A főnököm a szeretőm [Blitz x OC]

Let's get sloth!

Eleinte úgy tűnt hogy ninden rendben lesz, a ruhát csak úgy magamra kapom és kész, már húzhatunk is el büdös picsába.  De nem, ez nem így megy, és ezt én is figyelembe vehettem volna még mielőtt túlságosan is beleéltem volna magamat a szokatlanul egyszerűnek hangzó gondolatba.. Ha az ember bőrét tetőtől talpig festék borítja akkor az olyan - nagyságrendileg nézve - mintha az egész tested egyetlen kibaszott nagy köröm volna melyet kifestve hirtelen minden egyes apró mozdulat veszélyessé válna a lakk fentmaradásának szempontjából. Jó ez kissé elvont példa volt, ettől eltekintve azonban azt gondolom hogy aki csak egy kicsit is ott van fejben ész és agyvelő szempontjából, az érteni fogja a párhuzamot.
Nem úgy ment ám ez mint amikor reggelente verejtékek között megébredsz az ébresztődre hogy az Istennek a faszát, már megint jó nagy késésben vagy és csak magadra veted a legelső ruhaneműdet ami csak a markodba akad a gardóbodban kotorászva (jobbik esetben, rosszabbik esetben a szoba különböző pontjairól kell nagy rohanva összekapdosnod mindazt amit aznap magadon szeretnél majd látni..).
Nem.
Az én, meglehetősen speciálisnak nevezhető esetemben - illetve nagyon remélem hogy speciális és nem rohangál túlzottan sok Blitzhez hasonló elborult és elbaszott gondolkodással rendelkező egyén, bocs szívem - teljesen máshogy követik egymást a lépések. Azazhogy igen, lépések. Itt ugyanis nincsen kapkodás, különben lemarhatod magadról esetleg itt-ott az anyagot és akkor meg mi a faszért dolgoztál vele na ugye. Szóval csak szépen, lassan és legfőképpen komótosan. Mondom komótosan! Nem mint bolond borjú az anyjának! Komótosan. Na.
Most hogy a pontagyúak is rendelkeznek a szükséges infó morzsákkal..
Jöhet az egésznek a tanulsága ami miatt most ezt én így meg is tudtam fogalmazni nektek.
Nos...
- Mi a lófasz..?
Nem csodálkoztam volna hogyha Blitz feje ismételten megjelent volna az ajtóban, hangerőmön csökkenteni ugyanis meglepettségemben aligha tudtam volna akkor amikoris megéreztem a derekamon azt a bizonyos Furcsa érzést.
Furcsa érzés alatt leginkább egy olyasmire gondolok mint amikor érzed hogy esés közben szépen, amolyan úri módon sikerült lehorzsolnod a térdedet és fáj mint az istennyila, húzódik a bőröd és nem tudsz vele semmit sem kezdeni. Mindemellett a ruhámat is Mintha valami átitatta volna ami először el sem jutott még csak az agyamig se, túlzottan elfoglalt ugyanis a kérdés hogy mi a fene történhetett.
Hogy mi történt? Hát kérem szépen nagy kegyesen..
Leszedte a festéket rólam az a szar!
Én nem tudom hogy mégis hogyan történhetett mikor én előtte ellenőriztem le az összes mindenemet centiről centire, feltehetőleg elkerülhette a figyelmemet vagy nem tudom, de a derekam jobb oldalán egészen konkrétan el volt kenődve a vörös amikor a ruhának a szoknya részét felemelve meglestem hogy mi is lehet odalent a dörgés. (Hah, nem úgy..;))
Ádegy. A ruha ámbár piros volt, mégsem egy és ugyanazon árnyalat mint amilyet a rákenődött festék maga birtokolt. Ádkettő..
Úgy nézett ki az oldalam mint amire konkrétan ráélveztek vagy nem is tudom.. Így hogy testem teljes egészében piros lettem már igencsak szembetűnőnek hatott az az elmázgált fehéres folt. Arról meg aztán nem is beszélve hogy..
