon meg, nem attól leszel férfi hogy eltulajdonlod azt ami a másiknak jár..

Legyen szép napod, örültem a találkozásnak!

A papír alján pedig egy már valóban olvashatatlannak tűnő aláírás szerű dolog állt, amit bár akkor szétrobbanni készülő fejjel nem igazán tudtam értelmezni, azon egy percet sem kellett gondolkodjak kitől is származhat az a néhány sor..

Hát persze.. Gondolhatta hogy ha másnap reggel felkelek az egyébként is kimerült testemmel, az első amit mindennél jobban kívánni fogok az maga a kaja lesz..

Anélkül hogy bármi máson is agyalni kezdtem volna a zacskóba nyúltam, majd kihalásztam magamnak belőle egy jókora és látszólag is tartalmas hamburgert.

Az életemre esküszök, étel annyira mint akkor soha az életben nem esett még olyan jól.. Minden kezdeti ellenszenvemmel szakítva nyeltem befele a falatokat, miközben egyre csak arra gondoltam, milyen rohadtul hálás is vagyok neki mindezért..