A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Indulásra készen

- Jó napot.. - a kezeiben tartott meglehetősen összegyűrött papírból aligha felpillantva hadarta le a rábízott, egy az egyben betanult szöveget - Legyen szíves a jármű forgalmiját, köszönöm..
Végigpillantva a beesett arcú ürgén egy komor életkép úszott be hirtelenjében lelki szemeim elé. Egy hányattatott sorsú, munkáscsaládbeli gyerkőc aki később anyagi helyzetükből adódóan aligha törhet ki az elszegényedettek igencsak népes rétegéből. Ajtóknak ezrei maradnak csukva előtte, a megélhetés az éppen aktuális árfolyammozgásokhoz igazodva válik egyre nehezebbé vagy már szinte teljesen elérhetetlenné. A szemei alatt meghúzódó sötétes karikák sem éppen arról árulkodtak hogy odahaza beesve a bőrkanapéba más dolga sem akadhat mint az ezernyi rendelhető kaja közül egyet kiválasztani magának aznapi vacsorának miközben napközben egyebet sem csinál a tévé előtti heverészésnél, kiegészítve némi meredt farokkal történő pornó nézegetéssel.. (Ugyan, hagyjuk már ezt a gazdagok ilyet nem csinálnak dumát.. Még ők tudnak csak igazán mindent széttépő fenevaddá átváltozni ha éppen egy jól kinéző pináról vagy csöcsökről van szó..)
Érzelemmentes tekintetekkel bámult le ránk a lehúzott ablakon keresztül míg Blitz mellettem elő nem kaparta végül a két ülés közötti igencsak apróra megtervezett tartóból a kért iratot.
- Parancsoljon.
A pasas egy viszonylag könnyed mozdulattal el is vette azt tőle, majd átfutva az azon szereplő sorokat rögtön adta is vissza.
- Szuper.. Akkor ez esetben..
Fél szemmel a papírjára pillantva kikereste feltételezhetően a furgonunk típúsát, néhány kutakodással eltöltött másodpercet követően pedig már folytatta is.
- 12 dollár és 20 cent lesz.
Blitz néma döbbenettel kapta el a fejét rólam ismételten az ő irányába.
- Elnézést, hogy mi van?
- A maga furgonjának a szállítási díját mondtam el. 12 dollár és 20 cent lesz.
- Maga most csak szórakozik velem igaz? Nézze, nekünk sürgős elintéznivalónk lenne és nem igazán érünk rá..
- Nézd öcsi. Nincs nekem erre időm. A többiek várnak. Vagy ideadja most a pénzt vagy elhúz innen de kurva gyorsan.
- Blitz..! - nekem azonban kb. esélyem sem volt közbeszólni. Blitz ignorálva próbálkozásomat feszült neki kötél idegekkel a tőle csak alig néhány centire ácsingózó, nálánál és nálam is jóvalta magasabb férfinak.
- Na ide figyeljen.. Én nem tudom hogy maga mit néz azon a szaron ott a kezében de valamit fixen félre kellett hogy olvasson! Pont most van annak kettő hete hogy utoljára a liftet használtam, amikoris mindösszesen 7 dollárt kellett kicsengessek a maguk kibaszott zsebébe. Mit gondol majd csak úgy elhiszem hogy a 7 ből hirtelen csak úgy 12 20 lett ? Tudja kit nézzen maga hülyének..!
- Na idefigyelj kicsi töpszli! Velem te nem fogsz így beszélni, vagy befogod most azt a kibaszott lucskos pofádat, vagy úgy kibaszatlak abból a ganés kis székedből hogy kettőből kettő lábad fog szilánkosra összetörni!
- Ó szóval mostmár fenyegetőzöl is!
- Ugye érthető voltam?
- Kussoljál már..!
- Ugye érthető voltam??
Kezeit a már szinte majdnem teljesen lehúzott ablaknak a tetejére helyezte, sőt mitöbb ujjpercei már rendesen a kocsin belül voltak. Pattanásig feszült idegekkel néztek egymással farkasszemet, mire én szinte már-már könyörögve próbálkoztam meg ismételten a "békítéssel".