- Blitz baszki ha ez benne marad a ruhában kibaszottul ki foglak nyírni..!
Igen így van, mindezt minimum egy olyan 150-160 decibeles hangerővel csak hogy a hatás méginkább meglehessen.
Dühöt kellett volna hogy érezzek de ehelyett ismét csak a nevetés kapott el. Olyan szinten volt az egész helyzet nonsanse és abszurd hogy már nem is akartam saját magamat se komolyan venni. Lábamra kaptam még a hátralévő kettő szandált, majd végül telefonnal a kezemben, fél kézzel a mellkasomhoz szorítva a ruhát siettem ki a lehető legkisebb feltűnést keltve át az kútoszlopok között egyenesen a furgonig. Blitz már messziről kiszúrt, telefonját továbbra is a fülénél tartva vigyorodott el ahogy meglátta a féltve őrzött kedvesét őfelé sprintelni.
- Blitz segíts már..!
- Máris baby.. - tartotta el magától egy pillanatra a telefont - egy perc és végzek.
Ezt követően már folytatta is tovább a bájcsevelyt a.. franc se tudja igazából kivel. De őszintén nem is nagyon érdekelt. Nekem csak egyetlen egy dolog volt akkor előtérbe helyezve, egyetlen egy.
Bebaszni magamat a kibaszott kocsiba. A feltűnésmentességet nem meglepő módon ugyanis a lehető legkevésbé sikerült csak normálisan kiviteleznem, annál is inkább hogy míg befelé egy szinte már hófehér csaj ment be, addig kifele már egy talpig vörös valakit láthattak a kamerán keresztül kirontani a mosdóból majd átvágtázni az oszlopok között pacuhán, rongyosan.
Néhányan még talán utánam is fordulhattak, ezt onnét tudom hogy az egyik bátrabb delikvens merészen füttyögni kezdett, amivel aztán nem csak az én figyelmemet sikerült végül elsősorban felkeltenie, hanem bizony a motorháztetőnek támaszkodó Blitzét is.
Nem telt bele 5 másodperc.
- Visszahívom..!
Minden mást telibe leszarva bevágta telefonját farmerjének a zsebébe, majd felhúzva magát a fickó fele indult.
- Már meg ne haragudjál de te mégis mi a kurva anyádat művelsz ?
- Azt amit akarok, seggarc! Húzzál odébb, a hölgyet akarom látni nem a te hatalmas képedet! - utóbbi egyébként a középső kutak egyikénél baszta a rezet, a tanksapkájának visszahelyezése közben szemelhetett ki engem nagy valószínűséggel.
- Arcoskodjál még, gyerünk, basszál csak fel teljesen..!
- Mer' mit csinálsz, huh? Jól megversz ahogy azt a nagyok tanították óvódában?
- Blitz, hagyjad már! - indultam utána hátrahagyva a nyitott kocsiajtót - Ne foglalkozz vele!
- Ó milyen elragadó..! Védi a kis szerelmét.. Blah, mindjárt ide is rókázok..
- Na most telt be az a kibaszott pohár!
Blitz azzal a lendülettel rántotta elő pisztolyát - újból- hogy aztán a csávesz fejének szegezve azt megálljon azelőtt közvetlenül egy méterrel.
Amaz megdöbbenve nézett rá a Blitz kezében tartott fegyverre, majd vissza fel kettőnkre.
- Na mi történt? Elakadt a csap? Mostmár nem tudsz úgy pofázni? - Blitz konkrétan már remegett az idegtől, látszott a kezein - Válaszolj vagy szétlövöm azt az elbaszott gennyes képedet..!
- Hagyd már! - ekkorra sikerült csak őt teljes mértékben beérnem, a karjába csimpaszkodva igyekeztem őt "jobb belátásokra bírni" - nem ér annyit, gondolkodj!
A néhány órával azelőtti eseményeket és azoknak következményeit figyelembevéve valami megváltozhatott az ő elméjében is, karját ugyanis ekkor végre leengedte a pisztolyával együtt.