- Majd én kifizetem..!
Blitz előtt keresztbehajolva lendítettem a lassan már paprikavörössé váló fazon irányába a 10 dollárost, a drágámnak még csak arra sem volt nagyon lehetősége hogy mindebben engem megakadályozhasson. Fél kézzel az ülés szélén megtámaszkodva néztem bele a méregtől dülledező szempárba mely már éppencsakhogy nem szórt mifelénk furcsán égető szikrákat a szimpla létezésünkért is.
- Jobban mondva.. beszállok.
- Amy ne csi.. - kezdett volna bele a lebeszélésbe azonnal Blitz, én azonban visszaülve a helyemre elveimnek teljes mértékben ellentmondva félbeszakítottam őt.
- De igenis csinálom. Ennyivel tartozok.
- Már miért tartoznál te nekem bármiért is ?
- Csak.. Fogadd már el na!
- Lesz is valami vagy csak a kibaszott időmet akarjátok rabolni? - a csávesz feltehetőleg kezdte már ekkorra a minimálisan megmaradt önuralmát is elevszíteni, jobbnak láttam hát egy kicsikét felpörgetni az eseményeket.
- Csináld már..!
Blitz először szóra nyitotta a száját, ám aztán végül mégiscsak becsukta azt. Felteszem, ő is érzékelhette már a hármunk között erősödő vibrálást a levegőben, és talán, mondom csak talán, el is gondolkodhatott a lehetséges végkimenetelen.
- De csak hogy örüljön az a baszott pofád.. - intézte végül a kicsit sem kímélő szavakat az odakint lévőnek, majd átnyújtva a megmaradó 2 dollár 20 centet talán kissé sértődötten fordult ismét a kormány felé.
Persze, hiszen ezzel együtt sérült az általa akkoriban oly nagyra értékelt és oly nagy hévvel védelmezett önérzete is. Nem őneki lett végül igaza, nem ő lett az akinek a helyzet végén hogy úgymondjam sikerült győztesként kiemelkednie. A saját szemében ő akkor egy kibaszott nagy lúzernek érezhette és láthatta magát akinek sikerült a saját csaja előtt is jól beégnie és akit sikerült a kormánynak egy jó nagy adagnyi lóvéval lenyúlnia..
- Na végre.. - tette azt el a fickó az oldalára felerősített táskába- ekkor hisztit csapni..
Blitz már esett volna neki újból, amit azonban ekkor már sikerült megakadályoznom.
'Hagyd a büdös francba' - üzentem neki ahogyan a karját egy viszonylag középerős szorítással megragadtam. Erre persze már ő is meglepődött, megfeledkezve az iménti konfliktusáról értetlenül fordult az irányomba.
Mélyen a szemébe nézve "mondtam végül ki".
Nem ér annyit. Mint ahogy oly sokminden más sem. Itt nincs most esélyünk, lássuk be..
És valóban. Méghogyha ki is akart velünk valóban baszni a faszi, akkor se állt nagyon a rendelkezésünkre kellő bizonyíték eme feltételezésünknek az igazolására, főleg úgy hogy tudvalevő hogy az összes ott dolgozó az államnak, avagy közvetetten Luciferéknek az embere, méghogyha ez nincs is nyilvánosan kijelentve, akkor is. Nyílt titok, ahogyan az szokás is mondani. Mindenki tud róla mégse beszélünk róla olyan nagyon.
Lényeg a lényeg, nem igazán szerettem volna hogy a dolgok esetlegesen dulakodásig fajuljanak, és ezzel együtt esetleg elessünk a lehetőségtől hogy lejuthassunk a Lustaságra.
A sorompó mellett elhelyezett miniatűr lámpa ekkor pirosról zöldre váltott, ezzel együtt pedig a sorompó is a magasba emelkedett. És igen, ezúttal már valóban tárva állt ott előttünk a kapu. A kapu, melyen való átlépésünkkel mindketten kockáztattuk az életünket. Vagy ha azt mondjuk nem is, a büntetlenségünket biztosan. (Pokolban büntetlenség na igen. Itt az a szabály hogy nincs szabály. Kivéve az olyanokat mint ami pl. a bűnösök tartózkodásának helyét írta elő.)