- Menjünk.
Megragadva a szabad kezénél fogva megindultam vele vissza a furgonhoz. Bíztan állíthatom hogy ha valaki, akkor Blitz aztán valóban egy makacs természetű ürge, ezúttal azonban nem állt ellent annak hogy visszarántsam őt végre a realitás talajára és ezzel rávilágítsak készülődő döntésének a fonákjára. Egyáltalán nem húzatta magát, abszolút semmi.
- Legközelebb gondold meg kétszer is hogy kinek teszed magad! Vadbarom.. - szólt még egy ennyit vissza, majd aztán végleg előre fordulva haladt tovább mellettem.
Amikor már mind a ketten a műszerfal előtt ültünk, és már a főútra visszavezető szervízút végén várakoztunk arra hogy egy normálisabb lelkületű végre megszánjon és beengedjen minket a belsőbb sávok bármelyikébe, akkor szólalt csak meg Blitz legközelebb.
- Mit szerettél volna kérni?
- Huh?
- Amikor kijöttél. Mondtál valamit csak én éppen azzal a fasszopó bankossal beszéltem. Szóval?
Bankossal? Mi a náthás lófasz..
- Jah, semmiség.. A ruhám miatt akartam csak kérdezni hogy segítesz - e felhúzni azt a szart ott rajta hátul. De most így ülve nem zavar, majd ha újra kiszállunk.
- Oké.
A rádiót bekapcsolva rögtön fel is zengett az aznap késő délutáni kívánságműsor, amit mivel magából a gyűrű fővárosából, Pentagrammból sugároznak még minőségileg is egészen fasza volt.
- Miért hívogatsz te bankokat ?
- Hitelt kellene felvegyek.. Így is van már vagy 2-3 két másiknál de.. A számlák csak gyűlnek tudod aztán rá fogunk baszni de nagyon keményen ha valami sürgősen nem változik meg. Azoknak a törlesztőjét fizetni már nem tudom, hiába csökkentettem le Mox és Millie fizetését, azok a majmok egyre csak pakolják rá a kicseszett kamatjukat és az összeg úgy hág felfele mint én kölyökkoromban a fára amikor megtanultam elbírni a saját testsúlyomat.
Tetszett a hasonlat.
- Aztán kellene még lé hogy tudjam legalább a törlesztőket valahogyan finanszírozni, bár a cég jövője sem néz ki túlságosan fényesen ami azt illeti..
- Szeretnék besegíteni.
Már vágott volna közbe amikoris megelőztem.
- Pénzzel. Szerzek pénzt és beszállok én is. Úgy is fel szerettél volna venni, így legalább lesz rá indokom is hogy miért is teszem. Amellett persze hogy szeretem azt az erőszakos kis fejedet..
- Csak a fejemet? - nézett rám egy pillanatra csalódottan, mire felnevettem.
- Hülye!
- Egyébként én.. Nem akarom hogy..
- Terhemnek érezzem mindezt, tudom viszont én önként vállalom ezt a szerepet és ebbe így már nem köthetsz bele te sem!
Időközben be lettünk engedve egy nőci által akin látszott hogy mennyire le is lehet strapálva, 3 gyerek vergődött hátul a hátsó üléseken szóval hozzánk már nem igazán lehetett túl sok negatív szava. Lefékezve intett hogy menjünk mire Blitz a gázra rátaposva be is vágódott a sávok egyikébe.
- Szép halál.. - dünnyögte elsősorban csak úgy magának az orra alatt, én azonban nem hagytam veszni ezt az árral.
- Márhogy mi ?
- 3 kölyök? Kellene a búbánatnak annyi.. Egy is sok.
Kérdően meredtem magam elé, egészen 2-3 másodperc erejéig amikor is leesett hogy valójában az imént említett sokgyermekes anyának az esetét reagálhatta le ilyenformán.
- Háth..
- Azt ne mondd hogy neked annyi kell.
- Végülis..
- Amy ne idegesíts.. Itt ugrok ki.