Tudtam jól hogy amit az elmém gondol, hogy amit az agyam elhisz hogy én lehetek az első akinek végül sikerült a rendszert úgy ahogy de átbaszni az valójában nem több mint egy jól beidegződött hazugság. Szinte biztosra vettem ugyanis hogy előttem már számtalan másik próbálkozás is lehetett arra hogy az enyémhez hasonló, elvetemültebbnél elvetemültebb próbálkozásokkal sikerülhessen átrázni az előírt szabályzatot, az úgynevezett 'énközpontot' azonban nem lehet csak úgy kiiktatni néhány egyébként teljesen egyértelmű és logikus érvvel. Az ösztönszerűen bennünk lévő egoizmus beindul, és akkor nincsen megoldás. Te leszel az egyetlen akinek összejött, te leszel a hős, te leszel a minden. A fejedben legalábbis..
A lengéscsillapító aligha tudott mit kezdeni az aszfaltozott út és a lift alja közötti különbséggel.
A furgon döccent, és már fent is voltunk..
Na mármost.. Bár akkor minderről nekem még fogalmam sem volt, mégis biztosra tudtam azt venni hogy ez a lift sokkalta nagyobb lehet a sima személyszállítóhoz képest. Kívül belül egyaránt. Meg aztán az épületek szerkezete sem stimmelt mindenhol 100%-osan egymással.. Míg ennél nem volt olyan hogy belső várakozócsarnok, a személyi felvonó esetében még vásárolni is van lehetőség odabent a már emlegetett várakozásta alkalmas helyiségben. Hogy ameddig a lifttet várod se lehessen teljesen nyugtod. A lényeg az hogy költs. Költs minél többet minél többmindenre.
Ezt utólagosan tudom már csak nyilván hozzátenni.
A lift belsőleg olyan volt mint egy kibaszott nagy raktár. Méreteiben legalábbis azokra a tipikusan munkásokat foglalkoztató gyárakra emlékeztetett amikből pl. az Irigységen és Lustaságon is rohadt sok van. (Az Irigységen főként) Tudjátok azok a ledlámpákkal végigvilágított csarnokok a gyártósorokon..
Körbenézve lehetett már látni jónéhány másik kocsit is, melyek szintén a nem is olyan sokára bekövetkező indulásra várakoztak.
Parkolók nem voltak felfestve, mégis volt egyfajta rendszer a járművek között. Mintha tudták volna maguktól is hogy miként is kellene ezt csinálni. Ki tudja, lehet hogy erről is volt szó. Ha valaki ugyanis viszonylagos rendszerességgel használja ezeket a felvonókat akkor egy idő után mindez rutinjává válik, beleivódik a gondolataiba, az izmaiba a mozdulatsor.
Már tettem is volna föl a kérdést hogy 'Na és most?', amikor Blitz már tekerte is jobbra el a kormányt.
Minden látszat ellenére itt sem volt ám olyan hű de könnyű dolog a helytalálás, hiszen figyelni kellett a többi kocsis mozgolódását is. Plusz a bejárathoz közvetlenül se lett volna olyan nagyon szerencsés "letenni a picsánkat", mert akkor meg azért baszták volna meg a szánkat amiért ellehetetlenítjük a bejárást.
- Hát ez kemény.. - motyogtam csak úgy az orrom alatt jól megbámulva minden egyes kocsit ami mellett csak elhaladtunk.
Érdekelt volna hogy mi minden is járhat éppen a fejében, a pénz átadását követően a kézifék behúzásáig ugyanis egy szó nem sok annyit sem szólt.
(Valahol középtájban állhattunk meg bár ez a rész annyira hogy őszinte legyek nem maradt meg.)
Aztán végül - mint ahogyan az történni szokott - ez a jég is megrepedt.