- Talán mégsem.. Talán még túl korai ilyesmiken gondolkodni apuci.. Még most sem telt el egy egész nap ne feledjed..
- Mit mondtam?
- Miről?
- Arról a szóról.. Ha jól emlékszem kötöttünk mi nem is olyan régen egy megállapodást édesem..
Kaján vigyor borult el az arcomon.
- Az lehet de.. A szabályok arra vannak hogy megszegjük őket, nemde?
Kezemet finoman a combjára helyeztem mire ő sóhajtva lassan rám nézett (mielőtt elszárnyalnának a 'fuh de baszott felelőtlen' jelzők, elmondom hogy piros lámpánál álltunk éppen)
- Veszed le..!
- Na de.. Mit? - tettem magamat szándékosan ártatlanba mire kezét a kormányról az én csuklómra kulcsolta mely még mindig az ő lábán pihent.
- Ezt itt.
- Na és miért, ha szabad megkérdeznem?
- Mert nem akarsz te magadnak énszerintem rosszat..
Ezen elagyaltam egy ideig.
- Rosszat? Mi rossz van abban ha megdögentünk néhány apróbb cserjét a kiherélt domboldalon ? Cserjéket melyeket már rég nem gondoz senki.. Cserjék melyek a pusztulás szélén állnak.. Melyeknek elég egy apróbb löket és máris élnek-virulnak.. Miért akarod te azt hogy.. - kezemet kibontva ujjai közül feljebb csúsztattam, egyenesen, és ez a legszebb és legreménytelibb az egészben, célirányosan és tudatosan a felsőcomb irányába - ..megfosszuk ezeket az ártatlan kis cserjéket az élet nívós körforgásától..?
- Ha nem mondtad volna a saját száddal azokat amiket, én biztosra venném hogy megbaszódtam. De úgy ámblokk teljesen, agyilag is és testileg is.
- Mit mondasz? - ujjaim már igenis a szerszámát súrolták - Adunk egy esélyt a számukra ? Készen állsz hogy.. bevethesd minden eddig használt tudásodat az érdekükben..?
- Oh Amy.. Ne most kérlek! Nem kívánok nekivezetni semminek és senkinek se..
- Mit súg a tested ? Mondd el!
A kezemben tartottam. Az ujjaim markolták és tudjátok mit? Baszottul és oltárian jó érzés volt.
- Ah baszki..
- Nah..?
- Igen! Igen bazmeg rohadtul túl fogják élni és annyi baszott termést hoznak majd a világra hogy roskadásig telik velük majd az összes kibaszott kapualj és minden tele lesz a boldogságtól rügyező levelekükkel!
- Ez ám a beszéd kisapám! - léce bár egyértelműen ágaskodni látszott, a helyzet csúcspontján fogtam és elengedtem azt a 'csába - akkor hát vezess! Vezess ahova csak szíved hangja visz.. Előre és sose hátra mert nekihajtunk valamelyik gazdag parasztnak aztán leshetjük a félretett papírfecniket..
- Tudod mit?
Az ablaka egyszeriben indult meg lefelé ahogyan a gombot benyomva áramot adott a kicsikének. Amikor pedig már vagy a háromnegyede lent lehetett fogta, és majdhogynem mellközépig kihajolt.
- Basszátok meg! Basszátok meg mind, dugjátok fel magatoknak a mocskos aranyaitokat a rákba és kúrjátok egymást halálba az Isten faszába! Wohoo!
Én nem is tudom pontosan mi költözhetett akkor őbelé, de legyen az akármi, magja, a szelleme teljes mértékben a hatalmába kerített engem is.
Az adrenalin áramütésként ugrott meg a véremben miközben én magam szinte pezsegtem a hirtelenjében felszabaduló felesleges energiáktól.
- Készen állsz a mindent elülő lustaságra?
- Naná hogy! - kiáltottam neki vissza érzelmeimet aligha leplezve.
- Akkor amondó vagyok hogy vegyük be itt ezt a balost és zúzzunk be abba a bitang erős lármás óriásba!
És ekkor láttam meg..