Egy darabig csak néztem őrá, ám semmi. Mintha megszűntem volna hirtelen létezni vagy én nem is tudom.
- Blitz ?
- Mondd.. - tette végül le egy olyan jó 10 másodperccel a megszólalásomat követően a telefonját. Tekintete semlegesnek hatott, úgy nézett rám mint ahogyan bárki másra is nézett volna odakint az utcán. Viselkedése pont annyira ért engem váratlanul mint ahogyan őt érhette az amikor legelőször ajánlottam fel neki a pénzbeli segítségemet.
- Valami gond van ?
Úgy nézett rám minthogyha valamit nagyon erősen mérlegelni kezdett volna. Úgy éreztem magam mint egy rosszul összetákol tükör, melynek üvegén valahogy mindenki más átlát, én magam viszont aligha. Mint egy könyv melyhez immáron két személynek is lett hozzáférése, vagy mint egy bábu melyet úgy rángathatnak kedvükre mások egymás között ahogyan azt nem szégyellik.
Hirtelen átfutott rajtam egy harmatgyenge, ám mégiscsak fojtogató lidérces érzés. Olyasmi mint amikor pontosan jól tudod hogy valami nem stimmel, rosszul van rajtad valamelyik ruhadarab vagy összecserélted a saját cuccaidat a másikéval, azt ellenben már senki sem hajlandó neked elmondani hogy ezek közül pontosan melyikről is lehet szó, és csak néznek rád nagyra nyílt szemekkel ahelyett hogy elbeszélnék mi a názáreti kurva anyjuk is a problémájuk veled..
Szóval ja valami ehhez hasonló.
- Kéne hogy legyen ? - fuh micsoda deja vu..
- Nem - fordultam el végül inkább tőle, nem szerettem volna a továbbiakban is állni az érdektelen, vagyis látszólag érdektelen tekinteteit.
Ekkor éreztem csak meg a karomra kulcsolódó kezének kellemesen meleg érintését. Meglepődve néztem fel, de ekkor már tudtam hogy az egész nem szólt másról, csak a beetetésről..:)
- Nem nyugszol míg ki nem végezlek, igaz?
- Úgy ismersz? - mosolyodtam, és abban a pillanatban már egyáltalán nem bántam azt hogy érzelmeim önkénytelenül ülnek ki az arcomra és testem teljes egészére, nem bántam azt hogy hozzám közelebb mászva szájoncsókolt bizonyítva ezzel azt hogy ő igenis birtokolja az én nyelvemet és annak minden titkos és nem titkos 'funkcióját, ahogyan azt sem hogy úgy ölelt magához féltő óvatossággal hogy közben fél kezével ismételten a melleimet vette célegyenesbe. Végtelenül ostobának éreztem én magamat akkor amiért ilyen könnyedén voltam képes elhinni azt hogy ezzel már talán vége is. Egy ilyen aprósággal, egy ilyen semmiséggel..
- Sokat kell még neked tanulnod.. - mindeközben a tőlünk bal kéz felől eső autó hátsó részében serény dulakodások alakultak ki hogy az ott tartózkodó kölykök közül melyikük kerülhessen az esemény szempontjából létező legjobb helyre, vagyis az ablak mellé. Lelkes kis lurkókként érdekelte őket a világ, arról azonban már annál kevésbé voltam meggyőződve hogy a 'minden' alatt pont egy furgonban smárolgató párt kellene érteni. Ezzel azonban akkor már végképp nem értem rá foglalkozni. Volt egy ennél sokkalta sürgetőbb dolgom is odalent, ahova még a pasim is csak félve mer aláereszkedni. (Oké ennek mondjuk pont hogy az ellenkezője volt igaz, olyan heves szívdobogás jött rám hirtelen hogy még a fejem is belesajdult egy pillanatra.)
Megérintett.
A seggem az még csak-csak, azt még valahogyan el is tudtam már neki akkorra nézni. Ez viszont már nem a hátsóm volt basszameg.

Telefon.. Igen ez egészen biztosan a telefonom volt. Fizz..? Nem, az nem lehet. Nem..